Elitosztály lesz az NB II-ből? Mi lesz a magyar fiatalokkal?

19 JÁTÉKOS VÁLTOTT LEFELÉ ÉS CSAK ÖT FELFELÉ – ITT TARTUNK MOST!19 JÁTÉKOS VÁLTOTT LEFELÉ ÉS CSAK ÖT FELFELÉ – ITT TARTUNK MOST!

A magyar labdarúgás másodosztályával kapcsolatban, fél évvel az NB II átszervezése előtt – a jelenlegi kétszer 16 csapatos mezőny a következő idénytől megfeleződik, egy csoport lesz 16 csapattal – alapvetően két fogas kérdés fogalmazódott meg bennünk. Az első: létrejön-e egy valóban profi alapokon működő, a jelenleginél magasabb színvonalú NB II, amely igazi hátországul szolgálhat az élvonalnak.

A második: az NB II hozzá tud-e járulni a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) azon irányelvéhez, amit Csányi Sándor elnök januárban a hazai labdarúgás fórumán megfogalmazott, vagyis a saját nevelésű hazai fiatalok szerepének növeléséhez, a légiósok arányának csökkentéséhez. Ha az NB I-ben kevesebb lesz a légiós, jöhet-e a helyükre utánpótlás a másodosztályból? Ez a kérdés már csak azért is érdekes, mert az NB I-es klubok fiókcsapatai már nem szerepelhetnek ősztől az NB II-ben, így első ránézésre pedig úgy tűnik, a harmadosztályból jóval nehezebb lesz egy-egy fiatalnak rögtön két osztályt ugorva az élvonalban bizonyítani.

Most ott tartunk, hogy az NB I-be (hétfő délig) 16 új külföldi labdarúgó érkezett („új” alatt azokat értjük, akik külföldről érkeznek, és nem kölcsönből térnek vissza), míg az NB II-ből ennek a fele, nyolc magyar játékos. Mindeközben az NB II Keleti csoportjába 15 új légiós érkezett külföldről, az NB I-ből lefelé 13-an váltottak, felfelé csak ketten. Az NB II Nyugati csoportjába hat új légiós érkezett külföldről, hat labdarúgó jött az NB I-ből, miközben felfelé csak hárman váltottak (a kölcsönből visszatérőket nem vettük figyelembe egyik csoportnál sem).

ELITOSZTÁLY LESZ AZ NB II-BŐL?

Az NB II Keleti csoportjában listavezető Békéscsaba vezetőedzőjét, Dajka Lászlót, illetve a tavasszal még a Nyugati csoportban a Kozármisleny szakvezetőjeként dolgozó, korábban Pécsen évekig a másodosztályban is futballozó Márton Gábort kérdeztük arról, az átszervezéssel megfordulhatnak-e a fenti tendenciák, egyáltalán milyen változásokat várhatunk az egycsoportos, 16 csapatos NB II-től, mi a véleménye a hazai kontra légiósok kérdéskörről.

„Összességében nem vagyok az átszervezés ellen, hiszen jó lenne, ha kialakulna egy »elit« első osztály és egy nagyon erős, ténylegesen profi másodosztály. Ez azt jelentené, hogy két igazi profi bajnokság működne Magyarországon, amely biztosan a színvonal emelkedéséhez vezetne – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online-nak Dajka László, aki ősszel az NB II keleti válogatottját is irányította. – Persze az újonnan megalakuló egycsoportos NB II gazdasági hátterének rendben kell lennie, hiszen csak így van értelme az átszervezésnek. Ez szerintem azt is magával hozhatja, hogy nemcsak az NB I, hanem az NB II is vonzó célponttá válik a magyar játékosok számára. Úgy gondolom, hogy a két »elitosztály« alatt a nyáron szintén újonnan létrejövő, háromcsoportos NB III a fiatal, feltörekvő játékosoknak lehet kiváló terep – de a harmadosztályban is stabil hátterű egyesületek kellenek, hozzá pedig legalább félprofi státuszú labdarúgók. "

Márton Gábor annak a véleményének adott hangot, hogy nem fél attól, hogy a csapatok számának csökkenésével tehetséges játékosokat veszíthet a hazai profi futball.

„Annak ellenére, hogy egycsoportos lesz a másodosztály, javulást várok színvonalban, illetve a feltűnő tehetségek számának emelkedésére is számítok. Nem tartok attól, hogy az átszervezéssel elvesznének a tehetségek, hiszen az a fiatal, aki most az NB II-ben játszik, és esetleg a szezon végén nem marad bent a csapata, ha valóban tehetséges, valamelyik NB II-es csapat úgyis szerződtetni fogja. Az egycsoportos NB II-ben is lehet majd fejlődni, és bízom benne, hogy egyre könnyebb út vezet majd az első osztályba” – fogalmazott a télen Kozármislenyből Pécsre szerződő edző.

MENNYIRE NEHÉZ A HAZAI FIATALOK HELYZETE? – LÉGIÓSOK KONTRA MAGYAROK

A magyar fiatalok minél nagyobb számban történő szerepeltetésével kapcsolatban eltérő álláspontra helyezkedett a két szakember.

„Az MLSZ irányelvei a hazai játékosok szerepeltetésével kapcsolatban jók, de ahol nagy célok vannak, ott kész játékosokat kell szerződtetniük a kluboknak, hiszen a magyar fiatalok a legritkább esetben képesek a célnak megfelelő teljesítményt nyújtani. Ha visszanézünk az elmúlt évekre, láthatjuk, hogy az edzők a 18-19 éves fiatalokat nem rakják be az NB II-es bajnokcsapatba, az egyedüli kivétel MTK-n kívül nem is tudok olyan csapatot mondani, amely zömében fiatal, magyar játékosokkal nyert volna bajnoki címet” – vélte Dajka.

Márton a 21 éven aluli játékosokra vonatkozó szabályozást aggasztónak tartja, ugyanakkor alapvetően a magyar futballisták pártján áll a légiósokkal szemben.

„Azzal nem értek egyet, hogy az MLSZ rendelkezése szerint két 21 éven aluli labdarúgónak egyszerre a pályán kell lennie. A klubok többsége ma egyik napról a másikra él és a túlélésre játszik, ebben a helyzetben pedig nem lenne szabad ilyen korlátozásokkal élni. Ezt nem központilag kellene szabályozni, hanem a kluboknak saját önszántunkból, hiszen ez az ő érdekük is. A légiósok tömeges szerepeltetését viszont teljesen feleslegesnek tartom az NB I-ben, azt pedig végképp nem értem, hogy a korosabb idegenlégiósok miért futballoznak az NB II-ben? Ez a trend csak akkor tud megfordulni, ha nagyobb bázisa lesz a labdarúgásnak, és nagyobb lesz a magyar játékosok piaca.”

DAJKA: A LÉGIÓS SOKSZOR OLCSÓBB ÉS JOBB A MENTALITÁSA; MÁRTON: A MAGYAR FIATALOKBA FEKTETETT BIZALOM ELŐBB-UTÓBB MEGTÉRÜL

Az NB II-ben kilenc légióst is foglalkoztató Békéscsaba szakvezetője, Dajka László szerint a légiósok kérdésköre nagyon összetett. A szakember amondó, a légiósok szerepeltetése jelenleg kikerülhetetlen a magyar első és másodosztályban, mert jóval keményebbek, és jó értelemben véve agresszívebbek a magyar játékosoknál, akiknek ezt a mentalitást nem is lehet igazán megtanítani.

„Nehéz beleszólni abba, hogy hány légióst szerződtetnek az első és másodosztályú klubok, hiszen minden klubnak van egy tulajdonosa, aki eldöntheti, hogy milyen játékosokat alkalmaz. Ráadásul nem divat időt adni Magyarországon az edzőknek ahhoz, hogy felépítsék a fiatalokat, hiszen a vezetők rögtön eredményeket várnak. A mentalitáson is fontos lenne változtatni, mivel a másod-harmadosztályokból érkező külföldi játékosok mentálisan keményebbek, jó értelemben véve agresszívebbek a magyaroknál, az egy az egy elleni párharcokat nagyobb számban nyerik meg, és bár a magyar játékosok technikásak, kevésbé szeretnek ütközni, harcolni. Úgy gondolom, hogy nem is lehet őket erre a fajta keménységre nevelni, és ezzel nem is tudunk mit tenni, hiszen ez genetika! Sok szomszédos ország labdarúgóinak mutatói jobbak e tekintetben, így a szükség úgy hozza, hogy külföldről, főleg Szerbiából, Horvátországból hoznak játékosokat a klubok, és ez így van nemcsak az első, hanem a másodosztályban is” – fogalmazott Dajka.

„Persze az is benne van a pakliban, hogy a szerződtetett külföldi játékosok csak a próbajátékon nyújtják a maximumot, ezért kell alaposan megnézni, hogy milyen labdarúgókat szerződtetünk. Én is tudom, hogy jobb lenne a saját gyerekeinkkel foglalkozni, de az ismertetett okok miatt a légiósok alkalmazása kikerülhetetlen jelenleg. És azt se felejtsük el, hogy ha egy magyar játékosnak van néhány NB I-es mérkőzése, akkor olyan mértékű fizetést kér (félmilliós nagyságrendről beszélek), amelyeket egy másodosztályú klub nem tud, de nem is akar kifizetni. Légióst pedig ennek az összegnek a feléért is lehet szerződtetni" – foglalta össze Dajka László a légiósok szereplése mellett szóló érveket.

Márton Gábor ezzel szemben úgy véli, hosszú távon mind anyagilag, mind szakmailag kifizetődőbb a magyar fiatalokba fektetett bizalom.

„Az elmúlt évek ezt mutatták, hogy nem könnyű az előrelépés egy játékos számára az NB II-ből az NB I-be Úgy látom, a futballban dolgozók sokszor előítélettel vannak az ismeretlenebb NB II-es játékosokkal szemben. Pedig tehetséges, motivált futballisták játszanak az NB II-ben, sokaknak az a legfőbb célja, hogy feljebb lépjen, magasabb osztályban szerepelhessen. Véleményem szerint attól, hogy valaki az NB II-ben játszik, nem biztos, hogy rosszabb futballista, mint mondjuk egy NB I-es csapat utánpótlásából kikerülő labdarúgó. Tény, hogy a magyar futballisták drágák, ez alaposan megnehezíti a helyzetet – ezért fontos, hogy a merítési lehetőség nagyobb legyen. A fiatal tehetségekhez nyúlni olcsóbb és hosszú távon szakmailag is jobb, hiszen ezeket a játékosokat jó teljesítményük esetén később külföldre is el lehet adni. Persze türelem kell ahhoz, hogy beérjenek, de sajnos a türelem sok helyen hiányzik” – mondta az ősszel még Kozármislenyben, most pedig már az NB I-es PMFC-nél dolgozó edző.

A két szakember álláspontja véleményünk szerint jól példázza a légiósokkal kapcsolatos, két egymásnak ellentmondó általános vélekedést. A két edző abban egyetért, hogy a másodosztály átszervezésétől minőségi javulást is várnak. Dajka szerint viszont ez a magyar játékosoknál olcsóbb, jó mentalitású légiósokkal is megvalósítható, míg Márton a hazai fiatalokban látja a jövő zálogát.

Cikkünk második, még ezen a héten megjelenő részében ezen az úton továbbhaladva azt nézzük meg, hogy a jelenlegi NB II-es mezőnyben találhatók-e valós alternatívák a korábbi években tapasztalt élvonalbeli légiósáradattal szemben. Előtte azonban még áttekintjük az NB II-ben 1948 óta bekövetkezett 25 szerkezeti átalakítás történetét – a mostani lesz a 26. átalakulás.

AZ ÁTSZERVEZÉSEK TÖRTÉNETE – EDDIG 25-SZÖR MÓDOSULT AZ NB II

A magyar labdarúgás második vonalával (hívjuk azt NB II-nek, NB I B-nek, avagy akár NB I-nek, hisz ilyen is volt) kapcsolatban egy dolog változatlan: az átszervezési láz. Az élvonalbeli változtatásokkal együtt (vagy azoktól függetlenül) volt már sokfajta lebonyolítás: a leggyakoribb a regionális alapon szervezett kétcsoportos és az egycsoportos, de volt már a másodosztályban három és négy regionális csoport is a második világháború óta.

A világégés alatti és utáni erősen regionális felosztás – legkevesebb négy csoport – természetesen az utazási, háborús és anyagi nehézségekkel egyaránt magyarázható, a szövetség igyekezett minimalizálni a csapatok terheit. A professzionális korszakban 12–14 csapatos, egycsoportos volt a másodosztály. Ami azt illeti, valószínűleg ebben az időszakban felelt meg leginkább az első és a második liga beosztása a magyar futball „eltartó képességének”: 12 vagy 14 csapatos profi élvonal mellett általában 14 csapatos profi másodosztály. A profi éra előtt szervezetileg nehezen leírható a második liga, már ha beszélhetünk ilyenről: 1926-ig ugyebár a budapesti csapatok versenyeztek az élvonalban, alatta pedig sok-sok regionális osztályban küzdöttek a gárdák.

Érdekes, hogy a II. világháború előtti profi korszak beosztását (legfeljebb 28 csapat az első- és másodosztályban) azóta sem hozták vissza: az 1945 után felduzzadt mezőny szinte mindig igen magasan (36 csapat vagy több) tartotta az első két liga összlétszámát.

Ha megnézzük a hasonló területű – 100 ezer négyzetkilométer alatti és 75 ezer négyzetkilométer feletti – országok első és másodosztályú bajnokságait, a következő számokat kapjuk.

Magyarországon jelenleg 48 első és második ligás csapat van (16, 16+16), ez változik meg a nyári átszervezéssel. Portugáliában 38 (16 és 22 az első és a második vonal létszáma) csapat verseng, Szerbiában 34 (16, 18), Ausztriában 20 (10, 10 – a létszámot 2010-ben csökkentették tizenkettőről a másodosztályban, és ekkor rakták ki az élvonalbeli klubok második csapatait is a második ligából), Csehországban pedig 32 (16, 16).

Mutatja az NB II jelenleg „túlfújt” létszámát, hogy az összes európai második vonalbeli bajnokság közül Magyarországé a legnagyobb létszámú – az elvileg szintén kétszer tizenhatos román másodosztály a visszalépések miatt alaposan „megritkult”, nem csoda, hogy a helyi szövetség a 2013–14-es szezont kétszer tizennégy, a 2014–15-ös idényt pedig kétszer tizenkét csapatra írta ki.

Végezetül egy sokatmondó adat: Oroszország messze a legnagyobb területű, és igen nagy futballhagyományú országaként meglehetősen jól elvan a maga általában harmincnégy csapatos (16 csapatos első, 18-as másodosztály) szervezeti felosztásával…

ÁTSZERVEZÉSEK A MÁSODOSZTÁLYBAN, 1946–2013
2013 nyarától: egycsoportos, 16 csapatos másodosztály
2005 nyara–2013 nyara (2008–2009-től NB I-es csapatok második csapatai is a mezőnyben): két tizenhat csapatos csoport.
2004–2005: egycsoportos, 14 csapatos NB I B
2003–2004: egycsoportos, 20 csapatos NB I B
2002–2003: egycsoportos, 20 csapatos NB I B
2001–2002: kétcsoportos, 12-12 csapatos NB I B, alapszakasz, majd alsó- és felsőházi rájátszás
2000–2001: átmeneti szezon az NB I-hez hasonlóan az NB I B-ben is: négycsoportos kvalifikációs bajnokság után két, egyaránt tizenkét csapatos csoport a másodosztályban.
1997–2000: egycsoportos, húszcsapatos NB I B (majd NB I – ekkor a PNB az első osztály)
1988–1997: kétcsoportos, 16-16 csapatos NB II
1982–1987: egycsoportos, 20 csapatos NB II
1981–1982: háromcsoportos (Keleti, Közép, Nyugati) 16–16–16 csapatos NB II
1978–1981: háromcsoportos (Keleti, Közép, Nyugati), 20–20–20 csapatos NB II (alatta már megyei bajnokságok)
1974–1978: egycsoportos, 20 csapatos NB II
1970–1973: egycsoportos, 18 csapatos NB I B
1970 tavasz: átmeneti szezon, kétcsoportos, 9-9 csapatos félidény
1967–1969: egycsoportos, 18 csapatos NB I B
1963–1966: egycsoportos, 16 csapatos NB I B
1958–1963: kétcsoportos, 16-16 csapatos NB II
1957–1958: háromcsoportos (Déli, Keleti, Nyugati), 19-19-19 csapatos NB II
1957 tavasz: átmeneti szezon, a megyei bajnokok tornája keretében négy hatos csoportban játszanak
1955–1956: kétcsoportos, 16-16 csapatos NB II
1953–1954: négycsoportos (Déli, Keleti, Közép, Nyugat), 16–16–16–16 csapatos NB II
1952: négycsoportos, 18–18–18–18 csapatos NB II
1951: négycsoportos, 14–14–14–14 csapatos NB II
1948–1950 ősz: négycsoportos, 16–16–16–16 csapatos NB II
1946–1948: négycsoportos, 14–14–14–14 csapatos NB II

SOROZATUNK KÖVETKEZŐ RÉSZÉBEN: VAN-E ALTERNATÍVA A LÉGIÓSÁRADATRA? VANNAK-E OLYAN JÁTÉKOSOK AZ NB II-BEN, AKIK MEGÉRDEMELNÉK, MEGÉRDEMELTÉK VOLNA A BIZALMAT AZ NB I-BEN?

FÜZESI BÁLINT, MAROSI GERGELY, PÓR KÁROLY