„Békésen tűrte ezt az egészet, ami vele az utóbbi három hétben történt. Már teljesen legyengült, de mi mindig ott voltunk mellette. Vasárnap hajnali két órakor viszont nem. Akkor távozott közülünk. Elaludt. Nagyon szépen ment el” – nyilatkozta a
heol.hu-nak lánya, Gabriella.
Szentmarjay Tibor 1921-ben, Pécelen született, majd 1950-ig kötődött a fővároshoz, ahonnan Egerbe igazolt. Játékosként szerepelt az első NB II-es csapatban, az Egri Építőkben. A később Pedagógus, majd Fáklya elnevezésű egylet meccsein akkor nem volt ritka a hatezres nézőszám, holott a városi stadion még csak tervként létezett. Szentmarjay Báder Gyulával végig hű maradt az egri színekhez, miközben az ő korosztályukból a többiek oda írtak alá, ahová éppen nagyobb pénzzel elcsábították őket. Akadt klub, ahol az egri 100 forintos győztes meccsprémiumhoz képest hatszor ennyit kínáltak a védőnek, mégsem váltott. „Hát hogyne, engem is csaltak, például Ózdra, de képkeretnek sem mentem volna oda.”
Szentmarjay Tibor 1957-ig irányította a pályán belül társait, majd edzőnek állt, és ahol megfordult, egy bajnoki címet mindenhol fel tudott mutatni. A megye II-es Bervai Vasasnál például kijelentették, ha nem lesznek aranyérmesek, megszüntetik a csapatot. Bajnokságot nyertek. Edzősködött Egercsehiben, az Egri Előrénél és az Egri Dózsánál is, amely – a város történetében először – 1967-ben ezüstérmesként szerzett jogot az NB I-es indulásra. A szakmával 1983-ban hagyott fel végleg, ám előtte vezette a Debreceni MTE, a Kazincbarcika és a Miskolci VSC együttesét is.