Két kődarab miatt ellehetetlenült a borsodnádasdi futball

Szeptember elején két forduló után visszalépett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei II. osztályú bajnokságból Borsodnádasd csapata. A döntés hátterében egészen abszurd ok húzódik, a település 1910 óta működő futballélete gyakorlatilag két kődarab miatt lehetetlenült el. Az erdőbe ékelődő, a településnél magasabban, a házaktól távol fekvő pályán ugyanis nem lehet mérkőzést rendezni, miután a sporttelephez vezető mintegy egy kilométer hosszú köves földúton két betonakadályt helyeztek el. Ezek között személyautó ügyes manőverezéssel éppen átfér, mentő, tűzoltóautó vagy csapatbusz azonban sehogyan sem.

„A borsodnádasdiaknak hiányzik a meccs, a hétvégi kikapcsolódás, fel vannak háborodva a kialakult helyzet miatt” – mondja Zimmermann Tivadarné a pazar fekvésű hegyi pályánál, miközben az öltözőhelyiségek kincseit csodáljuk a régi csapatképektől a játékvezetői szoba díszterítőjén át a második világháborús, légójárőr bádog mentőládáig. Sári néni a gondnok, szertáros, mindenes, ő mossa, hajtogatja a mezeket, és keni a szalámis szendvicset az ifjúsági csapat tagjainak az idegenbeli túrák előtt – márpedig mostanában a hazai meccsre is utazni kell. A fűnyírásba legkisebb unokája, a 15 éves Megyeri Bese is besegít, feladata irigylésre méltó, ilyen környezetben még a gyep gondozása is élmény lehet. A távolabbi oldalvonal mögött fenyves zöldellik, alatta régi időkből megmaradt szurkolói lócák, az út felőli részen pedig – a szépen gondozott öltözőépület mellett – a helyi televízió valamikori közvetítőjének bádog kommentátorfülkéje magasodik. Az illető helyi becenevét nem nehéz kitalálni, a falra firkált felirat egy lefelé mutató nyíllal hirdeti: »Faragó Ricsi«. A meccsek elmaradását nehezen dolgozzák fel a hűséges törzsszurkolók, hiányzik nekik az erdei meccshangulat, a régi időkből örökölt „Tempó, BLASE!” kiáltás. Sári néni meséli: „Miután kialakult az útzár, megtörtént, hogy egy hetven év körüli férfi mezbe öltözve várakozott a buszmegállóban, és tőlem kérdezte, hánykor lesz a kezdés. Mondtam neki, hogy nem lesz.”

Az áldatlan állapot április óta tart, a felnőttcsapat a 2021–2022-es idény utolsó három hazai mérkőzését már Ózdon volt kénytelen megrendezni. Az öltözői morált rontó és közönségriasztó váltás az eredményeken is meglátszott: a megyei első osztály újonca a „kőtorlasz előtti” hét tavaszi bajnoki mérkőzésén nyolc pontot szerzett, a „kőtorlasz utáni” hét bajnoki mérkőzésen összesen egy pontot, így végül simán kiesett.

A sportegyesület vezetői augusztus 30-ig adtak haladékot a pályamizéria rendezésére, és miután nem történt változás, szélnek eresztették a csapatot.

Az U19-es korosztályt a bizonytalan helyzetben már be sem nevezték a nyáron, jelenleg az U14-es és az U16-os csapat tagjai – saját felelősségre – az elzárt pályán edzenek hét közben, hazai mérkőzéseiket pedig Borsodszentgyörgyön játsszák le. A mintegy nyolcvan–kilencven gyereket foglalkoztató borsodnádasdi utánpótlás kisebb, U7-es, U9-es, U11-es és U13-as korosztályai a Bozsik-program keretében lebonyolított tornákon szerepelnek.

De ki és miért vágta el a borsodnádasdi futball köldökzsinórját?

A körülmények megértéséhez tisztában kell lenni a pálya menti területek sajátos tulajdonviszonyaival, az ózdi járáshoz tartozó város önkormányzati hivatalában Kormos Krisztián polgármester vázolja fel nekünk a helyzetet. Elmondása szerint az önkormányzati tulajdonban lévő, 1942-ben megépült pályához vezető földút – amelyet bár évtizedek óta használnak, hivatalosan nincs úttá nyilvánítva – rövid szakaszon a Ples Zrt. tulajdonában lévő földterületen halad keresztül, és itt helyezték el a két betonszarkofágot. A helyben főként teherautófelnit gyártó cég a település fontos ipari szereplője, a valamikor szénbányászatáról és az 1864-től a rendszerváltásig működő lemezgyáráról híres, 3000 lakosú Borsodnádasdon több mint három évtizede jelen van, 150 embernek ad munkát. A polgármester gyanítja, hogy a betontorlasz elhelyezése nem a futballcsapat elleni lépés volt, inkább a pálya alatt elterülő területen gyanús földmunkát végző, Budapesten bejegyzett másik vállalkozás munkagépeinek közlekedését akadályozná. Kormos Krisztián környezetvédelmi és településképi szempontból is rendkívül aggasztónak tartja az egykori meddőhányón végzett tevékenységet, amelynek célja feltételezése szerint a valamikori kohászat melléktermékeként hátramaradt, a földben mágnesezéssel észlelhető vasanyag kinyerése. Úgy gondolja, a Ples Zrt. illetékesei veszélyben érzik üzemi csarnokaikat, amelyekre egy nagyobb esőzés rátolhatná a magasabban fekvő, széttúrt haldány megmozgatott talaját.

Szerettük volna megkérdezni a betontorlaszt elhelyező cég álláspontját az ügyről, ám emailes megkeresésünkre nem válaszoltak, telefonon elérhetetlennek bizonyultak. Végül szerdán a borsodnádasdi polgármesterrel üzenték meg, hogy nem kívánnak nyilatkozni. Akármi ösztönözte is a döntéshozókat, tény, hogy a lépés következményeként Magyarország egyik legrégebbi vidéki kis sport­egyesülete, a BLASE maradt használható pálya és felnőttegyüttes nélkül.

„A jövő miatt fontos a csapat – mondja Kormos Krisztián, aki a helyi Engels-telep szülötteként pontosan tisztában van a változó borsodnádasdi idősíkok jelentőségével. – Helyi szinten pótolhatatlan közösségi esemény a mérkőzés, olyan társadalmi kapcsolódást kínál, amelyet az önkormányzat nem tud überelni. Ha egy sört kibonthatnak, egy zacskó szotyit elköpködhetnek az emberek a pálya szélén, miközben játszik az unoka vagy a szomszéd Sanyika, közös élményt jelent.”

Helyi futballszentek nélkül persze nem működik a csapatszervezés, és hogy a jég hátán – vagy inkább a kő mögött – is megél még a borsodnádasdi utánpótlás, az elsősorban Tankó Roland egyesületi elnöknek és Porubszki Péter edzőnek, általános iskolai tanítónak, illetve kollégáinak köszönhető. Elárulhatjuk, a csapatát féltő tréner keresett meg minket a Hátsó füves oldalán megadott emailcímen, ecsetelve a borsodnádasdi futball furcsa nehézségeit, egyúttal tanácsot, segítséget kérve. Amikor a település központjában kialakított sportparknál személyesen találkozunk, a korábban leírtakhoz hozzáteszi: azért is fájó látni a kialakult helyzetet, mert idén nyárig a BLASE a nyugat-borsodi rész egyetlen kis egyesülete volt, amely a felnőtt- mellett hét utánpótláscsapatot is működtetni tudott. A fáradhatatlan edző kivételes pedagógiai érzékéről már a helybeliek mesélnek, vonzza a futballozni vágyó fiatalokat, mint mágnes a meddőhányóba süllyedt vasdarabot. Egy alkalommal szövetségi ellenőrök figyelték az edzését, és megrökönyödve tapasztalták, hogy két gyerekjátékos a menetrend szerinti buszt lekésve a hét kilométerre fekvő Arlóról gyalog érkezett a nádasdi pályához.

Az önkormányzat évi egymillió forintos költségvetési támogatása és a taoforrások mellett a galvanizáló üzemet működtető, raliversenyző Nedecki László magánszponzorációja adja az egyesület anyagi alapját. A szervezőmunka és az adminisztráció pedig a borsodnádasdi futball ügye iránt elkötelezett elnök terepe, a rendőr alezredesként dolgozó Tankó Roland második térdsérüléséig maga is aktívan futballozott. Tagja volt 2012-ben a kisebb utazási távolságok miatt a szomszédos Heves megye II. osztályába „átjátszó” bajnokcsapatnak, a tavalyi Borsod-Abaúj-Zemplén megyei II. osztály megnyerését, a Varbói Bányász elleni győztes meccs utáni mámoros ünneplést viszont már vezetőként élte meg. A fényes nap legkedvesebb mozzanataként említi, hogy volt olyan serdülő korú játékos, aki odalépett a felnőttcsapat tagjaihoz, és emlékül közös fényképet kért a bajnokoktól.

Erre a fiúcskának jövő tavasszal biztosan nem lesz módja, de a borsodnádasdi elszántságot látva a felnőttfutball helyzete mégsem reménytelen: az itteniek minden követ megmozgatnának azért, hogy újra legyen csapat.

És szerencsére minden követ nem is kell – csak azt a kettőt.