Véber a lábát törő Nagy Sándorról és a korábban kritizált Harsányiról

Véber György egyik elhíresült nyilatkozata éppen új csapata egyik játékosával, Harsányi Zoltánnal kapcsolatos, amikor mezőkövesdi edzőként, a Puskás Akadémiától elszenvedett vereség után arra biztatta az újságírókat, hogy a lemondását firtató kérdések helyett inkább érdeklődjenek a csatárnál, miért szórakozza el a helyzeteket. Ezek után tiszta lappal indul a támadó?

A másik kérdés, milyen lesz az első találkozás a nyíregyházi utánpótlásműhelyben, a Bozsik-akadémián dolgozó Nagy Sándorral, aki 1998-ban diósgyőri játékosként súlyos sérülést okozott az Újpesten futballozó Véber Györgynek.

„A Harsányi Zoltánnal kapcsolatos mendemondáknak ő maga húzta ki a méregfogát azzal, hogy szinte a nyakamba borult, amikor meglátott – így Véber György a Nemzeti Sportnak. – Akkor elmondtam róla a magamét, miként másokról is, ha rosszul teljesítettek, de utána végig játszott az irányításom alatt. Kifelé kritikus vagyok olykor, de az öltözőn belül mindig játékospárti, tudom, ezen is változtatnom kell egy picit.”

„Ami pedig Nagy Sanyit illeti, tény, hogy akkor kirúgta a spanyolországi szerződésemet alólam, de vele nem nekem volt bajom, hanem a szurkolóknak. Azóta voltunk már csapattársak Tatabányán, együtt végeztük a pro licencet, úgyhogy akadt már lehetőségünk tisztázni az ügyet.”

Véber György különös habitusú szakember, akit sokan makacsnak tartanak. Kérdés, amikor ilyen hosszú ideig nincs csapata, vagy éppen nem olyan szintű, amilyen mellett korábban évekig dolgozott, hajlandó-e megváltozni, vagy ugyanaz a szókimondó ember marad, aki addig volt?

„Az elmúlt másfél-két évem nem úgy sikerült a karrieremben, ahogy szerettem volna. Hogy mennyire voltam én a hibás, és mennyire a történések körülöttem, arra nem szeretnék kitérni” – beszélt a témáról Véber György.

„Az utóbbi időben szakmailag purgatóriumban éreztem magam, amikor egyszer csak derült égből villámcsapásként érkezett a nyíregyháziak megkeresése. A futball közegében a zuhanyhíradó a leghivatalosabb, márpedig onnan mindenki tudta, hogy Nyíregyháza olyan hely, ahol érdemes, és lehet is dolgozni. Újraépíthetem magam, talán olyan keretek között dolgozhatok, amilyen nekem még sohasem adatott meg. Ha szabad ilyet mondani, és nem tűnik nagyképűségnek, akkor ez a feladat rám van szabva. Nem hiszem, hogy nagyon meg kellene változnom, de öregedtem már annyit, hogy tudjam, olykor diplomatikusabbnak kell lennem. Azért annyi megelőlegezett bizalmat kérek az itteniektől, hogy előbb ismerjenek meg, és csak utána alkossanak rólam véleményt. Ugyanakkor tény, hogy szakmai és emberi oldalról is óriási lehetőséget kaptam.”

VÉBER GYÖRGY KORÁBBI, EMLÉKEZETES NYILATKOZATA