– Szívesen faggatnám a parádés szabadrúgásgóljáról, de...
– Tudom, most nem az a téma – sóhajtott Dzsudzsák Balázs.
– A televízióban nem lehetett látni, mi volt pontosan a piros lap előzménye.
– A Hamburg jött bedobással, a labda odakerült hozzám, én pedig az ellenfél felé passzoltam. Guy Demel azonban elengedte a labdát, amely a reklámtábláról visszapattant a pályára. Ekkor érkezett Mike Dean játékvezető, és sárga lapot adott, mert elrúgtam a labdát. Holott a HSV állt továbbjutásra, nekem nem volt érdekem húzni az időt. Szóval megláttam a sárga lapot, és nagyon rosszul reagáltam a szituációra.
– Rosszul reagált? Súlyos bűnt követett el. Meglökte a bírót, aminél csak a leköpése és megütése súlyosabb vétek.
– Ha akarja, akkor bűnt követtem el. Csűrhetjük-csavarhatjuk a témát, a lényeg, hogy tanuljak a hibámból. Nem mentegetem magam, tudom, hogy nagyot hibáztam, tudom, hogy felelőtlenséget követtem el.
– Mi lesz a következménye?
– Kiestünk. Nem tudom, mi lett volna, ha tizenegyen maradunk. Jól ment a játék, benne voltam az első gólban, én rúgtam a másodikat, nagy esély volt rá, hogy rólam szóljon a mérkőzés, természetesen pozitív értelemben. Azt elértem, hogy rólam szól, csak éppen...
– Pénzbüntetés?
– Nem volt róla szó.
– A meccset nézték Németországban: a Bundesliga-edzők most azt hihetik, itt van egy tehetséges fiú, de meg kell gondolni a szerződtetését, mert úgy tűnik, könnyen elveszti a fejét.
– Nem jellemző rám, hogy kéthetente kiállítanak. Magam alatt vagyok. Hibáztam, de vállalom a következményeit.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN!