Leandro: A BL és a magyar válogatott a célom

– Az év eleje óta játszik Cipruson, így már van némi tapasztalata a szigetországi viszonyokról, az ottani futballról. Hogy érzi magát?
–  Szerencsére a beilleszkedésemmel nem volt gond, köszönhetően egy brazil csapattársnak – kezdte a beszélgetést a 28 esztendős játékos. – Jól érzem magam az Omoniánál és az országban is. Az viszont nagy csalódást jelent, hogy nem jutottunk be se a Bajnokok Ligájába, sem az Európa-ligába.

– A magyar bajnoksággal hogyan tudná összevetni a kinti körülményeket, illetve színvonalat?
– Ami a színvonalat illeti, nincs lényeges különbség a magyar és a ciprusi élvonal között. Itt sok a portugál és a dél-amerikai légiós, emiatt technikásabb a foci, viszont nincs akkora iram, mint Magyarországon, kevesebbet futnak a játékosok. Az itteni élcsapatoknál lévő körülmények viszont össze sem hasonlíthatóak az otthoniakkal.       

– Melyek a legfőbb különbségek?
– Először is nekünk 8300 bérletesünk van, a presztízsrangadókon pedig nem ritka a 20-22 ezer néző sem, ami nagyon nagy szó, tekintve hogy összesen nyolcszázezren lakják a szigetet. Van három edzőpályánk, amelyeket csak mi, vagyis az első csapat használ. A legszembeötlőbb különbség pedig az orvosi háttér. Az Omoniánál ugyanis közvetlenül a pálya mellett található korszerű kórház. Ráadásul rendszeresen meglátogatja az együttest egy francia rehabilitációs orvos, és ha bármelyik játékos speciális kezelésre szorul, akkor egy franciaországi magánklinikán gyógyítják.      

– Az előző körben az Anorthoszisz elleni rangadón győztes gólt szerzett és megválasztották a forduló legjobb játékosának. Mondhatjuk, hogy ciprusi karrierje legjobb hetén van túl?
– A rangadókra mindig mindenki jobban odafigyel, alighanem ennek köszönhető az elismerés, de tényleg jól is ment a játék, mondjuk a gólomnál szerencsém is volt. Egy védőről elém pattanó labdát passzoltam hat méterről a kapuba. A találatommal kiharcolt siker azért is különösen fontos, mert így megelőztük az addig egy ponttal előttünk álló Anorthosziszt.  

– Itthon számos poszton játszott. Cipruson hol és milyen szerepkörben számítanak önre?
– Alapvetően belső középpályást játszom, többnyire védekező feladatokkal. Itt is szerepeltem már védőként és szélső középpályásként is, de ez a belső, védekezőbb pozíció áll a legközelebb hozzám, ugyanis anno Brazíliában a pályafutásom elején is ebben a szerepkörben játszottam.

– Hogy látja a jövőjét a csapatnál?  Melyek a céljai?
– Jövő nyáron lejár a szerződésem, ám egyelőre nincs panasz a játékomra, és mivel én is elégedett vagyok, könnyen lehet, hogy további két évet maradok. Van ugyanis egy opció a szerződésemben, amely akkor lép életbe, ha mindkét fél elégedett. A cél természetesen a bajnoki cím megvédése és a Bajnokok Ligája-szereplés kivívása, de nem lesz könnyű dolgunk, ugyanis az APOEL öt ponttal vezeti előttünk a tabellát.

– A magyar válogatott gyakran eszébe jut?
– Erre csak annyit mondanék, hogy szerdán nemcsak a felnőttek litvánok elleni meccsét, hanem az U21-esek szlovákok elleni találkozóját is élőben néztem a televízióban.

– Mit gondol, a jövőben is csak nézi a fiúkat, vagy játszik is majd a nemzeti csapatban? Egervári Sándor nemrég azt nyilatkozta a Nemzeti Sport Online-nak, hogy Ciprusról is be lehet kerülni a keretbe.
– A kapitány felhívott telefonon, elmondta, hogy figyelemmel követi a pályafutásomat. Úgy érzem, a nemzeti együttesben is elsősorban belső középpályásként jöhetnék szóba, de hogy valóban meghívót kapok-e, azt nem tudom. Azt elmondhatom, semmiféle sértődöttség nincs bennem amiatt, hogy eddig nem hívtak, de bármikor állok a kapitány rendelkezésére. A Bajnokok Ligája-szereplés mellett ugyanis a magyar válogatott lebeg célként a szemem előtt.

– Végezetül hadd tekintsek egy kicsit előre. Brazíliában született, magyar állampolgár, de jelenleg Cipruson futballozik – pályafutása után hol telepedne le?
– Ez attól is függ, hogy  mivel foglalkozom majd a futball után, de a feleségem magyar, és ezzel azt hiszem, meg is adtam a választ...