Komannak csak a bajnoki gól hiányzott

– Hányas osztályzatot adna saját 2010-es évére?
– Hetest – válaszolt Koman Vladimir.

– Hányas osztályzatot adna saját 2010-es évére?
– Hetest – válaszolt Koman Vladimir.

– Magyarázat?
– Mert hiányzott a bajnoki gól a Sampdoriában.

– Érdekes megközelítés ez egy olyan esztendő után, amely során csak úgy sorjáztak a pozitív események. Kezdjük például a Bariban töltött tavaszával: a felemás őszi tapasztalatok dacára az évad második felében rendszeresen játszott a Serie A-ban.
– Ahhoz képest, hogy januárban még az is megfordult a fejemben, új csapatot keresek, valóban elégedett lehettem a fél évemmel.

– Amelynek csúcspontja bizonyos szempontból egy három nullás májusi vereség volt. A németektől elszenvedett.
– Bemutatkoztam a magyar válogatottban, és óriási megtiszteltetésnek vettem, hogy Erwin Koeman szövetségi kapitány rögtön kezdőként, a tízes számú mezben küldött pályára.

– Szeptemberben a Szusza Ferenc Stadionban, Moldova ellen pedig megszerezte első gólját a magyar válogatottban.
– Bocsánat, de én úgy számítom, hogy az már a második volt! A Wembleyben szerzett, az angolok elleni szépítő gólunkat Phil Jagielka öngóljaként jegyezték fel, ám mivel az én labdámba ért bele, szerintem az inkább az enyém volt. Ettől függetlenül persze nagyon örültem a moldovaiak ellen rúgott gólomnak.

– Nagyon és igen furcsán.
– A letakart szemes gólörömre gondol? A srácokkal, Priskin Tamással Fülöp Mártonnal nézegettünk korábban interneten egy rajzfilmjelenetet Félszemű Babilonról, onnan jött az ötlet.

– Menjünk tovább: szeptember tizenhatodika, PSV–Sampdoria, Koman Vladimir első nemzetközi kupamérkőzése.
– Sokáig vezettünk, Dzsudzsák Balázs utolsó percben elért gólja miatt azonban elúszott a győzelem. Nekem azért is volt fontos a meccs, mert utána éreztem igazán az edzői bizalmat.

– A következő állomás Harkiv, ahol első nemzetközi kupatalálatát jegyezte. Csak azt ne mondja, hogy számításai szerint az már a második volt!
– Nem mondom, mert valóban a Metaliszt ellen tört meg a jég. Különös érzés volt szülőhazámban, Ukrajnában pályára lépni.

– És Budapesten, csapatkapitányi szalaggal a karján?
– Természetesen a Debrecen elleni Európa-liga-mérkőzés sem volt mindennapi. Óriási megtiszteltetésnek vettem a kapitányi kinevezést Domenico Di Carlo edző részéről, főként hogy egyáltalán nem számítottam rá.

– Beszéljünk a távoli jövőről is: el tudja képzelni, hogy egyszer ön lesz a magyar válogatott csapatkapitánya?
– Ne szaladjunk ennyire előre! Először szeretnék még jobban beilleszkedni az együttesbe. Ez még sokáig nem kérdés.

– És az, hogy ön a Sampdoria játékosa?
– Lehet, hogy előbb-utóbb eljön a továbblépés ideje, Németországba, Spanyolországba vagy Angliába, egyelőre azonban itt szeretnék még biztosabb csapattaggá érni. A klub is számít rám: nemrégen jelezték a vezetők, hogy újabb négy évvel meghosszabbítanák 2012-ig érvényes szerződésemet.

HA KÍVÁNCSI RÁ, HOGYAN JELLEMZI KOMAN VLADIMIR TAVALYI EDZŐIT, KÖZTÜK EGERVÁRI SÁNDORT ÉS ERWIN KOEMANT, KERESSE A SZERDAI NEMZETI SPORTOT!