Németh Krisztián: Az Olympiakoszban képzelem el a jövőmet

A Volosznak nem sikerült kiharcolnia a fináléba jutást a Görög Kupában, bár az elődöntőben kifejezetten jó esélyei voltak erre. Az első találkozón az Atromitosz otthonában 2–1-es vereséget szenvedett ugyan, az idegenben szerzett találat azt jelentette, hogy a hazai visszavágón már az 1–0-s győzelemmel is továbbjuthat. A hétközi találkozón azonban nem született gólt, a Volosznak búcsúznia kellett.

„Elég fontos lett volna a klubnak és az itteni embereknek, hogy bejussunk a kupa döntőjébe, de sajnos nem úgy sikerült a visszavágó, ahogyan azt szerettük volna mi magunk is” – mondta Németh Krisztián a Nemzeti Sport Online-nak. A támadó a hajrára állt be csereként, Szélesi végigjátszotta a mérkőzést.

A Volosz helyett így az AEK – Németh volt csapata – döntőbeli ellenfele majd az az Atromitosz lesz, amely a bajnoki tabellán hét hellyel áll a két magyart keretében tudó klub mögött, és kilenc ponttal kevesebbet gyűjtött.

„Immár egyértelműen a bajnokságban érhetjük el a célunkat, amely nem más, mint a nemzetközi kupában való részvétel. Ehhez az első öt közé kell kerülnünk, amelyre jó esélyünk van. Különösen akkor, ha vasárnap a velünk most pillanatnyilag azonos pontszámmal álló Kavala otthonában jó eredményt érünk el. Ha bekerülünk a rájátszásba, amelyben a nemzetközi kupaindulást érő pozíciókért, mindenekelőtt persze a BL-kvótáért majd külön harc kezdődik a négy gárda között, ott már minden megtörténhet. Újoncként viszont bravúrnak számítana a dobogós helyezés is, amely a voloszi klub történetének legnagyobb sikere lenne. Ha ez mégsem sikerülne, a nemzetközi kupaindulás jelenthet kárpótlást, úgyhogy ha már eddig eljutott a csapat, nehezen engedné kicsúszni a kezéből a lehetőséget. Ebben szeretnénk a segítségükre lenni.”

A Volosz húszéves szünet után jutott vissza tavaly nyáron az első osztályba, a vezetők nagy célokat tűztek ki a nagyjából együtt tartott társaság elé, amelyek a télen kinézett Németh számára is szimpatikusak voltak.

„Úgy érzem, az előző idényben az AEK-ben elég jó teljesítményt nyújtottam, gyakorlatilag ennek köszönhető, hogy az Olympiakosz Pireusz kivásárolt a Liverpoolból. A pireusziakkal tavaly nyáron hároméves szerződést kötöttem, de tavaly ősszel be kellett látnom, edzéseken megfeszültem ugyan, ezzel azonban csak a mérkőzésekre nevezett keretbe tudtam beverekedni magam. Viszont ahhoz, hogy több játéklehetőséghez jussak, lépnem kellett. Mindenképpen váltani akartam, és majd a jövő eldönti, hogy jó helyre jöttem-e a fejlődésem, az előrelépésem érdekében vagy sem. Egyelőre úgy gondolom, hogy igen. Az Olympiakosz a nyáron kicsit túlbiztosította a keretét, már ami a támadókat illeti. Korán biztossá vált, hogy lesz olyan, akinek, pontosabban akiknek a kialakult helyzet nem lesz megfelelő. A rutinos Pantelics és a velem nagyjából egykorú Mirallas kapta meg legtöbbször a bizalmat, akik élni is tudtak vele. Rugdossák a gólokat, a pireusziak tíz ponttal vezetik a bajnokságot, abszolút favoritok, nem volt ok a váltásra. Nekem ellenben igen. Voltak lehetőségeim, de az Olympiakosz ragaszkodott hozzá, hogy Görögországban maradjak, így szemmel tudják tartani a formámat és a fejlődésemet. A nagy célokat megfogalmazó Volosz ajánlata így épp kapóra jött. Beszéltem az edzővel és az elnökkel, amiket mondtak, azok szimpatikus voltak számomra. Kikértem más, nagyobb helyi ismeretséggel rendelkező ismerősöm véleményét, és természetesen beszéltem Szélesi Zolival is, így végül belevágtam.”

Németh voloszi beugrója egyértelműen előrelépés az őszi önmagához képest, de egyelőre nem sikertörténet. Bár a játéklehetőséget megkapja, többször csereként, mint kezdőként.

„Azt senki sem garantálta nekem, hogy állandóan kezdő leszek, de én sem várhattam el. Azt nézem, hogy az Olympiakoszban az ősszel négy mérkőzésen léptem pályára, de összesen nem voltam fent száznegyven percet. És ebből az egyik kupameccs volt, amelyen végig a pályán lehettem. A fennmaradó kevesebb, mint ötven perc jutott a három bajnokira. Ezzel szemben Voloszban már most hat meccsem volt, azokon majd száz perccel többet voltam játékban, mint az ősszel. Kétszer lehettem kezdő, egyszer gólt is lőttem. Úgyhogy sikerült előrelépnem. Szélesi Zoli sokat segít a beilleszkedésnél, mégiscsak nyár óta barátkozik a közeggel és a csapattal. Jó magyar ismerősre lelni, ha az ember külföldi klubhoz kerül. De gondolom ez az élet bármely más területén kapaszkodót jelent. Azt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a másodosztályból feljutó gárda magja, a keret talán nyolcvan százaléka együtt maradt és együtt is játszik már több mint két éve. Nekem itt kellene játéklehetőséghez jutnom, hogy bizonyíthassak. Beálltam a sorba, teszem a dolgom, és mint arra az előbb utaltam, haladok is. Bízok a rájátszásban, amely jó lenne a klubnak, de nekem is, hiszen az újabb hat mérkőzést jelent, annál pedig most nincs számomra fontosabb.”

A nyáron lejár a kölcsönadás, a folytatással kapcsolatban egyelőre az a biztos, hogy semmi sem biztos. Illetve van, ami mégis az: Németh visszatér az Olympiakoszhoz, amelyhez akkor még további két évre szóló szerződést köti.

„Az Olympiakoszban képzelem el a jövőmet, a voloszi kitérőre nem kifejezetten pályafutásom egyik állomásaként tekintek, hanem pályafutáson azon részeként, amely a fejlődésemet szolgálja. És amelyet ennek érdekében kellett bevállalnom. Pireuszból úgy engedtek el, hogy mindenképpen számítanak rám a jövőben, az esztendő második fele már az enyém lehet. Ezzel kapcsolatban a voloszi tréner úgy várt, hogy ő azt szeretné, ha már a jelenben is meg tudnám mutatni a képességeimet, és a tavasz is az enyém lenne. Tisztában vannak vele, erre a néhány hónapra érkeztem, amely egy kölcsönösen előnyös lehetőség: nekem segítenem kell a Voloszt céljai elérésében, ők segítenek felkészülni rá, hogy a következő idényben meghatározóbb szerephez jussak az Olympiakoszban.”

A 22 éves támadó immár másfél éve él Görögországban és játszik a görög élvonalban, három klub tagjaként is lehetett rálátása a helyi viszonyokra. Így esetében nem lehet elmenni amellett, hogy március elején „calciopulosz” néven hatalmas botrány tört ki a görög futballban – is – jellemzővé vált fogadási manipulációk kapcsán. Eddig negyvenkét görög élvonalbeli, másodosztályú és kupameccsnél jelzett az európai fogadásfigyelő rendszer. Ezzel kapcsolatban többen nyilatkoztak a voloszi klubelnök, Ahilleasz Beosz erős érintettségére, akit a szálakat a háttérben mozgató embernek állítottak be, és aki tagadta az őt ért vádakat. Mindenesetre a görög kormány kilátásba helyezte, figyelemmel kíséri a történéseket, és ha szükséges, felfüggeszti az állami támogatásokat.

„A téma nagyon kényes, főként nekem, hiszen a voloszi elnök központi személyként szerepel benne. De három görög klubban dolgozva, most ráadásul éppen voloszi játékosként a legőszintébben, tiszta lelkiismerettel tudom azt mondani, nem tudok mit hozzáfűzni ehhez az egész ügyhöz. Egész egyszerűen nincs semmilyen véleményem. Teszem hozzá, szerencsére, mert semmi olyasmit nem tapasztaltam, amiket a vádakban megfogalmaztak. De még azokhoz hasonlót sem.”