Légiósok: Már várom, hogy vége legyen – Nikolics

– Az eddig szerzett húsz gólja beszél ön helyett.
– Látja, erre én is azt mondom, hogy szép teljesítmény. Az előző idényben Kamil Wilczek húsz góllal lett gólkirály, én tizenkilenc forduló után tartok ennyinél. Életem legjobb szezonját produkálom, de minden egyes gólért becsülettel megdolgozom. Boldog vagyok, de nem elégedett: nem akarok itt megállni! Ugyanolyan keményen edzek, mint eddig, miközben nemhogy egy méterrel, egy centiméterrel sem lebegek a föld felett. Magasra tettem a lécet, nem akarom leverni. Hétről hétre gólokat várnak tőlem, és ez jó érzéssel tölt el. Nem azon görcsölök, hogy jaj, mi lesz, ha nem találok a kapuba, sokkal inkább az jár a fejemben, hogyan szerezhetném meg a következő gólomat.

– Apropó: dicsekedhetne már azzal is, hogy huszonegy gólt szerzett!
– Való igaz, a vasárnapi meccs hosszabbításában magam is befejezhettem volna az akciót, de abban a pillanatban, hogy ketten lódultunk meg az ellenfél kapuja felé, tudtam, a végén lepasszolom Aleksandar Prijovicnak a labdát. Csak arra ügyeltem, hogy minél közelebb vigyem a kapushoz, aztán legurítottam „Prijónak". Fordított esetben ő is így tett volna. Arról nem szólva, hogy tudom, csereként beszállva sokat jelentett neki ez a gól. Nálam amúgy is íratlan szabály: ha a társam jobb helyzetben van, passzolok neki. A sors ezt úgyis visszaadja. Vagy valamelyik csapattárs…

– A Wisla elleni volt a harminchatodik tétmérkőzése az ősszel. Hogy bírja?
– Őszintén?

– Csakis!
– Még három meccsünk van a szünetig, két bajnoki, illetve a Napoli elleni Európa-liga-találkozó, de már várom, hogy vége legyen.

A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN NIKOLICS MEG IS INDOKOLJA, HOGY MIÉRT VÁRJA A SZEZON VÉGÉT. A TÁMADÓ EZEN KÍVÜL BESZÉL MÉG A CSÜTÖRTÖKI, NÁPOLYI EL-MECCSRŐL, VALAMINT A MÉG MEGDÖNTÉSRE VÁRÓ LENGYELORSZÁGI GÓLREKORDOKRÓL ÉS ARRÓL, HOGY REMEK TELJESÍTMÉNYE FELKELTETTE-E MÁS KLUBOK ÉRDEKLŐDÉSÉT.