Egy ország ejti ki rosszul a nevét; így reagált az oslói hős a róla készült mémeinkre

Vasárnap reggel van, Brémában a Weserstadion mellett áll az NSO stábja. Nem egyedül, jó néhány szurkoló is várakozik a Werder játékosaira. Teszik mindezt annak ellenére, hogy kedvenceik előző nap „kiesési rangadót” veszítettek el hazai pályán az Augsburggal szemben – méghozzá telt ház, csaknem 40 ezer néző előtt…

Amíg Kleinheisler Lászlóra várakoztunk (aki szombaton csereként kilenc perc játéklehetőséget kapott), megkérdeztük a drukkerek véleményét róla. Az előző hetekben megtapasztalhattuk – többek között –, hogyan rajonganak Krakkóban Guzmics Richárdért, mennyire elégedettek Poznanban Kádár Tamással, hogyan őrül meg Varsó Nikolics Nemanjáért, s miért tartják „super Trainernek” Dárdai Pált.

A „Kleinheisler-mánia” azonban egyelőre nem kezdődött el Brémában... Ám ami késik, nem múlik, azt pedig nagy örömmel láttuk, hogy légiósunktól is többen kértek aláírást és közös képet a rajongók.

Nagy különbség ez ahhoz képest, hogy mi volt vele az ősszel. Nincs hazai futballrajongó, aki ne ismerné a történetét, de azért idézzük fel! A Videotonnál az első csapattól száműzték, az NB III-as együttessel készült, ám bajnokin ott sem léphetett pályára. Bernd Storck azonban bizalmat szavazott a középpályásnak a válogatottnál, ő pedig góllal hálálta ezt meg Oslóban az Eb-pótselejtező első meccsén, Budapesten így már hősként ünnepelték a kijutás kiharcolásakor.

A télen már válogathatott a megkeresések közül, külföldről és itthonról is érkeztek ajánlatok érte. Magyarországról a Ferencváros volt a legkitartóbb kérő, de Kleinheisler csak külföldi folytatásban gondolkodott.

„Valóban szeretett volna megszerezni a Ferencváros, ám konkrét tárgyalásig nem jutott el az ügy – mondja Kleinheisler. – Mindig is a Bundesligában szerettem volna futballozni, így amikor jött ez a lehetőség, nem volt kérdés, hogyan döntök. Különben pedig itt is zöld mezes klubban játszhatok…”

Az első tavaszi fordulót még a kispadon nézte végig, a második mérkőzésen azonban beállt a Hertha ellen, hogy aztán Mönchengladbachban már a kezdőcsapat tagja legyen. Mindeddig utoljára akkor volt rögtön a meccs elején is a pályán, azóta kevesebb játéklehetőséghez jut, így a múlt héten úgy határozott, leül beszélgetni a helyzetéről Viktor Szkripnik vezetőedzővel.

„Ez volt az első beszélgetésünk négyszemközt. Elmondtam neki, hogy szeretnék több játéklehetőséghez jutni, mert keményen edzem és sokat megteszek érte. Hogy mi volt a reakciója? Elmondta, hogy látja, nagyon sokat fejlődtem, mióta idejöttem. Arra kért, legyek türelmes.”

Valóban úgy tűnt, Szkripnik jól fogadta a megkeresést, mert az Augsburg elleni meccsen beállítása előtt átkarolta Kleinheislert, jó tanácsokkal látta el, majd megveregette a vállát. Más kérdés, hogy 1–1-es állásnál szállt be, az újabb kapott gól után pedig a felívelgetéseknél már kevés hasznát tudta venni a csapat az alacsony termetű középpályásnak.

A találkozó után felmerült, hogy edzőváltás lesz, de egyelőre él a bizalom a szakember iránt. Kleinheisler számára az is nehéz lehet, hogy míg a válogatottban a kedvenc posztján játszhat (a tízes szerepkörében, ő a csatár mögötti támadó középpályás), klubjában a 4–1–4–1-es felállásban nincs meg ez a pozíció, így vagy szűrőként vagy a szélen futballozik.

NSO-MÉMÁRADAT – MEGMUTATTUK ŐKET KLEINHEISLERNEK

Beszélgetésünk aztán visszatér a válogatotthoz, konkrétan az oslói pótselejtezőhöz, amelyet követően az NSO mémeket készített. Ezekből mutattunk meg néhányat neki, kíváncsian várva a reakcióját:

„Ez durva... – mondja nevetve. – Hogy mennyire gyűlik meg a társaknak a baja a nevemmel? Nehezen mondják ki, de nemcsak a vezeték-, hanem a keresztnevemet is. Úgy hívnak, »Lázslo«. A becenevem pedig Pitbull vagy »Maschine«, azaz »Gép«.”

Nem elég, hogy egyik neve sem könnyen kimondható, a vezetéknevét még itthon is szinte mindenki tőle eltérően ejti ki.

„A Kleinheislerben az s betűt s-nek kell kiejteni, nem z-nek, ahogy otthon szinte mindenki mondja. De ha még egyszerűbb megoldást keresnek, akkor csak szimplán Scholesnak hívnak...”

Ha már Scholes…

„Ezt is láttam már! Scholes nemcsak azért fontos az életemben, mert hasonló a fizimiskánk, hanem mert mindig is ő volt a példaképem. Sok videót néztem róla, figyeltem, hogyan játszik a pályán, igyekeztem minél többet eltanulni tőle.”

„Ezek nagyon jók, ezeket nem láttam még! – nevet nagyot. – Tényleg ti csináltátok? Nagyon tetszik!”

„Ez igen! Hogy csúfoltak-e valamikor a vörös hajam miatt? Nem, sohasem volt ezzel gondom, de ha így lenne, se foglalkoznék vele. Ha Eric Cartman ezt mondaná nekem, azon is csak nevetnék...”

EGYSZER MÁR FELÁLLT A PADLÓRÓL…

A mémek után visszatérünk a komolyabb témákra. Légiósunknak nincs könnyű időszaka, természetes, hogy szeretne többet játszani. A nehéz helyzetekről azonban bőven van már tapasztalata; eddig is mindig felállt a padlóról, s aki ismeri, tudja, ezúttal is így lesz.

„Magam mögött hagytam már teljesen az őszi időszakot. Most sem könnyű, de nagyon örülök, hogy itt vagyok a Werdernél. Mindent megteszek, keményen dolgozom napról napra. Jelenleg itt kell bizonyítanom. Na, meg a válogatottnál!”

Mert hogy Bernd Storck nagyon számít rá, az nem tűnik kérdésnek. Egy jó szereplés az Európa-bajnokságon, és talán Brémán is túl lehet majd szövögetni az álmokat…