Légiósok: Nem okozott különösebb problémát felvenni a francia ritmust – Lang

– Eltelt négy hónap, amióta Dijonba szerződött. Megszokta a francia ritmust?
– Ha nem a kényelmes, kávézókban elköltött reggelikre gondol, akkor igen… – felelte Lang Ádám, 18-szoros válogatott védő. – Félreértés ne essék, szeretem a krémes, töltött kiflit, a jó feketét, de errefelé valahogy nehezen indul be a nap. A párommal inkább odahaza eszünk, nem töltünk órákat az asztalnál, mint a helyiek, akik reggelente újságot olvasnak, kávézgatnak, nem sietnek sehova. Eleinte ez roppant furcsa volt, sőt még most is az, hiszen felemlegetem...

– De megszerette a várost?
– Nagyon. Remek helyre kerültem. Kulturális és történelmi központ, sőt Dijon nekem, a veszprémi srácnak éppen tökéletes méretű város, nem túl nagy. Eleinte szállodában laktam, ám szeptember végén a kedvesemmel albérletbe költöztünk, volt időnk felfedezni a környéket, és már nem is tévednénk el a városban, az edzőpályához és a stadionhoz csukott szemmel is odatalálnék.

– Az élettempó tehát kényelmes, de a francia futball ritmusát mennyire sikerült felvennie?
– Remélem, nem tűnök nagyképűnek, ha azt mondom, nem okozott különösebb problémát. Tudom, sok magyar játékos külföldre szerződve azért panaszkodik, hogy időbe telik, mire megszokja a magasabb fordulatszámot, az edzések tempóját, de én egyszer sem éreztem ezt.

– Pedig nem öreguras tempóban kell játszania, és voltak meccsek, amelyeken a beszámolók szerint épp a feszesebb tempó hibázásra kényszerítette…
– A játékosok rendkívül atletikusak, az itt profiskodók testfelépítését megrajzolni sem lehetne jobban. Hihetetlenül erőteljes, robbanékony játékosok küzdenek a francia élvonalban, ráadásul gyakran nem passzokkal próbálnak az ellenfél kapuja elé érni, hanem futással. Megtolják maguk előtt a labdát, és mennek, mint az agarak, ráadásul sohasem fáradnak el… A Paris Saint-Germain és a Monaco lóg ki a sorból, ezek a csapatok ugyanis játsszák a futballt, a többi csapat megy előre, rohan, megpróbálja hibára kényszeríteni az ellenfelet. Nekünk, védőknek a legfőbb feladatunk az, hogy ezeket a villámgyors csatárokat üldözzük. Nincs ezzel gond, sőt… Örülök is ennek, hiszen ezekből a nehéz szituációkból lehet tanulni, az ilyen remek futballisták ellen lehet igazán megerősödni.

– Akkor sem ijedt meg, amikor az uruguayi Edinson Cavani, a kolumbiai Falcao, vagy éppen az olasz fenegyerek, Mario Balotelli rohamozott? Idehaza nem ehhez a szinthez szokhatott.
– Félelem nem volt bennem. Megtehettem volna, hogy a meccsek előtt remegő kezekkel olvasgatom az összeállításokat, vagy hétfőnként inkább oda sem kapcsolok, amikor a bajnoki összefoglalók mennek a televízióban, de nem ijedtem meg a lehetőségtől. Próbálom élvezni, hogy olyan nagyszerű bajnokságban futballozhatok, mint a francia. Nem érdekel, kik állnak velem szemben, számomra az a lényeges, hogy így vagy úgy, de szereljem a felém futó csatárokat, és a Dijon minél kevesebb gólt kapjon.

A teljes interjút – amelyben Lang Ádám arról beszél, hogy mit érzett, amikor megtudta, hogy Franciaországból keresik, valamint a nyári Eb-szereplésről is elmondja véleményét – a Nemzeti Sport keddi számában olvashatja.