Nikolics: Már tudják, milyen átadásokat szeretek kapni

– Egy kiharcolt büntető, két gól, egy gólpassz és négy egyes győzelem a bajnokcsapat ellen. Kijelenthető, hogy a Seattle Sounders elleni volt az eddigi legjobb meccse, amióta a Chicago Fire-höz igazolt?
– A statisztikák alapján mindenképpen, de az elmúlt hetekben egyébként is jól ment a játék, a góljaim mellett a mezőnyben is sokat tudtam segíteni a csapatnak – mondta Nikolics Nemanja a Nemzeti Sportnak. – A Seattle elleni tényleg emlékezetes meccs volt. Fantasztikus hangulat fogadott minket, csaknem telt ház volt, közel huszonháromezren jöttek ki, ami azért is örömteli, mert így a szurkolók is láthatták, hogy jó úton járunk. Nem mondom, hogy lefociztuk az ellenfelet, de jobban jöttünk ki a fordulópontokból, és ha négy gólt szerez egy csapat az aktuális bajnok ellen, az egyébként is magáért beszél.

– Akárcsak az ön teljesítménye. A legutóbbi hat fordulóban hét gólt szerzett, összesen pedig már nyolcnál jár.
– Sokat számít, hogy a csapattársak is egyre inkább megismernek, összecsiszolódunk, tudják, mi az erősségem, hogy és mikor indulok be, milyen átadásokat szeretek kapni. Ezek ugyan apróságoknak tűnnek, de eldönthetnek egy-egy meccset. A gólok, persze, az önbizalmamnak is jót tesznek, és örülök, hogy a New York Red Bulls elleni találkozót leszámítva mindig pontot szereztünk, ha betaláltam.

– Nem véletlenül került ki a klub hivatalos Twitter-oldalára egy mozgókép „No Niko, no party!” címmel.
– Én is láttam, és remekül szórakoztam rajta. Jó érzés, hogy a csapatnál így elfogadtak, és bíznak bennem.

– A szurkolók gyakran felismerik, sűrűn megállítják az utcán egy aláírásért vagy közös fotóért?
– Nem jellemző. Amerikában rengeteg a sztár, a városban a Chicago Bulls mellett a baseball, az NFL és a hokicsapat is nagyon népszerű, így nyugodtan el tudok menni bárhova, ami egyébként kifejezetten tetszik.

– Ha már sztárok, tudja, mi az, amiben utolérheti a példaképét, Ronaldót, ha így folytatja?
– Mire céloz?

– A brazil csatár három különböző országban lett gólkirály, Brazíliában, Hollandiában és Spanyolországban, míg ön Magyarország és Lengyelország után az Egyesült Államokban érhet el hasonló sikert.
– Megtisztelő, de egyelőre nem akarok ezzel foglalkozni, egyébként sem jutna eszembe, hogy Ronaldóhoz hasonlítsam magam. Nagyon hosszú még a szezon, persze, mint minden csatár, én is szeretnék gólkirály lenni. Négyszer már átélhettem, tudom milyen fantasztikus érzés. A szezon megkoronázása lehet, de az első a csapat sikere.

– Azért gondolom, kicsit csak hízik a mája, hogy magyar idő szerint vasárnap este ön vezette a góllövőlistát, megelőzve többek között a világbajnok David Villát vagy Sebastian Giovincót.
– Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, nem másokkal versenyezni jöttem ide. Nem is figyelem, hogy épp kit előztem meg, vagy hogy engem ki előzött meg, jól érzem magam, és a csapatnak is jól megy, ez a legfontosabb. Szeretnénk elérni a célunkat, és bejutni a rájátszásba. Ehhez a következő meccsen otthon le kell győznünk a Coloradót, a mostani győzelem is csak akkor lesz igazán értékes, ha azt az összecsapást is megnyerjük.

– Tíz forduló elteltével mi a véleménye a ligáról?
– Folyamatosan fejlődik, gyönyörűek a stadionok, a marketingre nagyon figyelnek, és a hangulat tényleg parádés. Néhány éven belül még több sztár igazol majd ide. Jó, hogy bárki megverhet bárkit, ami a magyar és a lengyel bajnokságban sem igen jellemző. Itt van a legutóbbi mérkőzésünk, mi az előző kiírásban utolsók lettünk, a Seattle bajnokságot nyert, most mégis négy egyre megvertük.

– Mi az, ami a leginkább hiányzik Magyarországról?
– Jön a nyár, ilyenkor jó lenne lemenni a Balatonra, de erre sajnos nem lesz lehetőségünk. Próbálunk nem gondolni rá, ez egy ilyen időszak, amíg tart az idény, nemigen tudunk hazamenni. Unatkozni azért itt sem fogunk.

– Sikerült már összehozni a lapunkban korábban említett közös családi vacsorát Bastian Schweinsteigerrel és Ana Ivanoviccsal?
– Még nem, sajnos nincs sok szabadidőnk, de előbb-utóbb biztosan sort kerítünk rá!