Nikolics Nemanja: Keményen megdolgozom minden dollárért

A McClurg Street Chicago felhőkarcolókkal teletűzdelt belvárosában található, kőhajításnyira a híres-nevezetes mólótól, a Navy Piertől. Ebben az utcában, egy alig fél esztendeje átadott 45 emeletes toronyház 40. emeletén lakik Nikolics Nemanja, a Chicago Fire és a magyar labdarúgó-válogatott csatára, akihez egy hónapja családja, azaz felesége, Nóra és két bűbájos, örökmozgó gyermeke, Tijana és Marko is csatlakozott.

A portaszemélyzettel őrzött épület minden igényt kielégít: van benne fitneszterem, miniuszoda, a tetőn pedig napozóhely. A portaszolgálat nagy előnye a biztonság mellett, hogy ha egy lakó kizárja magát az otthonából, vagy a zsákkal együtt véletlenül a kulcsát is lehajítja a szemétledobóba (ez bizony Nikolicsékkal megesett), nem kell lakatost hívni, elég elkérni a pótkulcsot. A nagyjából száz négyzetméteres apartman amerikai konyhájából pazar kilátás nyílik a Michigan-tóra, a falra szerelt plazmatévé pedig a napi kapcsolatot jelenti a hazával, hiszen valamennyi magyar tv-csatorna nézhető rajta.

„A megfelelő lakás kiválasztása az egyik legfontosabb teendő, amikor az ember külföldre szerződik – mondja Nikolics Nemanja, miközben mindkét gyermeke a nyakában csüng, s el sem akarják engedni apát, akivel együtt érkeztünk az apartmanba a Fire edzését követően (kedden látogattuk meg Chicagóban a 29 éves futballistát, aki cikkünk megjelenésének napján, szombaton már Los Angelesben lép pályára a Galaxy elleni bajnokin – a szerző). – A feleségem és a gyerekek itt töltik napjaik nagy részét, s kulcskérdés, hogy jól érezzék magukat. Ha nem így lenne, én sem tudnék a futballra koncentrálni, az pedig elképzelhetetlen, hogy nélkülük légióskodjak. Ezért sem töprengtem el a kínai lehetőségen, mert a feleségem nem szeretett volna a távoli ázsiai országban élni."

Jordan és Mirotic, Bikák a kosárpályán

Niko – ahogy futballberkekben becézik a korábbi fehérvári kedvencet – vagy tíz lakást megnézett, mire rábukkant új otthonukra. Minden alkalommal lefényképezte mobiljával a felkínált apartmant, és azon melegében küldte is a képeket Nórának. A logikus döntés az lett volna, ha valahol a Chicago Fire stadionja közelében választanak bérleményt, csakhogy a Toyota Park a Bridgeview városrészben, azaz meglehetősen kieső helyen található. Onnan a napi ügyek intézése szinte megoldhatatlan kihívást jelentett volna a házaspárnak. Emellett a downtownban olyan óvodát sikerült találniuk, amely mindössze két és fél kilométerre van a lakásuktól (június elejétől járnak majd oviba a gyerekek), ráadásul jövőre sem kell a város más részébe vinniük az általános iskolát elkezdő Tijanát, hiszen az angol nyelvű suli ugyanabban az épületben található, amelyben az említett óvoda is működik.

„Lakásügyben másra nem hárítható át a döntés, de azért jó, ha van, akire az ember hallgathat – magyarázza Nemanja. – A klubra mindenben számíthattam, de a legtöbb segítséget egy Chicagóban élő, Fire-rajongó szerb embertől kaptam, aki maga is futballakadémiát működtet. Ha bármi gondom van, egyből őt hívom. De például könyvelőt Nikola Mirotic, a Chicago Bulls montenegrói-szerb, ám spanyol válogatott kosárlabdázója ajánlott. Neki köszönhetően jutottunk el Nórával a Bikák néhány meccsére. Igazán jó érzés, hogy ennyi segítőkészséggel találkozunk itt, a világ másik felén."

A belvárosi apartmannak ugyanakkor az a hátránya, hogy a futballistának naponta másfél órát kell autóznia oda-viszsza az otthona és a Toyota Park között.

„Nem zavar a nagy forgalom, gyorsan hozzászoktam az itteni közlekedéshez – meséli Nikolics. – Ugyanakkor mindenhová jelentős rátartással kell elindulni. Muszáj gondosan megterveznem a napi programot, mert sosem tudni, mikor és hol csattan össze két autó, márpedig a legkisebb koccanástól is egy pillanat alatt megbénul a közlekedés."

Az első edzésről mégsem baleset miatt késett el, hanem mert véletlenül rosszul írta be az autója GPS-ébe a stadion koordinátáit. „Menet közben édesapámmal beszélgettem telefonon, s egy idő után gyanús lett, hogy ismeretlen környéken haladok. Megálltam, hogy ellenőrizzem a GPS adatait, s ekkor döbbentem rá, hogy eltévedtem. Rögtön felhívtam Veljko Paunovics vezetőedzőt, aki megnyugtatott, hogy nincs semmi gond. Azóta nem volt ilyen problémám, mindenhová odatalálok."

A Jugoszlávia macedón tagköztársaságában született 39 éves szerb trénernek főszerepe volt abban, hogy Nikolics Nemanja a Legia Warszawa után a Chicago Fire-t választotta.

„A menedzserem, Filipovics Vladan szólt, hogy érdeklődnek irántam az MLS-ből, az amerikai ligából. Ezután hívott fel Paunovics. Beszélt a szakmai terveiről, s elmondta azt is, kikkel szeretne erősíteni. A kiszemeltjei közül én írtam alá elsőként, ezzel vállaltam azt a kockázatot, hogy a többiek esetleg mégsem jönnek, de szerencsére nem így történt. Edzőnk nem a levegőbe beszélt, megszerzett mindenkit, akit akart. Tavaly december tizenkilencedikén fejeztem be a szezont a Legiával, három nappal később Varsóban találkoztam a Fire sportigazgatójával, és meg is egyeztünk egy hároméves szerződésben. Azzal a megnyugtató érzéssel utazhattam haza karácsonyra, hogy eldőlt a jövőm. Paunoviccsal személyesen korábban nem találkoztam, de ismertem a munkáját, tudtam, remek edző. Nem véletlenül nyerte meg 2015-ben az U20-as világbajnokságot a szerb korosztályos válogatottal, noha az a csapat nem tartozott az esélyesek közé. Játékosként a legtöbb időt Spanyolországban töltötte, majd megfordult Németországban és Oroszországban, s egy évet lehúzott az MLS-ben a Philadelphia Union labdarúgójaként is. A Fire szakmai munkájának irányítását 2015-ben vette át, de ez az első év, amikor szabad kezet kapott a kerettagok kiválasztásában. Szerintem jól erősített. Bastian Schweinsteigeren és rajtam kívül érkezett többek között az LA Galaxyvel háromszoros bajnok Juninho, aztán Dax McCarty, aki öt évet húzott le New Yorkban, s az utóbbi három idényben csapatkapitány volt a Red Bullsnál, s jött egy rutinos kapus Uruguayból, Jorge Rodrigo Bava. Összesen tizenhét helyen változott meg a keret, természetes, hogy idő kell, mire összecsiszolódunk. Paunovicson biztosan nem múlik majd semmi, ő napi huszonnégy órában a futballal van elfoglalva. Bár pillanatnyilag csak hetedikek vagyunk a Keleti csoportban, s idegenben három vereség és egy döntetlen a mérlegünk, gyengén csak Torontóban játszottunk, legutóbb New Yorkban viszont egyáltalán nem érdemeltünk vereséget. Sőt, a győzelmet is megszerezhettük volna."

Az amerikai labdarúgóliga, az MLS alapvetően a tengerentúli profi bajnokságok, az amerikai futball- (NFL), a kosárlabda- (NBA), a jégkorong- (NHL) és a baseball-liga (MLB) mintájára működik. A játékosok a klubokkal egyeznek meg, hivatalosan azonban a szövetséggel állnak szerződésben. Az MLS-nek a napi működésre is jelentős a befolyása, például központilag szervezik az utazásokat. A Chicago Fire-nek nincs saját repülője, a csapat menetrend szerinti géppel jut el az idegenbeli fellépéseire. A játékosok kényelme persze így is garantált: a terminálokra az átlagutazónál gyorsabban jutnak be, és első osztályon repülhetnek. Emellett a liga napidíjat fizet az idegenbeli meccsekre.

„Általában a mérkőzés előtti napon kelünk útra, így volt ez a Red Bullsszal vívott meccs előtt is. Péntek este New Yorkban aludtunk, másnap léptünk pályára, s noha csak vasárnap délelőtt indultunk vissza Chicagóba, kora délután már itthon is voltam. Aznap nem edzettünk, és hétfőre is pihenőt kaptunk, vagyis másfél napot a családommal lehettem. Ez azért ajándék, mert Varsóban lényegében nem volt szünnapunk, a hazai meccseink előtt ráadásul edzőtáborba vonultunk. Természetesen itt is lesz majd olyan időszak, amikor szerda-szombat-szerda ritmusban futballozunk, s mindhárom alkalommal vendégként lépünk pályára; nos, ebben a tíz napban egyáltalán nem leszek itthon. Ezért is igyekszünk kihasználni a feleségemmel és a gyerekekkel minden percet, amikor közös programokat szervezhetünk. A kirándulásoknak egyelőre csak az időjárás szab gátat, ugyanis még ahhoz képest is hideg van errefelé, hogy Varsóban már hozzászokhattunk a fagyos időhöz. A tetejében rengeteget esik az eső, nem is beszélve arról, hogy – Chicago becenevéhez méltóan – állandóan fúj a szél. Az időjárás a csapat életét is befolyásolja. Előfordult, hogy az orkánerejű szél miatt beparancsoltak minket a tréningről az öltözőbe. Hozzáteszem, stadionunk, a Toyota Park eleve igencsak huzatos. A múlt héten igen erős széllel tört be Illinois-ba egy hidegfront, miközben New Yorkban húsz fok fölött volt a hőmérséklet. Emiatt a Red Bulls egyébként gyönyörű arénája a mérkőzésünk idején egy szauna érzetét keltette. A huzamosabb ideje itt játszóknak ez nem újdonság, nekem és a többi Európából érkezőnek viszont hozzá kell szoknunk az időnként szélsőséges időjáráshoz. De hogy milyen a sors: az első amerikai gólomat éppen egy dermesztően hideg márciusi napon szereztem a Real Salt Lake ellen. Előző délután még sütött a nap Chicagóban, a találkozó napján viszont mínusz két fokot mutatott a hőmérő. Szokásommal ellentétben nem is tudtam mentolos rágót rágni játék közben, mert a szélviharban minden lélegzetvétel nehezemre esett, s erre a mentol csak rátett egy lapáttal; azt éreztem, hogy szétrobban a tüdőm. A mérkőzéseket követően szeretek jeges vizes fürdőt venni, ám ez alkalommal majdnem egy órát álltam a forró víz alatt."

A 200 dolláros meztől a vacsorameghívásig

Ahogy az a tengerentúli profi ligákban megszokott, az MLS-ben is hangsúlyt fektetnek a szponzorok kiszolgálására, illetve a jótékonykodásra. Ez azzal jár, hogy a játékosok szabadidejének egy részével a liga, illetve a klub gazdálkodik. Nemanja szerint azonban ez nem jelent több pluszelfoglaltságot, mint amennyihez akár a Videotonnál, akár a Legiánál hozzászokhatott, a Fire marketingesei pedig gondosan beosztják, kinek mikor kell rendelkezésre állnia. „Varsóban is előfordult, hogy két óránál többet dedikáltam, viszont ezzel az adott hónapra letudtam az ilyen típusú kötelezettségeimet, a következő eseményeken másik csapattársaim vettek részt."

Persze a legnagyobb sztárokra nyilvánvalóan többen kíváncsiak, s elfogultság nélkül állítható: Nikolics Nemanja máris a Chicago Fire legnépszerűbb játékosai közé tartozik, amit az első nyolc mérkőzésen szerzett öt góljával alapozott meg. Az éledező Nikolics-kultusznak nem mond ellent, hogy a Toyota Park szurkolói boltjában feliratozott Fire-mezt kizárólag Bastian Schweinsteiger nevével ékesítve lehet kapni, mégpedig meglehetősen borsos áron, 199 dollár 99 centért (nagyjából 58 ezer forintért). Ugyanakkor a Nikolics-dresszre is csak tíz percet kell várni: az eredeti Adidasra ennyi idő alatt nyomtatják rá a magyar légiós nevét és 23-as számát.

„Chicagóban ez a mezszám egyszer és mindenkorra Michael Jordanhez kötődik, előtte is tisztelegtem azzal, hogy ezt a városnak oly sok örömöt szerző számot választottam. A kedvencem egyébként a tizenhetes, ezt viseltem a Videotonban, a Legiánál viszont foglalt volt, emiatt váltottam tizenegyesre. Sajnos már Chicagóban is volt gazdája Collin Fernandez, s bár ha nagyon erősködöm, alighanem mindkét helyen megkapom, ezt nem éreztem volna fairnek az érintett csapattársaimmal szemben. Hogy Bastian a legnagyobb sztár, az magától értetődik, hiszen világbajnok labdarúgó, aki a Bundesligában is mindent megnyert, ami lehetséges. Drukkoltunk, hogy ide kerüljön; ez szakmailag és marketingszempontból is sokat jelent a ligának és természetesen a klubnak is. Ha egy ilyen klasszis az MLS-t választja, az más sztárok szemében is vonzóvá teheti a bajnokságot. A Fire esetében pedig jelzi, hogy újra nagy tervei vannak az egyesületnek, szeretne megint sikeres lenni. Bastian Manchesterben nem sok lehetőséget kapott, s utólag a United menedzsere, José Mourinho is azt nyilatkozta: hiba volt, hogy nem épített rá jobban. Biztos, hogy nem levezetni jött az MLS-be, rendkívül motivált, óriási győzni akarás van benne, ezt az edzéseken naponta megtapasztalhatom. Példaértékű hozzáállása valamennyiünknek pluszmotivációt jelent."

Noha Schweinsteiger és felesége, az egykori világelső szerb teniszcsillag, Ana Ivanovics egyelőre chicagói élete elindításával van elfoglalva, nem vonja ki magát a közös programokból. Miközben Nemanja éppen Tijana rajzait és Marko – olykor a tévékészüléket is veszélyeztető – kapáslövéseit dicséri, Nóra asszony elmeséli, hogy az egyik Fire-játékos születésnapi buliján már összefutottak a Schweinsteiger házaspárral.

„Kíváncsi voltam, milyen lesz az első találkozás, hiszen Bastiant és Anát eddig csak a tévében láthattam – meséli Nóra. – Izgalmamban fel sem fogtam, hogy a bemutatkozás után Schweinsteiger hozzám, és nem a férjemhez szólt szerbül. Nemanja mondta is: kicsim, Bastian hozzád beszél. Az este remekül telt, Schweinsteigerék rendkívül barátságosak, oldottak voltak, mindenkivel közvetlenül viselkedtek, mindenféle hülyéskedésben örömmel részt vettek. Nemanja a minap említette, hogy szívesen meghívná őket ebédre vagy vacsorára, de én türelmet kértem, hadd gondoljam végig, milyen vendéglátás legyen. Kínáljak magyaros ízeket? Vagy készítsek szerb ételeket, amelyeket mi is mindannyian nagyon szeretünk? Még nem tudtam eldönteni, ilyen sportlegendák eddig nem fordultak meg az otthonunkban."

Harcol a válogatott mezéért, nem adja fel

Schweinsteigernek hosszú pályafutása alatt volt ideje hozzászokni a reflektorfényhez, annak minden előnyéhez, hátrányához. Vélhetően akkor sem rebbent a szeme, amikor az MLS közzétette a liga játékosainak fizetését. A német klasszis bruttó 5.4 millió dollárt kap egy szezonra, ám ezzel csak hetedik az összesített listán. Persze a Chicago Fire-nél így is az övé a legmagasabb jövedelem, Nikolics Nemanja 1.9 millióval a második.

„Tisztában voltam vele, hogy az amerikai profi ligákban nyilvánosságra hozzák a pénzeket, s ily módon otthon is mindenki megismerhette a keresetemet – magyarázza Nemanja. – Bár alapvetően magánügynek tartom, ki mennyi pénzt visz haza, nem zavar a nyilvánosság, nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim. Keményen megdolgozom minden dollárért, az adókat pedig az utolsó centig befizetem. Nem újdonság ez számomra, a Videotonnál is kínosan ügyeltek arra, hogy minden pénz az asztal fölé kerüljön, ott sem volt trükközés, betartottuk az összes pénzügyi előírást."

Ha már a magyar párhuzam szóba került, adódik a kérdés: vajon milyen az MLS sportszakmai színvonala? Nemanja azt mondja, előző csapatának, az európai kupaporondon rendszeres fellépőnek számító varsói Legiának például nagy esélye lenne az amerikai bajnokság megnyerésére. Ezzel együtt az MLS-meccsek nívójára nem lehet panasz, ráadásul a magyar csatár szerint támadóbb szellemű a futball, mint például Lengyelországban.

„A futballisták itt jóval lazábbak. Nem görcsölnek, bármikor hajlandóak megcsinálni egy cselt. Igaz, a közönség el is várja tőlük, hogy minél látványosabb futballt produkáljanak. Ezért aztán egy nullás vezetésnél nem áll be bekkelni az előnyben lévő együttes, hanem tovább rohamoz, szeretne újabb gólt szerezni. Emiatt persze több lehetőség nyílik a hátrányban lévő fél előtt is, a meccsek pedig lüktetnek. Nekem személy szerint bejön ez a futball, főleg mert a védők nem annyira fegyelmezettek, mint Európában, bár ha szükségét érzik, itt is odavágnak a csatárnak. Mivel mindenki a győzelemre hajt, érthető, ha a csapatok elsősorban a középpályára és a csatársorba keresnek ászokat, hiszen ők azok, akik képesek eldönteni egy-egy összecsapást. Ezért nem hallani arról, hogy hátvédekre költenének nagy pénzeket az itteni klubvezetők, ezért fémjelzi Kaká, Sebastian Giovinco, David Villa vagy éppen Andrea Pirlo neve az MLS-t."

És remélhetően hamarosan Nikolics Nemanjáé. A zentai születésű futballistának három éve van arra, hogy Magyarország és Lengyelország után az Egyesült Államokban is letegye a névjegyét. Hogy ez idő alatt európai pályákon is láthatjuk-e futballozni, az már a mindenkori magyar szövetségi kapitány, jelen esetben Bernd Storck döntésén múlik. Nemanja, mint mindig, ebben a témában is egyenesen beszél. Nem titkolja, hogy a válogatottság érzékeny téma a számára, de semmiképpen sem tabu.

„Eddig huszonhárom alkalommal viselhettem a címeres mezt, ám csupán egyszer, Andorra ellen lehettem az első perctől az utolsóig a pályán. Sokat töprengtem már, eddig miért nem ment úgy a futball a válogatottban, mint a klubcsapataimban. A feleségem a megmondhatója, hogy a válogatott meccsei után gyakran nem tudtam elaludni, egyre csak rágódtam a történteken. De sosem adtam fel, és most is ég bennem a tűz, dolgozik a bizonyítási vágy, hogy megmutassam: helyem van a nemzeti együttesben. Az utóbbi hét évben négyszer voltam gólkirály, kétszer második, egyszer harmadik... Azzal is tisztában vagyok, hogy voltak fordulópontok, amelyeknél nem felém billent a mérleg nyelve. A Romániában egy egynél, az utolsó percben kimaradt helyzetemre, a görögök ellen nulla nullánál, szintén a hajrában elrontott lövésemre gondolok. Ha ezt a két lehetőséget értékesítem, az plusz négy pontot hoz a konyhára, pótselejtező nélkül kijutunk az Európa-bajnokságra, s az én helyzetem is más lehetett volna. Még akkor is, ha tudom, hogy erős a konkurencia, mások mellett Szalai Ádám, Németh Krisztián, Priskin Tamás, Böde Dániel is küzd a csapatba kerülésért. Nem tudom, kapok-e meghívót a folytatásban, de már nem görcsölök emiatt. Ha jöhetek, igyekszem minden játékpercet kihasználni arra, hogy bizonyítsak. Ha nem, én leszek a válogatott egyik legnagyobb szurkolója."