Nikolics: Akik bíznak bennem, azoknak nem okozok csalódást

– A felesége kitett egy fényképet a közösségi oldalára, amelyen a kisfia éppen a laptopot nézegeti. Csak nem az újabb Nikolics-duplát nézte meg újra és újra?
– Nem, reggelenként általában mesét néz, az egyelőre jobban leköti, de természetesen ő is ott volt a lelátón, szurkolt a csapatnak, és látta, ahogy remek hangulatú mérkőzésen legyőzzük a Vancouvert – mondta lapunknak Nikolics Nemanja, aki két góllal és egy gólpasszal vette ki a részét a Chicago Fire 4–0-s sikeréből.

CHICAGO FIRE–VANCOUVER WHITECAPS 4–0

– Hogyhogy nem ön lett a meccs embere, hanem a holland Michael de Leeuw?
– Semmiféle irigység nincs bennem, sőt abszolút megérdemelte. Tavaly október óta először szerzett gólt, és nekem is adott egy gólpasszt. Igazi csapatember, mindenki szurkolt neki, hogy megszakadjon végre a rossz sorozata, egy csatárnak nagyon frusztráló, ha ilyen hosszú ideig nem talál be.

– A Chicago tíz mérkőzés óta veretlen a bajnokságban, élre állt a Keleti főcsoportban, ön pedig negyedszer duplázott, s tizenhat góllal vezeti a góllövőlistát. Lehet ezt még fokozni?
– Hogyne lehetne, sőt most jön a neheze! Régóta üldöztük a Torontót, és most végre ott vagyunk az első helyen, ez tényleg nagyon nagy szó. Amikor a szezon előtt arról beszéltünk, hogy szeretnénk nagy dolgokat véghez vinni, akkor valami ilyesmire gondoltunk. Jól megy a csapatnak, de nem szálltunk el, a célunk továbbra is az, hogy bekerüljünk a playoffba. Persze ha tudjuk tartani a mostani szintet, s a folytatásban is ennyire egységesen és jól futballozunk, akkor merészebb álmokat is szövögethetünk.

– Ahogy bizonyára ön is egyre többet gondol az újabb gólkirályi címre, vagy netán arra, hogy megdönti a huszonhét gólos ligarekordot.
– Mindkettőnek örülnék, de továbbra is korai erről beszélni. Ha vége az idénynek, térjünk vissza rá.

– Az viszont tény, hogy egyre népszerűbb. Legutóbb önnel reklámozták a klub hivatalos termékeit, a szurkolók imádják, és a Vancouver elleni meccs tudósításában is mindenhol az ön fényképe szerepelt.
– Természetes, hogy ha egy játékosnak jól megy, ő kerül a középpontba. S bár jólesik, jót tesz az önbizalmamnak, nem ez a legfontosabb. Nem reklámarcnak jöttem, hanem azért, hogy gólokat szerezzek, és minél jobban szerepeljek a Chicagóval.

– Ha egy szóval kellene jellemeznie, mi a sikere kulcsa?
– A hit a legfontosabb. Legutóbb ugyan az Orlando ellen is betaláltam, de több nagy helyzetet elpuskáztam, s mégis ugyanúgy hittem magamban. Néha vannak olyan napok, amikor semmi sem jön össze, és sehogy sem akar betáncolni a labda a kapuba, de mindig hinned kell magadban. Hiába szereztem most két gólt, ez a meccs semmivel sem volt különlegesebb, mint az Orlando elleni négy nulla, amelyen szintén nagyon jól ment a játék. A lényeg, hogy tartani tudom a formám, és évek óta hozom azt a szintet, amelyet elvárok magamtól, és amelyet mások elvárnak tőlem. Nem arról van szó, hogy van egy jól sikerült szezonom, aztán jön egy kevésbé eredményes. Akik bíznak bennem, azoknak nem okozok csalódást. Nekem ez a legnagyobb győzelem.

– Ahogyan az is eléggé erős visszajelzés, hogy ismét csaknem telt ház volt a Toyota Parkban.
– Nagyon jó látni, hogy visszatértek a szurkolók. A szezon kezdete óta ezért dolgoztunk, de tudtuk, hogy nem lesz egyszerű. Az elmúlt években nem szerepelt jól a Chicago, tisztában voltunk vele, hogy egy-két siker nem elegendő ahhoz, hogy visszacsábítsuk a nézőket, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Szerencsére már fél éve jól szerepelünk, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy még sok van hátra.

– A jó szereplést azonban kissé beárnyékolja a váratlan kupabúcsú. Mivel magyarázható, hogy miközben a bajnokságban szárnyalnak, a kupában megállította a Fire-t a másodosztályú Cincinnati?
– Sok helyzetet kihagytunk, a kapusuk élete meccsét játszotta, a műfű és az időeltolódás sem nekünk kedvezett, de nem akarok kifogásokat keresni. Jól játszottunk, ám nem tudtunk betalálni, nulla nulla után pedig a tizenegyeseknél már a szerencse döntött, és sajnos én is hibáztam. De a legfontosabb, hogy a Vancouver ellen bizonyítottuk, hogy mentálisan és erőnlétileg is rendben vagyunk. Az ellenfelünk nem játszott hét közben, jóval frissebb volt, nálunk viszont ugyanaz a csapat lépett pályára, amely a Cincinnati otthonában százhúsz percet futballozott. Mégis végig mi irányítottunk, és átélhettünk egy újabb fantasztikus estét.

– Ráadásul úgy nyertek simán, hogy a csapat két alapembere, az amerikai Dax McCarty és a ghánai David Accam egymás ellen játszott válogatott meccset pénteken, Bastian Schweinsteigert pedig sérülés miatt le kellett cserélni az első félidőben.
– Bármelyik csapat megérzi, ha két kulcsembere hiányzik. Ám ha egy csapat jól szerepel, akkor a kezdőknek is hajtaniuk kell, mert féltik a helyüket, a cserék pedig motiváltak, és várnak, hogy bizonyítsanak. Most is éltek a lehetőséggel, és megmutatták, hogy lehet rájuk számítani, s a csapat nem egy-két játékosból áll. Arturo Álvarez is szerzett egy parádés gólt. Vele egyébként is nagyon jóban vagyok, a Videotonban is együtt futballoztunk. Ő volt az, aki segített beilleszkedni, amikor Chicagóba kerültem. Ami Schweinsteigert illeti, őt ismerve biztosan nem kér cserét, ha nincs gond. De ahogy hallottam, nem súlyos a sérülése, és szerda este a Portland ellen valószínűleg már játszhat.

– Legalább ennyire fontos kérdés, hogy ön játszhat-e a Real Madrid ellen. A szavazás lezárult, de lapzártánkig nem derült ki, hogy a szurkolók beválasztották-e az All Star-csapatba, amely augusztus másodikán a királyiakkal méri össze az erejét.
– Úgy érzem, mindent megtettem, nagyon szeretném Magyarországot képviselni, de én sem tudok többet a végeredményről. Hálás vagyok a magyar szavazóknak. Miattuk, a szurkolók és a többi játékos miatt hajtok hétről hétre, nem akarok nekik csalódást okozni. Mindig azt vallottam, hogy ha egy labdarúgó légiósnak áll, akkor az a minimum, hogy belead mindent, hogy megnyissa a kapukat a honfitársai előtt.

– Bevallottan imádja a Balatont, a Portland elleni találkozó után az Arany-kupa miatt következik egy csaknem kéthetes szünet. Hogyan tervezi, hazalátogatnak?
– Négy-öt szabadnapunk lesz, sajnos ez nem elegendő arra, hogy hazamenjünk. A gyerekeket sem akarjuk kitenni egy ilyen nagy túrának, mire megérkeznénk, épphogy átállna a szervezetünk, már jöhetnénk is vissza. A tervek szerint elrepülünk néhány napra Miamiba, mi tagadás, rám fér már egy kis pihenés.