Légiósok: Itt egyszer sem kellett kipucolnom a cipőmet – Eppel

– Kezd formába lendülni.
– Igen, az utóbbi három mérkőzésen hat gólig jutottam, azért ez nem rossz mutató – mondta Eppel Márton, a Kajrat Almati 26 esztendős, ötszörös válogatott csatára, aki nyáron szerződött a Budapest Honvédtól Kazah­sztánba. – Csütörtökön, az Engordany elleni Európa-liga-selejtezőben kifejezetten jól ment a játék, négyet rúgtam az andorraiaknak, nyertünk hét egyre.

– Melyik gólja tetszett a legjobban?
– A negyedik. Klasszikus csatárgól volt: tökéletes beadás érkezett a bal oldalról, én csak finoman beleértem a labdába, így került a kapuba. Oké, az ellenfelünk enyhén szólva sem képviselt magas szintet, az igazi erőfelmérő a következő körben lesz, amelyben a holland AZ ellen kell helytállnunk a jövő héten – de akkor is, örök emlék marad ez a négy gól. Már csak azért is, mert még mesterhármast sem szereztem korábban tétmeccsen, nemhogy négy gólt. Nem tartok a hollandok elleni a meccstől sem, erős a keretünk, jó csapatunk van. Teljesen mást játszunk, mint a Honvéddal, a Kajrat a rövid passzos futballra épít, nagyon élvezem.

– Csapattársa, a negyvennyolcszoros válogatott középpályás, Elek Ákos már másfél éve a Kajratban légióskodik – sokat segített a beilleszkedésben?
– Persze. Ákost tisztelik, szeretik itt. Tisztában vagyok azzal, hogy úgy tudom a leginkább elfogadtatni magam a többiekkel, ha azt teszem, ami a dolgom: gólokat szerzek. Barátságosan fogadtak, egy rossz szavam sem lehet. A körülmények pedig... Futballoztam rövid ideig Angliában és Hollandiában is, de ilyet én sehol sem láttam! Egyszerűen kifogástalan. Hogy érzékeltessem, mi fogadott: körülbelül három hete edzek idekint, de egyetlenegyszer sem kellett kipucolnom a cipőmet, mert olyan pályán játszunk, hogy nem lett koszos. Itt tényleg csak a futballra kell koncentrálnunk.

– Milyen a város, Almati?
– Nagyjából akkora, mint Budapest, csaknem kétmillióan élnek benne, szép, tiszta, rendezett, minden megvan, ami kell. Sok a zöld, ez kifejezetten tetszik. Remek lakást találtam, már ott élek, a párom hétfőn érkezik, úgyhogy nem győzöm hangsúlyozni, minden kerek körülöttem.

– Hogyan áll az orosz nyelvvel?
– Tanulgatom. Az alapszavakat már tudom, természetesen a futballpályán hasznosakat is. A tervek szerint a barátnőmmel együtt járunk majd tanárhoz.

– Figyelte a magyar csapatok eredményeit a nemzetközi porondon?
– Persze, mindegyik meccsből láttam is részleteket, a Honvédét pedig természetesen végignéztem a Rabotnicski ellen, örültem, hogy továbbjutottak a srácok. Sokan gratuláltak nekem is, de ünneplésre nincs idő, hiszen hetente két meccset játszunk. A bajnokságban szoros a verseny, a Kleinheisler Lászlóval felálló Asztana mögött hat ponttal lemaradva a második helyen állunk, viszont két meccsel kevesebbet játszottunk, ha ezeket behúzzuk, máris behozzuk a lemaradásunkat. A célunk egyértelmű: megnyerni a bajnokságot és bejutni az Európa-liga csoportkörébe. Igaz, a bajnokságban sem könnyű nyerni, mert lehet, a csapatok zöme nem annyira erős, mint a miénk, de mondjuk a következő ellenfelünknél, az Ordabaszinál a hírek szerint körülbelül negyven Celsius-fokos a hőség... Sok helyen műfüvön futballoznak, vagyis sokszor a körülményekkel is meg kell birkóznunk, de a lényeg az, hogy eredményesek legyünk. S én is folytatni akarom a góllövést.