Légiósok: Nehéz fenntartani a motivációt – Nagy Ádám

– A klubja tudja, hogy Magyarországon tartózkodik?
– Természetesen, eszembe sem jutott, hogy engedély nélkül utazzak haza Angliából – felelte a Nemzeti Sportnak Nagy Ádám, az angol másodosztályban szereplő Bristol City és a magyar válogatott középpályása. – Addig vártunk az indulással, amíg meg nem érkezett az engedély a klubtól, és mostanra a kéthetes hatósági karantén is véget ért.

– Mikor érezte először, hogy hosszú kényszerszünettel kell számolnia?
– Március elején a Swansea elleni idegenbeli bajnokira készültünk, pénteken utaztunk volna a másnapi meccs helyszínére, ám miután megérkeztem az edzőközpontba, közölték, hogy elmarad a találkozó, és a bajnokság mellett az edzések is szünetelnek. Arra kértek minket, ne mozduljunk ki, és csak a legszükségesebb bevásárolnivaló miatt hagyjuk el a lakást. Ezzel szemben eleinte az angolok ugyanúgy kávézgattak és teázgattak, nem igazán vették komolyan a járványt. Talán belefér annyi magánvélemény, hogy érzésem szerint az angol kormány is későn reagált a vírusra. Aztán az Angol Labdarúgó-szövetség folyamatosan ülésezett, és két héttel rendre eltolták az edzések újrakezdését. Az első két hétben kaptunk egyéni edzéstervet, ám folyamatosan csúszott az újrakezdés időpontja, majd két hét teljes szabadságot kaptunk. A klubnál azt mondták, pihenjük ki magunkat, mert ha egyszer újrakezdjük, biztosan nem lesz nyári szabadságunk. Akkor mindenkiben tudatosult, hogy egy ideig futball és nyaralás sem lesz, mert a mostani idény vége és a következő kezdete között alig lesz átmenet.

– Mit gondol erről a forgatókönyvről?
– Első hallásra vakmerő tervnek hangzott, ugyanakkor a labdarúgásban olyan összegekről beszélünk, amelyet elképzelni sem lehet. A klubunk tulajdonosa annyit elárult, hogy folyamatosan tartja a kapcsolatot kormányközeli ismerőseivel, és a tervek szerint olyan gyorsan indítanák újra a bajnokságot, amennyire csak lehet.

– Miért akart visszajönni Magyarországra?
– A kedvesemmel szerettünk volna közelebb lenni a családtagjainkhoz, hogy bármiben segíthessünk nekik. Betartjuk a szükséges óvintézkedéseket, maszkban járok bevásárolni, de mégiscsak sokat számít, ha közelebb lehetünk a rokonainkhoz, barátainkhoz. Angliában zavaró volt, hogy az emberek kezdetben nem mindig tartották be az előírásokat. Ezt egyre nehezebb volt tétlenül szemlélni, végül úgy döntöttünk, hazajövünk.

– Ha visszatér Bristolba, két hétig karanténban kell maradnia?
– Nem, Angliában ezt nem vezették be. Egyelőre a legoptimistább forgatókönyv szerint is május közepén kezdhetjük újra az edzéseket, de elképzelhető, hogy ismét későbbre halasztják. Mindenesetre úgy tervezem, hogy a legelső tréning előtt tíz nappal térek vissza Bristolba.

– Most mivel telnek a napjai?
– Ismét a klubtól kapott program alapján készülünk, a csoportos videokonferenciák keretében együtt végezzük a biciklizést, az alsó- és felsőtest-erősítő gyakorlatokat.

– Milyen teljesítményre lenne képes, ha most kellene pályára lépnie?
– Erre nehéz válaszolni. Az egyéni edzésterv talán elegendő ahhoz, hogy az erőnlétünk ne essen vissza, emellett nyilván mindenki próbálja a lehető legjobb formában tartani magát, de mivel nem tudjuk az újrakezdés pontos dátumát, nehéz fenntartani a motivációt. Ugyanakkor profi sportolóként ezt is meg kell oldanunk, ráadásul ha mi panaszkodunk, akkor mit mondjon az olimpikon, aki négy évig edzett azért, hogy részt vegyen az ötkarikás játékokon, most pedig újabb egy esztendőt kell várnia? Ő miben találja meg a motivációt?

– A monotóniát, a bezártságot mennyire viseli nehezen?
– Bristolban volt a mélypont, amióta hazajöttem jobb a helyzet. Már csak azért is, mert az utóbbi években annyira kevés időt töltöttem Magyarországon, hogy már az is felüdülést jelent, ha kinézek az ablakon, és a főváros látképe tárul elém.

– Belegondolt már, milyen lesz zárt kapuk mögött pályára lépnie?
– Nehéz belegondolni, hogy a stadionba nem léphetnek be a nézők, ugyanakkor így is embereket hozhatnak össze a zárt kapus bajnokik: a bárokban, az éttermekben összegyűlhetnek a drukkerek és a baráti társaságok a közös meccsnézés miatt. Ez ugyan tömeget jelent, aminek következtében újabb emberek fertőződhetnek meg, de biztos vagyok benne, hogy ezt szabályozni fogják valamilyen formában. Ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább az az érzésem, hogy ha sokat várunk az újrakezdéssel, a mostani zaklatott és esetenként csonka idényt olyan bajnokság követi majd, amelyben teljesen kizsigerelik a játékosokat.