Légiósok: Ilyen feszített tempóban még nem volt részem – Holender

119 nap – ennyi telik el a Lugano két tétmérkőzése között. A két magyar játékost, Holender Filipet és Kecskés Ákost a soraiban tudó csapat február 23-án lépett pályára legutóbb, a Sion elleni 0–0 után aligha gondolta volna bárki is a klub háza táján, hogy a következő bajnokira egy híján 120 napot kell várni.

A koronavírus azonban közbeszólt, és mivel Svájc amúgy is a leginkább fertőzött országok közé tartozott, sokáig fennállt a veszélye, hogy a Super League 2019–2020-as idényét be sem lehet fejezni.

A héten aztán felgyorsultak az események: hétfőn a Lugano elkezdte az edzéseket, szerdán a Szövetségi Tanács úgy határozott, hogy újra megrendezhetők a sportesemények, pénteken pedig a Svájci Labdarúgóliga bólintott rá a folytatásra – a bajnokság hetedik helyén álló fekete-fehérek június 21-én a Servette ellen folytatják.

„Örülök, persze, hogy örülök, mert bár nehéz időszak van mögöttünk, és nehéz ellőtt állunk, legalább futballozhatunk – mondta lapunk érdeklődésére Holender Filip. – Végre edzhetünk és meccsekre készülhetünk! Tizenhárom mérkőzésünk van hátra, az augusztus másodikára tervezett zárásig szerda-szombat ritmusban játszunk – az biztos, hogy ilyen feszített tempóban még nem volt részem. Meglátjuk, hogyan bírjuk, egyelőre csak bizakodhatunk abban, hogy jól. Mivel szoros a mezőny, és mindössze hét pont választ el minket a kieséstől, az elején muszáj lesz egy-két találkozót megnyernünk ahhoz, hogy a végén ne kelljen izgulnunk.”

Kecskés Ákos – Holender Filippel ellentétben – még haza tudott jönni, mielőtt lezárták a határokat, a 2017-ben Lengyelországba, egy évre rá Svájcba igazoló védő régen töltött ilyen hosszú időt Magyarországon.

„Élveztem, hogy sokáig otthon lehettem – újságolta a 24 esztendős játékos. – Természetesen odahaza is edzettem becsülettel, jóllehet ez messze nem olyan, mint amikor a társakkal együtt gyakorolunk. Az elmúlt napokban érkezett hírek alapján számítottam arra, hogy pénteken a folytatás mellett teszik le a voksukat a döntéshozók, akik egyidejűleg arról is határoztak, hogy nem emelik fel az élvonal létszámát tízről tizenkettőre. Ha nem tévedek, a különböző sorozatok újraindítása után a svájci bajnokságban kell a legtöbb mérkőzést lejátszani, nyilvánvaló, a szerfelett erőltetett menetre erőnlétileg és mentálisa egyaránt fel kell készülnünk. Szerencsére jól vagyunk, Filippel még pluszmunkát is végzünk, hogy a lehető legjobb állapotba kerüljünk, a sérülések megelőzésére éppúgy ügyelünk, mint a regenerációra. Heti két meccsünk lesz másfél hónapon át, ez különös erőpróba elé állít bennünket, de hiszem, hogy nem lesz gond. A jelentős terhelés miatt biztos, hogy mindenkinek jut játéklehetőség, az a feladatunk, hogy amikorra kell, készen álljunk. Tulajdonképpen új bajnokság indul, egyetértek Filippel abban, hogy az elején minél több pontot kell szereznünk. Ha megnyugtató távolságra kerülünk a kieső zónától, felszabadultan játszhatunk – egyikünk sem bánná, ha július végéhez közeledve már nem kellene aggódnunk a sorsunk miatt.”

Nem árt tudni, noha a kilencedik hely „csak” osztályozót ér, nem automatikus kiesést, a hátsó régióban tanyázó csapatok elsődleges célja alighanem annak elkerülése. Hogy miért?

„A menetrend szerint augusztus első hétvégéjén fejeződik be a bajnokság, utána rendezik meg a Svájci Kupa küzdelmeit, és csupán azt követően az osztályozót – ismertette a programot Holender Filip. – Tekintve, hogy a következő idény szeptember elején rajtol, annak a klubnak, amely rájátszásra kényszerül, jószerével nem is jut pihenő. Mindazonáltal nem tartok attól, hogy osztályozót kell vívnunk, vagyunk annyira erősek, hogy a középmezőnyben végezzünk. Vakációt ugyanakkor 2022-ig nem szervezek. Örülök, ha az idén egy, legjobb esetben két hét szabadságot kapunk, miközben nem tagadom, ha már a mostani nyár így alakult, jövő nyáron is szeretnék futballozni – de akkor nem a klubcsapatomban, hanem a válogatottban.”