Légiósok: Erősebb, mint valaha – interjú Willi Orbánnal

Willi Orbán (Fotó: AFP)

– Jól sejtjük, hogy az Atlético Madrid elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntővel kel és fekszik?
– Érdekes, de ahhoz képest, mekkora lehetőség előtt állunk, nagyjából péntekig egészen nyugodt voltam – mondta a Nemzeti Sportnak Willi Orbán, az RB Leipzig és a magyar válogatott 27 éves középső hátvédje, aki azelőtt válaszolt lapunk kérdéseire, hogy csapatával elindult Lisszabonba. – Nem idegeskedtem, a pihenőidőt pedig arra fordítottam, hogy kikapcsoljak. Ám ahogy közeledik a meccs, a feszültség is nő. Egyre többet gondolok a találkozóra, az általunk nyerőnek vélt taktikáról is mind gyakrabban beszélünk, és egyénileg is készülünk a madridiakból. Ahogy magamat ismerem, jövő héten már valóban csak a találkozó jár majd a fejemben.

– Mire számít a spanyolok ellen?
– Mindenki tudja, milyen játékerőt képvisel az Atlético. Egyetlen játékos sem lóg ki, szinte mindenki egyenrangúnak számít, és rendkívül szenvedélyesen futballozik. Diego Simeone valamennyi meccsen ezer fokon ég, a képernyőn keresztül is átjön, mennyire érzelemdús a kapcsolata a játékosaival, úgyhogy intenzív meccsre készülünk. A spanyolok védelme borzasztó kemény, és még BL-szinten is kimagasló, hogy milyen gyorsan váltanak védekezésből támadásba. A szöglet- és szabadrúgások után figyelnünk kell a jól fejelő játékosaikra.

– Mennyit számít, hogy az Atléticónak az egymeccses párharcoknál nagyobb rutinja van, mint a Leipzignek?
– Az ellenfelünk nem véletlenül jutott Bajnokok Ligája- és Európa-liga-döntőbe, tény, nálunk ez a fajta rutin hiányzik. Ha azonban hiszünk abban, hogy beválhat a szakmai stáb által megálmodott taktika, továbbjuthatunk. Kevesebb a veszítenivalónk, akár egyetlen helyzet is eldöntheti a meccset, úgyhogy nem lehetünk kishitűek. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt: egyfelől tisztelni kell az ellenfelet, de muszáj elhinnünk, hogy legyőzhetjük. Önbizalommal kell pályára lépnünk, mert ez egy körrel ezelőtt is bevált. A tavalyi döntős Tottenhamet kaptuk a nyolcaddöntőben, mégis két győzelemmel búcsúztattuk.

– Mi lehet a Leipzig esélye?
– Még az Atlético Madrid ellen is lehet üres területet találni, nekünk azokat a réseket kell megkeresnünk. A Tottenham is rutinosabb volt nálunk, de így is megvolt bennünk a taktikai rugalmasság ahhoz, hogy az üres területekre bejátszott labdákkal megbontsuk a védelmét. A megfelelő pillanatban kell megtalálni a megfelelő passzt – most, hogy beszélünk róla, már egyre jobban várom a kezdést.

– A Diego Costa elleni párharcot is várja? Csak mert a spanyol csatár a hátvédek rémálma.
– Erre is készülni kell. Nem Diego Costa az egyedüli játékos, aki nem fél előhúzni néhány piszkos trükköt. A két középső védő, Szavics és Giménez is tudja, hogyan kell kizökkenteni az ellenfelet. A védőinknek és a csatárainknak is készülniük kell erre, főleg fejben. Nem szabad megszeppennünk, ha az Atlético megpróbál fizikailag megtörni minket. Ami a csatárokat illeti: Álvaro Morata ellen sem lennénk könnyű helyzetben, de valami azt súgja, hogyha a kezdőben kapok helyet, akkor Diego Costa vár rám. Állok elébe!

– A Bajnokok Ligájában többnyire a Real Madrid, a Liverpool, az FC Barcelona, a Manchester City vagy éppen a Juventus elleni meccseket várják a labdarúgók. Szinte egyetlen futballistától sem hallani, hogy kifejezetten az Atlético Madridot szeretné ellenfélnek.
– Ezen a szinten minden meccsen szenvedni kell a továbbjutásért, ám az Atlético ellen a szokásosnál is többet. A Tottenhamet a saját játékunkkal győztük le, és most is arra kell törekednünk, hogy érvényesüljön az elképzelésünk. Magunk alatt vágjuk a fát, ha belemegyünk a brusztolós, párharcokat erőltető, test a test elleni játékba. Abban nem tudjuk legyőzni az Atléticót. Fel kell vennünk a kesztyűt, de nem szabad, hogy ez a játékstílus jellemezze a mérkőzést.

– Mondhatjuk, hogy talán életük lehetősége előtt állnak? Elvégre három meccs választja el a Leipziget a Bajnokok Ligája-győzelemtől…
– Mondhatjuk, de ez mindegyik csapatra igaz, amely Lisszabonban pályára lép. Persze tisztában vagyok vele, hogy a végső győzelemre esélytelenebbnek vélt együttesek – mint amilyen a Leipzig is – talán többet nyerhetnek ezzel a helyzettel. Mi is nagy célokkal érkezünk a portugál fővárosba, álmodozni sosem tilos, de amíg nem jutunk túl az Atléticón, nincs miről beszélni.

– Semleges pályán, nézők nélkül át lehet érezni a Bajnokok Ligája-hangulatot?
– Hasonló a helyzet, mint a Bundesligában, úgyhogy ezen a téren nem érhet minket meglepetés. A körítés kapcsán szerintem csak később leszünk okosak, nem tudom, mi vár minket Lisszabonban. Nem tudom, hogyan készül a város, és egyáltalán, mennyire leszünk elszigetelve a külvilágtól. Előfordulhat, hogy csak a hotel és az edzőpálya között ingázunk, amolyan minikarantént létrehozva. Meglátjuk, hogyan alkalmazkodunk a helyzethez, ez is egy kihívás. Igaz, az Atléticónak talán nagyobb hátrány a szurkolók hiánya. Korábban többször láttuk, hogy Madridban mekkora erőt ad a közönség a játékosoknak.

– Készen áll rá, hogy kezdőként lépjen pályára?
– A térdműtét után sok időbe telt a teljes felépülés, de már kijelenthetem, hogy százszázalékos állapotban várom a meccset. Azért dolgoztam a rehabilitáció alatt, hogy kezdőként futhassak ki a gyepre, akár kilencven percre is készen állok, de Julian Nagelsmann vezetőedzőn múlik, hogy mekkora szerepet szán nekem. Pályafutásom egyik fénypontja lehet a csütörtök este, amelyen két magyar labdarúgó küzdhetne, hogy csapatukkal a Bajnokok Ligája elődöntőjébe jussanak.

– Miután a kényszerszünetet követően folytatódott a Bundesliga, három meccsen lépett pályára, és összesen negyvenhárom percet töltött a pályán. Akkor ez volt a realitás?
– A Bundesliga túl erős bajnokság ahhoz, hogy hat hónapnyi kihagyás után valaki ugyanolyan szinten teljesítsen, mint korábban. A térdemmel semmi baj sem volt, ám erőnlét terén még nem voltam a társak szintjén, erről Nagelsmann-nal is beszélgettem. Nem hitegetett, elmondta, mire számíthatok. Ráadásul a szünet után kevésbé találtuk a ritmust, túl könnyen veszítettünk pontokat, ilyenkor nyilván nehezebb helyzetben van a sérülés után visszatérő játékos. Ugyanakkor azért a negyvenhárom percért is hálás voltam. Szerencsére az erőnlétem mellett már a „ritmus” is megvan.

– Korábban sosem volt súlyos sérülése, ezzel szemben novembertől májusig egyetlen meccsen sem lépett pályára a térdműtéte után. Hogyan viselte a tétlenséget?
– A sérülés sosem jön jókor, de ha már több időm nyílt gondolkodni, igyekeztem kihasználni az alkalmat. Amikor nem lehet játszani és edzeni, kételyek ébredhetnek a játékosban, sok negatív gondolat cikázik az agyában – ám az ilyen helyzetekből is tanulhatunk. Én például átgondoltam, hogyan készülhetnék tudatosabban az edzésekre, hogyan tudnék még többet kihozni magamból, ha egészséges leszek. Azóta változtattam a bevált rutinon, például külön gyakorlatokat végzek az egyensúly és a stabilizáció fejlesztésére, egyéni edzővel dolgozom az izomzat megerősítésére, és egy táplálkozási tanácsadó segítségével az étrendemen is változtattam. Nem volt könnyű időszak, de úgy érzem, erősebb vagyok, mint a sérülésem előtt. Muszáj fejlődni, mert a Leipzigben és a magyar válogatottban is fontos meccsek várnak rám – és semmiről sem szeretnék lemaradni.