Légiósok: Megyeri Balázs a háborítatlan élet miatt igazolt Izmirbe

– Miért jött el a görög Atromitosztól?
– Hosszú történet – kezdte az egyszeres válogatott, 30 éves Megyeri Balázs, aki a török Göztepe kapusa lett. – Hol kezdjem?

– Ahol legutóbb abbahagytuk: a vírus okozta kényszerszünet idején lapunkban már őszintén beszélt arról, hogy nem marad a klubnál.
– Két évet töltöttem ott, eljutottunk a nemzetközi kupába, de igen, akkor már egyértelmű volt, hogy távozom. A második idény nem volt olyan sikeres, mint az első, sok minden megváltozott a klubon belül. Amikor félbeszakadt a bajnokság a járvány miatt, világossá vált a rájátszás mezőnye. Az alapszakasz végén az első hat a bajnoki címért, a nemzetközi kupában indulás jogáért csatázott, a többi nyolc klub a kiesés elkerüléséért. A hetedik helyen végeztünk, s ez azt jelentette, hogy épp lecsúsztunk a felsőházról, de kiesési gondjaink nem lesznek. Az alsóházi rájátszás így kitűnő esélyt adott a szakmai stábnak ahhoz, hogy tétmeccseken kísérletezzen. Például a kapus posztján, így tudtam, hogy amikor újrakezdjük a bajnokságot, nem én védek, hanem az akkor tizennyolc éves Hrisztosz Mandasz. Ez a tényező is szerepet játszott abban, hogy így döntöttem.

– Csakhogy visszakerült a kapuba.
– Így van. Kollégáról, csapattársról nem mondok semmit, azt hiszem, nem volt eléggé meggyőző a teljesítménye, ráadásul kiderült, mégsem teljesen tét nélküli az alsóház. Az Ariszt ugyanis kizárással fenyegette az UEFA – ez végül nem történt meg, de esély volt arra, hogy a hatodik helyett a hetedik, az alsóház legjobbja indulhat az Európa-ligában. Így több meccsen is szerepet kaptam, és ennek örültem is, de egyfelől az Arisz megkapta az indulási jogot, másrészt végül a nyolcadik helyen végeztünk. A klub küldött egy hosszabbítási tervezetet, de azt udvariasan visszautasítottam.

– Mi szólt a török Göztepe mellett? Milyen szempontok alapján dönt ilyen esetben?
– Voltam már szabadon igazolható játékos, de ezúttal éreztem magam a legnyugodtabbnak. Első a család. Két kislány édesapjaként nem mindegy, milyen városban élünk, működik-e angol nyelvű óvoda, élhető-e az adott város. Athén szuper hely, nagyon szeretjük, mondhatom, magasra tette a mércét. Földrajzból ötösre érettségiztem, így tudtam, Izmir hasonló adottságokkal büszkélkedik, és az első benyomások nagyszerűek: tiszta, rendezett, hangulatos város.

– A másik két szempont...
– Az egyik az anyagi, ez aligha titok, a másik szakmai kérdés, milyen a klub, mennyi esélyem van védeni, milyen a bajnokság. A török futball infrastruktúra terén a magyarhoz hasonlóan sokat fejlődött, gyönyörű stadionok, ragyogó edzőközpontok vannak szinte minden klubnál, ez is vonzóvá tette a Göztepe ajánlatát.

– Hogyan fogadták?
– Török szokás szerint forró teával. Vannak ismerős arcok: a horvát Zlatko Tripic Fürthben volt klubtársam, a nigériai Ideye Brown volt az Olympiakosz játékosa, épp akkor érkezett, 2015-ben, amikor eljöttem Pireuszból, elkerültük egymást, de amikor az Arisz támadója volt, ellenfélként találkoztunk. A bosnyák Dzenan Burekovic Újpestről érkezett, szerintem vele is lesz közös témánk.

– Igazi világjáró – itthon látjuk ritkán, ha érti, mire gondolok...
– A válogatottra.

– Arra. Tizenegyedik idényét kezdi el légiósként, mégsem kerül szóba a keretben. Megszokta? Bántja? Elengedte? Mi az első szó, ami az eszébe jut?
– A tisztelet. Aki szereti a hazáját, annak a nemzeti csapat szent, aki ilyen sokat él külföldön, talán még erősebben érzi ezt. A 2016-os Európa-bajnokság előtt Bernd Storck hívott: négy kapussal dolgozna az edzőtáborban, de csak három utazik, a negyedik vagyok, akkor is jövök, ha előreláthatóan nem utazom? Akkor is, ez nekem nem volt kérdés. Mindig tiszteletben tartottam az edzőim, a szövetségi kapitányok döntését, egyebet nem tehetek: igyekszem minél többet, minél jobban védeni. Szeretne az ember odatartozni, ezért is dolgozik. De nem szabad túl messzire nézni, pénteken a Göztepe a Malatyaspor vendége lesz. Elvileg szerdán elkészül a játékengedélyem, alig várom, hogy belülről is megismerjem a török bajnokságot.

NÉMET MINTÁT KÖVETNEK

Megyeri Balázs klubváltása kapcsán Hrutka Jánost, a kapus ügynökét is megkérdeztük, milyen lehetőségek közül választhatott játékosa.

„Három hete vetődött fel annak a lehetősége, hogy Törökországba igazoljon át – nyilatkozta lapunknak Hrutka János. – Megyeri Balázsnak több ajánlata volt még Olaszországból, Svájcból, Belgiumból, Lengyelországból és otthonról is. Pályafutása során először fordult meg igazán a fejében, hogy hazatérjen. Úgy vélem, jelen pillanatban Balázs Magyarország két legjobb kapusának egyike. Teljesen más nemzetközi szinten évek óta bizonyítani és helytállni külföldiként, mint odahaza védeni bármelyik klubban.”

Adódik a kérdés, mitől volt olyan vonzó a Göztepe.

„Olyan úton indult el, mint Németországban a Hoffenheim vagy a Leipzig – folytatta a játékosügynök. – Rövid időn belül nagyot lépett előre, a létesítmények színvonala remek, a stadiont idén adták át. A tavalyi tizenegyedik hely után az első nyolc közé kerülés a cél, ám ha minden jól alakul, az Európa-liga-szereplés is sikerülhet.” 

(A kiegészítő írások szerzője: Borsos László)