Sallai-show után – Deák Zsigmond jegyzete

„Bátran vállalom az egy az egy elleni párharcokat, és mindkét lábbal képes vagyok jól meglőni a labdát. A gyenge pontom éppen az, ami a Freiburg erőssége, a csapattal ellentétben sajnos nálam a helyzetkihasználás még nem az igazi. A következő idényben gólokat és gólpasszokat várok magamtól.”

Múlt kedden nyilatkozta ezt a Nemzeti Sportnak Sallai Roland, szombaton Stuttgartban, a német labdarúgó Bundesliga nyitányán pedig gyakorlatilag megvalósította a maga elé kitűzött célt. Adott egy gólpasszt és egy kulcspasszt (egy tökéletes ütemű kiugratást, ami után újabb találat jött) ballal, a kettő között pedig rúgott egy gólt jobbal, alaposan kivette tehát a részét csapata idegenbeli győzelméből az alatt a 77 perc alatt, amennyit a pályán töltött.

Most mondhatnánk, hogy mit kell az egészet annyira felfújni, hiszen ez a dolga, de ne feledjük, elitligában, a világ egyik legerősebb bajnokságában szerepel, ahol azért nem könnyű megfelelni az elvárásnak. Mivel a négy bundesligás magyar közül Szalai Ádámot nem nevezte a Mainz, a lipcseieknél Gulácsi Péternek ezúttal kevesebb dolga akadt, Willi Orbán pedig a kispadon ült, mondhatjuk, most Sallai emelte magasba a piros-fehér-zöld lobogót. Hogy miért fontos ez? Az angol Premier League-ben, a spanyol La Ligában és az olasz Serie A-ban momentán nincs bevethető honfitársunk, tehát magyar szempontból a németországi stadionokban történtek a legfontosabbak. Büszkék vagyunk a mieinkre, ha jól játszanak, hiszen mind a négyen a válogatott alapemberei, nélkülük nem vagy sokkal nehezebben megoldhatók azok a feladatok, amelyek a nemzeti csapat előtt állnak.

A sport terén 2020-at bizony sok aspektusból (már elnézést a kifejezésért) megette a fene, ám a labdarúgás a koronavírus szorításában is újraindult, s ha a Ferencváros bejut a Bajnokok Ligája csoportkörébe, a válogatott pedig kijut az Európa-bajnokságra, minden gond és baj közepette is történelmi magyar futballsikereket ünnepelhetnénk az idén. Sallai Roland az utóbbiért tehet sokat, ha továbbra is szombati formáját mutatja, és góllal, gólpasszal, kulcspasszal véteti észre magát, mondjuk, októberben Bulgáriában, aztán novemberben a Puskás Arénában, a két Eb-pótselejtezőn. Együtt örülünk a freiburgi szurkolókkal minden egyes hasonló teljesítményekor, de azért nekünk az az igazán fontos, amit koronás címerrel a szíve felett nyújt. Ha ő nem is, mi lehetünk ennyire önzők.