Légiósok: Magammal szúrok ki, ha nem írom alá... – Gazdag Dániel

– Mondhatjuk, hogy ez az év is jól kezdődött?
– Mondhatjuk, persze – felelte a Nemzeti Sport megkeresésére Gazdag Dániel. – Örülök, hogy új szerződést tudtam kötni a Philadelphiával, és örülök annak is, hogy érzem, szeretnek, megbecsülnek. A bejelentés óta folyamatosan kapom a gratuláló üzeneteket otthonról és innen is, úgy tűnik, másokat is boldoggá tett, hogy maradok.

– Az utóbbi egy-két hónapban jelentősen megnőtt az érdeklődés, és bár beszélt arról, hogy megfelelő ajánlat esetén váltana, azt sem tagadta, hogy a philadelphiai folytatás sem lenne ellenére, sőt...
– Nemcsak én érzem jól magam itt, hanem a családom is, arról nem szólva, hogy kitűnő csapatban futballozva minden percét élvezem a játéknak – valóban nem akartam mindenáron máshova igazolni. Az elmúlt hetekben voltak megkeresések, de hogy őszinte legyek, olyan ajánlat nem érkezett, amely miatt érdemes lett volna váltani, nem kerültem olyan szituációba, hogy hosszasan töprengjek azon, mitévő legyek. Semmi kétség, az volt a legjobb opció, hogy szerződést hosszabbítok.

– Olasz és spanyol kluboknál is felvetődött a neve.
– Való igaz, volt érdeklődés topligákból is, ám odáig nem jutottunk el, hogy érdemben tárgyaljunk. Néhány ajánlat így is befutott, de egyik sem volt annyira csábító, hogy amiatt itthagyjuk Philadelphiát. Hozzá kell tennem, a jövőm miatt eddig sem kellett aggódnom, hiszen a másfél éve kötött megállapodásból még hátravolt egy plusz egy év. A Union vezetői nagyon korrektek voltak, olyan feltételeket kínáltak az új szerződésben, hogy magammal, illetve a családommal szúrtam volna ki, ha nem írom alá.

– A kiemelt bérezésű játékosok közé került – ez is a nagyrabecsülés jele.
– Én is így gondolom. A Major League Soccerben fizetési plafon van, de a szabályzat annyit megenged, hogy egy klub három olyan labdarúgót alkalmazhat, akinek a keresete nem számít ebbe bele. Korábban nem titkoltam, a teljesítményemmel szeretném kiérdemelni, hogy a három legjobban fizetett futballista egyike legyek, örülök, hogy ez a célom is teljesült.

– És hogyan lett a hatos mezből tízes?
– Látja, ezt talán még nagyobb elismerésnek tartom, mint a megemelt juttatást. A története annyi, hogy az előző idény közepén az éppen Philadelphiában járó menedzserem, Dusan Vasziljevics arról beszélgetett a sportigazgatónkkal, ­Ernst Tannerrel, hogy adott esetben mezszámot válthatnék. Akkor nyolc gólnál jártam, Ernst Tanner azt mondta, ha eljutok tízig, viselhetném a tízest. A következő két fordulóban rúgtam kettőt... Szóba is került, hogy menet közben hatosról tízesre váltok, de a liga nem engedte, most viszont volt rá lehetőség – óriási megtiszteltetés, hogy immár abban játszhatok.

– Futballozott valaha tízesben?
– Még soha. A Honvédban teljességgel érthető okból, Puskás Ferenc emléke előtt fejet hajtva kétezer nyarán visszavonultatták a tízest, a válogatottban Szoboszlai Dominikot illeti meg, amikor pedig megérkeztem a Unionhoz, Jamiro Monteiro hordta. Nem bántam, mert a kedvencem, a hatos szabad volt, de azt sem bánom, hogy változik a mezszámom, hiszen a fociban mégiscsak a tízesnek van a legnagyobb rangja.

– Ha nem tévedek, csak a mezszáma módosul, a célja nem.
– Naná, hogy nem! Feltett szándékunk, hogy ismét bajnoki döntőt vívjunk – remélhetőleg már meg is nyerjük. Ennek érdekében szeretném legalább olyan jó játékkal segíteni a csapatomat, mint tavaly. Az alapszakaszban, majd a rájátszásban összesen huszonnégy gólt szereztem és tíz gólpassz fűződött a nevemhez, ha valaki azzal állna elém, hogy az előttünk álló idényt hasonló mutatókkal zárom, azonnal a tenyerébe csapnék.

– Egy elismerő kézfogás, valamint egy-egy díszes plakett és oklevél még odahaza is jutott önnek az előző év végén...
– A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés talált érdemesnek a Pro Comitatu díjra, petneházi gyerekként sokat jelent nekem. Arról nem beszélve, hogy Dzsudzsák Balázs után én vagyok a második szabolcsi labdarúgó, aki átvehette ezt a díjat. Ahogyan eddig, a jövőben is igyekszem méltóképpen képviselni szűkebb pátriámat. S nyilván mindent megteszek azért, hogy Philadelphiában is büszkék legyenek rám. Amilyen jó volt otthon lenni, olyan jó volt visszatérni. Hosszúra nyúlt a szünet, hiányoztak az edzések, a társak, a klub munkatársai. A szerződéshosszabbítás újabb lökést adott, már nagyon várom, hogy belevágjunk a munkába!