Szalai Gábornál átszakadt a gát az első győzelemmel

– Megvan az első győzelme a Lausanne játékosaként: nagy az öröm?
– Természetesen – mondta lapunknak Szalai Gábor, aki csapatával a hétvégén 3–1-re győzött az Yverdon ellen. – Már nyolc meccse nem nyert a csapat, s amióta itt vagyok, többször is megérdemeltük volna a győzelmet, de rengeteg helyzetet hagytunk ki. Ludovic Magnin vezetőedző is az hajtogatta az öltözőben, hogy így csináljuk tovább a dolgokat, mindent jól hajtunk végre, jön majd az a győzelem. Valami hiányzott, nehéz megmondani pontosan, hogy mi, de végre szombaton összejött a siker. Érződött a csapaton és a szurkolókon, hogy átszakadt egyfajta gát, hatalmas volt az öröm. Remélem most elindulunk felfelé.

– Mi hiányozhatott eddig?
– Egyénileg remek játékosok alkotják a keretet, de a pályán összetartóbbnak kell lenni, jobban kell egymásért küzdeni. Fizikailag teljesen rendben vagyunk, de mentálisan jobbnak kell lennünk. Azt érzem, hogy ami a Kecskemétnél a legnagyobb erősségünk volt, abban itt hiányérzetem van. Ám több megbeszélésen is túl vagyunk, minden játékos elmondhatta a véleményét, mindenben segítünk egymásnak. Voltak nagyszerű csapatépítő programjaink is, például elmentük közösen vacsorázni és a helyi első osztályú jégkorongcsapat egyik mérkőzésére is kilátogattunk. Ezek a programok még közelebb hozták egymáshoz a játékosokat, jó úton haladunk. Ahogy mondtam, most átszakadt a gát, most kell még egy lapáttal rátenni és még keményebben dolgozni.

– Ön is elmondta a véleményét az öltözőben?
– Igen, én is mondtam néhány mondatot. Azt emeltem ki, hogy jobban kéne segítenünk egymásnak a pályán, jobban kell küzdenünk a másikért. Amúgy az öltözőben kiváló a hangulat, remek az egység.

– Térjünk rá a hétvégi győztes meccsre. Már az első félidőben eldöntötték a három pont sorsát, gyakorlatilag húsz perc alatt szereztek három gólt.
– Mondhatjuk, hogy lerohantuk az ellenfelünket. Ezt is kérte tőlünk a vezetőedző. Az Yverdon elleni meccs errefelé rangadónak számít, azt az érzést akartuk kelteni, hogy semmiféle esélye nincs az ellenfelünknek a pontszerzésre. Az első perctől ezt éreztettük velük, végül össze is jött. A játékom? Nem szeretek magamról beszélni, de a videózásból és a visszaigazolásokból kiindulva jó teljesítményt nyújtottam, jól ment a játék. Az ellenfélnél volt egy Kevin nevű spanyol támadó, aki az ezt megelőző három meccsén négy gólt lőtt, őt kellett semlegesíteni. Sikerült.

– Négy svájci bajnokin három sárgát is kapott. Ennyire szigorúak arrafelé a játékvezetők?
– Otthon is kaptam néhány lapot, de Svájcban valahogy máshogy viszonyulnak a szabálytalanságokhoz… Azt érzem, hogy könnyebben adnak lapot a játékvezetők. Ki kell még tapasztalnom a bírók stílusát, melyik mennyit enged, mit lehet és mit nem lehet tenni. Itt négy sárga után jár eltiltás, vigyáznom kell, mert ha kapok még egyet, akkor ki kell hagynom egy mérkőzést.

– Az most nem jönne jól, ugyanis elég keménynek tűnik a sorsolásuk. A hétvégi Winterthur elleni bajnoki után sorrendben a Basel, a Servette, a Young Boys és a Grasshoppers következik.
– Jól néz ki…  Valóban, a Winterthur elleni bajnoki után sorra jönnek a nagynevű ellenfelek. Ami a Baselt illeti, magasan rangsorolt csapat, nem a tízedik pozícióban van a helye a tabellán. A Servette remek együttes, nem véletlenül van ott az Európa-konferencialigában, nem beszéltem még Bolla Bendegúzzal, reményeim szerint majd a meccsen találkozunk. A Young Boys ellen február elején játszottunk, ám akkor nem léptem pályára, de láttam, hogy a listavezető kiemelkedik a mezőnyből. Nagy tempóban játszanak a játékosaik, magasabb szinten űzik a futballt, de azt is láttam, hogy igenis volt keresnivalónk. A Grasshoppers közel van hozzánk a tabellán, nem kérdés, le akarjuk győzni. A másik helyi csapat, a Lausanne Ouchy sereghajtóként le van maradva, s ahogy mondtam, a Young Boys kiemelkedik, de a többi csapat között alig-alig van különbség.

– Kilenc fordulóval az alapszakasz vége előtt kilenc pontra van a felsőház. Hogy látja, odaérhetnek még?
– Hinnünk kell benne, hogy meglehet. Ha azt mondjuk, hogy nem érhetünk oda, akkor nem is fogunk, de bízom benne, hogy összejön. Nehéz, de nem lehetetlen, de ha azt folytatjuk, amit a hétvégén nyújtottunk, akkor odaérhetünk a felsőházba.