Sallói Dániel bajnokként válna a Kansas City klublegendájává

– Bosszantják a 2024-es idényben történtek?
– Igen, mivel csapatszinten és egyénileg sem alakult jól az évad – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Sallói Dániel, a ­Sporting Kansas City 28 éves, négyszeres válogatott szélsője, aki harminc mérkőzésen két gólt szerzett és öt ­gólpasszt adott az MLS Keleti főcsoportjában. – Abban bíztunk, hogy az előző kiíráshoz hasonlóan idővel beindul a szekerünk, sajnos nem így történt. Én sem tudtam hozzátenni eleget a csapat teljesítményéhez, ami meglátszott az eredményességünkön, nem kerültünk be a rájátszásba. Kudarcként éltük meg az idényt, s azt halljuk, rengeteg változás várható a klubnál. A tulajdonosi kör jelentős befektetést tervez, új csapatot szeretne építeni, hogy sikeresek legyenek a következő évek.

– Sokat rágódik azon, mi ment félre?
– Egész évben próbáltam összeszedni magam fejben, sokat dolgoztam. Látom, mi az, ami az én hibámból ered, viszont problémát jelentett, hogy túl sokat foglalkoztam olyan helyzetekkel, amelyekre nem volt ráhatásom, és ez megmutatkozott a teljesítményemen. Az előttem álló időszak egyik feladata megtalálni önmagamat egyéni sportolóként ebben a csapatsportban annak érdekében, hogy kiteljesedjek. A hosszú holt idényben a célom, hogy erőnlétileg kirobbanó állapotba kerüljek. A bajnokság elején volt egy combsérülésem, majd később a jobb bokámban szakadtak el a szalagok. Nem akarom megint kihagyni a felkészülés egy részét, mert az hatással van a játékomra, ezért azon leszek, hogy elkerüljem a sérüléseket.

– Hogy érintheti a klubnál betöltött szerepét a tervezett tőkebevonás?
– Két év van hátra a szerződésemből, úgy készülök, hogy ezt az időszakot a Sportingnál töltöm. Tudtommal számítanak rám, a profi sportban azonban kiszámíthatatlan, mit hoz a holnap. A következő két évad rendkívül fontos számomra, meghatározó lesz a következő szerződésem szempontjából, mennyit teszek hozzá a játékhoz, milyen statisztikai mutatókat produkálok. A jelenlegi megállapodásom lejártakor harmincéves leszek, valószínűleg akkor várható pályafutásom utolsó nagy dobása, amikor még hosszabb távra alá tudok írni.

– Az MLS idei kiírásában két gólt szerzett és öt gólpasszt adott, benne van tehát a pakliban, hogy hoznak valakit a nyakára.
– Erre minden esély megvan, ráadásul a következő idényben mintegy ötven tétmeccsünk lesz a Bajnokok Kupája-szereplés miatt. Ugyanakkor érzem, hogy bíznak bennem, egy idény miatt nem gondolják a klubházban, hogy elfelejtettem futballozni. Kíváncsi vagyok, milyen mozgás lesz a csapatnál – egyelőre Cristiano Ronaldo nem érkezett meg hozzánk, pedig néhány éve nagyon vártuk, hogy aláírjon Kansasben.

– A konkurenciaharc milyen hatással van önre?
– Voltak évek, amikor hoztak játékost a posztomra, de a versenyhelyzet mindig motivált és előrevitt, szóval nincs ellenemre, ha meg kell küzdenem a helyemért. Javítja a teljesítményem, ha egy pillanatra sem lehet kiengedni és folyamatosan a maximumon kell pörögni.

– Mire viheti a következő két évben a Sporting Kansas City?
– Jó lenne trófeát nyerni, legyen az bármelyik sorozaté. Ebben az idényben a rossz szereplésünk ellenére bekerültünk az US Open Cup döntőjébe, ami jelzi, még a gyengébb periódusban is harcba szállhatunk az aranyért. A múltban rengeteg szép sikert ért el a klub, bízom benne, hogy a következő két évben bővítjük a trófeagyűjteményünket. Biztos vagyok benne, hogy ebben nagy szerep hárul rám, úgy készülök, hogy velem együtt sikerül csúcsra jutni – mint kétezertizenhétben, amikor győztes gólt szereztem a US Open Cup döntőjében a New York Red Bulls ellen.

– Ez a mentalitás emelheti klublegendává? Kétszázötveneggyel ön játszotta a nyolcadik legtöbb mérkőzést az egyesület történetében.
– Sokat tettem a klubért, ám ahhoz, hogy halhatatlan legyek a Sportingnál, bajnokságot kell nyernünk – remélem, ez még hátravan a karrieremből. Az egyéni sikerek csak egy darabig elégítenek ki, akkor lesz teljes az ember pályafutása, ha trófeákhoz segíti a csapatát. Rengeteg labdarúgót lehetne felsorolni, aki nagyszerű teljesítményt nyújtott, de nem kötődik a nevéhez emlékezetes csapatsiker, márpedig az a klubfutball legszebb része, amikor egy egész várost, régiót teszel boldoggá. Édesapám esete jó példa: mindig arról beszél, hogy az izraeli bajnokság megnyerésével vált ikonná a Beitarnál, Jeruzsálemben egészen más szemmel néznek rá emiatt. Bízom benne, hogy én is eljutok erre a szintre, pályafutásom utolsó napjáig ez lesz a hajtóerő.

– Még ha nem is tekint magára legendaként, megismerik Kansas City utcáin, nemde?
– Persze, de azért tudok hétköznapi életet élni. Az emberek nem rohamoznak meg, sokkal jellemzőbb, hogy kedvesen, tisztelettudóan lépnek oda hozzám, elmondják, respektálják, amit a klubért teszek. Szerintem Lionel Messi kivételével minden futballista nyugodt életet élhet az Egyesült Államokban. Szívesen megkérdezném Jordi Albát vagy Luis Suárezt, kiegyensúlyozott-e az életük – szerintem rengeteg helyre elmehetnek az országban úgy, hogy nem zavarják meg a programjukat.

– Vissza a motivációhoz: hatvan góljával klubja örökranglistájának negyedik helyén áll. Meg akarja dönteni a rekordot?
– Figyelemmel követem a statisztikát, tizennyolc gólra vagyok Predrag Radoszavljevicstől, vagyis Prekitől. Elképesztő lenne a legtöbb gólt szerző játékosként beírnom magam az egyesület aranykönyvébe, úgyhogy meg akarom ostromolni a csúcsot. Minden idényben az a célom, hogy elérjem a tíz gólt, ez most sincs másként – így két év alatt rekorder lennék, ami szélsőként óriási teljesítmény. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a Sportingban az én nevemhez köthető a legtöbb győztes gól – lehet, másnak ez nem jelent sokat, nekem azonban rengeteget, mert ezeket tartom a legfontosabbaknak, ezekkel szereztem a legtöbb örömöt a szurkolóknak.

– Azon elgondolkodott már, milyen érzés lenne az Egyesült Államokban, amerikai állampolgárként „hazai pályán” képviselni Magyarországot a kétezerhuszonhatos világbajnokságon?
– Persze, különleges mérföldköve lenne pályafutásomnak. Ennek érdekében annyit tehetek, hogy kihozom magamból a legtöbbet, mérkőzésről mérkőzésre jól kell játszanom – ha ez meghívót érne, nagyon örülnék. Ezzel együtt tudom, messze vagyok a nemzeti csapattól, sohasem voltam meghatározó tagja. Sok tényezőn múlik, hogy a világbajnoki álmom megvalósuljon, de a futballban bármi előfordulhat.