Dárdai Bence: Nagyon nehéz, de türelmesnek kell maradnom

EGY HÚSZÉVES LABDARÚGÓ pályafutásában alapvetően a fejlődés, az áttörés, az újabb célok hajszolása hangsúlyos. Dárdai Bence számára azonban az elmúlt időszakban egészen más került középpontba: a türelem, a fájdalom, a bizonytalanság, valamint a mentális harc, amelyet csak az ért meg igazán, aki szintén hosszú sérülésből próbál visszatérni. A Wolfsburg háromszoros magyar válogatott középpályása hónapok óta a rehabilitációját végzi, de már látja maga előtt a célt: a következő idény rajtjára teljes értékű játékos akar lenni. Sérülése kapcsán nehezítő körülményt jelentett, hogy nem olyan helyzetben történt, amely után mindenki azonnal tudja, mi a baj, eleinte azt sem lehetett gyorsan eldönteni, milyen kezelés szükséges.

 „Novemberben a Hoffenheim elleni bajnokinkat követő edzésen furcsa mozdulat következtében szakadt el az elülső keresztszalag a bal térdemben, de nem úgy, mint általában – mondta lapunknak Dárdai Bence. – Több specialista megvizsgált, és a diagnózisok nem mindig egyeztek. Sokáig nem lehetett tudni, szükség van-e egyáltalán műtétre, végül azonban azt mondták az orvosok, elkerülhetetlen, úgyhogy november végén Innsbruckban megoperáltak. Nem fájt annyira a térdem, de folyamatosan azt éreztem sétálás közben, mintha összecsuklana, így pedig nem lehet profi szinten sportolni.”     

A bizonytalanság sokszor legalább akkora teher, mint maga a sérülés. Egy fiatal játékos számára különösen nehéz elfogadni, hogy egyik napról a másikra kiesik a megszokott ritmusból, a meccsek helyét kezelések, gyógytorna és monoton edzés veszi át.

„Az első hónapok nagyon unalmasan teltek. Csak konditermi munkát végeztem, gyógytornáztam, kezelésre jártam. Hosszú hetekig ugyanaz volt a menetrendem, rengeteg időt töltöttem a négy fal között. Ilyenkor az ember teljesen másként kezd gondolkodni.”     

A középpályás rehabilitációjának első szakaszát Berlinben töltötte, március óta azonban a Wolfsburgnál végzi a napi munkát – minderről a német klub is beszámolt a közösségi médiában.

„Az első három hónapot Berlinben csináltam egy fizioterapeutával, aki édesapámnak is sokat segített annak idején, amikor még futballozott. Március óta a Wolfsburg orvosi stábjával dolgozom a visszatérésemen. Nemrégiben elkezdtem futni, kicsit már a labdával is kocoghatok, de óvatosnak kell lennem, hogy ne erőltessem meg a térdemet.”     

A legnehezebb talán éppen ez: megtalálni az egyensúlyt a vágy és a józanság között. Fiatalként menne előre, gyorsítaná a folyamatot, de a szervezet maga diktálja a tempót. Dárdai Bence pontosan tudja, most nem lehet türelmetlen.

„Nagyon nehéz volt ez a néhány hónap, még mindig nem olyan a térdem, mint kellene, de alakul. Semmit sem sürgetek, ennyi kihagyás után már nem számít, ha a remélthez képest egy-két héttel elhúzódik a visszatérésem. Fiatalon különösen nehéz türelmesnek maradni, mert nagyon ott akarok lenni a pályán, de észnél kell lennem.”   

A kényszerpihenő ugyanakkor formálta, sérülése óta sokkal jobban megbecsüli a hétköznapi apróságokat.

 „Lehet tanulni az ilyen időszakból. Sokkal türelmesebb ember lettem az elmúlt hónapokban. Korábban volt, hogy nyugtalan voltam, ha valamire sokat kellett várnom, most már sokkal higgadtabban kezelek helyzeteket. Különleges pillanatként éltem meg, amikor négy hónap elteltével futócipőt húzhattam, először mehettem kocogni, de emlékszem, azt is tudtam értékelni, amikor először mentem le a boltba. Nagyon élvezem, hogy már a friss levegőn edzhetek. Érzem, hogy egyre közelebb a visszatérésem, de hallgatnom kell a testemre. Ha jelez, könnyített munkát kell végeznem.”     

A Wolfsburg nem feledkezett meg róla, a csapattársak sokat segítettek abban, hogy ne érezze magát kívülállónak.

„Jólesett, hogy a srácoktól rengeteg figyelmet, törődést kaptam. Folyamatosan írogattak, hívogattak, látogattak. Ebből is erőt merítettem, mert éreztették velem, hogy fontos tagja vagyok a közösségnek.”

A csapat küzdelmét kívülről figyelni ugyanakkor szinte kínzás számára. A Wolfsburg nehéz helyzetbe került a bajnokságban, a tabellán a kieső, tizenhetedik helyen áll, két ponttal lemaradva az osztályozós helyet elfoglaló St. Pauli mögött.

„Szörnyű tehetetlenül nézni a meccseinket, ott akarok lenni a pályán, hogy segítsek. Bízom benne, hogy valahogyan odaérünk az osztályozós helyre. A sorsolás alapján még bármi megtörténhet. A következő bajnokink a ­Mönchengladbach elleni lesz hazai pályán, ha az megvan, adhat annyi önbizalmat, hogy utána a Freiburgot is »elkapjuk«. Fontos lenne, hogy az utolsó fordulóra meglegyen az esély a bennmaradásra, akkor a St. Pauli ellen ki-ki meccset játszhatunk. Dieter Hecking visszatérésével új impulzust kapott az együttes, személye jó hatással van az öltözőre. Velem is szokott beszélgetni, gyakran érdeklődik felőlem, elmondta, hogy várja a visszatérésemet. A nyári szünetben nem tervezek sok pihenőt – feküdtem otthon eleget. Egy-két hétre hazamegyek Magyarországra, viszek magammal egy szakembert, aki segít a minél hamarabbi felépülésben. Ha minden rendben megy, a felkészülés kezdetére egészséges leszek – ezt a forgatókönyvet előre aláírnám!”     

NÉMET BUNDESLIGA
31. FORDULÓ
RB Leipzig–Union Berlin 3–1 (Finkgräfe 22., Romulo 25., Baku 63., ill. Doekhi 78.)
Szombat
15.30: Augsburg–Eintracht Frankfurt
15.30: 1. FC Köln–Bayer Leverkusen
15.30: Heidenheim–St. Pauli
15.30: Mainz–Bayern München
15.30: Wolfsburg–Borussia Mönchengladbach
18.30: Hamburg–Hoffenheim
Vasárnap
15.30: VfB Stuttgart–Werder Bremen
17.30: Borussia Dortmund–Freiburg