Láthatatlan légiós – Nagy Zsolt jegyzete

Találós kérdés: a nyáron eddig klubot váltó magyar futballisták közül ki igazolt a legerősebb európai csapatba?

Ugye, hogy nem is olyan könnyű a válasz?

Elit ligába eleve nem sűrűn szerződnek hazánkból játékosok, a világbajnokság árnyékában ráadásul a szokottnál is kevesebb fény vetült a magyar labdarúgókra. Talán azt is fel lehet hozni mentségként, hogy több futballista klubváltása a küszöbön áll, elég csak Gulácsi Pétert említeni, aki az RB Leipzigből távozóban hamarosan aláírhatja szerződését a Villarrealhoz, vagy Vitális Milánt, aki sajtóhírek szerint Varga Barnabás csapattársa lehet az AEK Athénnál.

Mindezek tükrében fogadok, kevesen tudnák a helyes választ: Csiszár Henrietta.

Az „Ő mégis kicsoda?” kérdésre máris írom a választ: 137-szeres magyar női válogatott középpályás, aki több mint tíz éve állt légiósnak. Öt évet töltött a Bayer Leverkusennél, újabb ötöt az Internazionalénál, mindkettőnél sikerült kivívnia azt az elismerést, hogy csapatkapitánynak választották. Július elején pedig szerződtette a spanyol élvonal topcsapata, az Atlético Madrid. 

Ahogy a lapunknak adott interjúból kiderül, új klubjánál remekül érzi magát, beilleszkedése jól halad. Sosem futballozott még ilyen kiemelkedő körülmények között, ennyire profi közegben, de azért rosszulesik neki, hogy itthon kevesen kíváncsiak rá, kevesen ismerik a nevét. Pedig legalább akkora érdem az, hogy Hajdúnánásról eljutott az Atlético Madridba, mint az, hogy Szoboszlai Dominik a Liverpool futballistája lett. Magyarországról indulva, ahol még mindig szinte láthatatlan a női futball, légiósnak állt, és számos buktatót leküzdve, rengeteg munkát belefektetve most ott tart, hogy a bajnokságban a legutóbbi négy női Bajnokok Ligájából hármat megnyerő Barcelona jöhet szembe, középpályáján a háromszoros aranylabdás Aitana Bonmatíval. S nem egy sansztalan csapatban lép ellene pályára, hanem olyanban, amely jó eséllyel odaér a dobogóra a spanyol élvonalban.

Csiszár Henrietta pályafutása példaértékű, remélhetőleg sokan motivációt merítenek belőle, és idővel a nyomába lépnek. A magyar női labdarúgásnak hatalmas a lemaradása az európai elithez képest, bőven van miben fejlődnie az elkövetkező években. A téma összetett, és nem is vagyok a szakértője, de talán kezdhetnénk azzal, hogy észrevesszük a futballistákat.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!