Gyerünk, tovább! – Kovács Erika jegyzete

AZT MONDTA (írta) a franciák elleni elődöntő után, hogy sima volt. 

És ha ő mondja… 

Dávid László, a női kardválogatott megbízott vezetőedzője sosem köntörfalaz, mindig őszintén elmondja, mit gondol, s bár a 45:44-es sikert a címvédők ellen nem mindannyian sima meccsként éltük meg, a mester szavait én elfogadtam. 

És talán nem orrol meg rám, ha az első üzenetváltást követő másodikat is megosztom itt. 

Mivel a negyeddöntőben nem feltétlenül azt a Szűcs Lucát láttuk (láttam) a páston, amelyikhez maga a versenyző hozzászoktatott minket a múltban, azt írtam a mesternek, ha az elődöntő és döntő közötti hosszú, többórás szünetben őt is kicsit „helyrepofozzák”, rendben lesz minden az aranycsatában. 

„Rendben van ő” – jött a válasz azonnal. 

És ha ő mondja… 

Szűcs Luca akkorát vívott a döntő harmadik asszójában, hogy a szám csak azért nem maradt tátva, mert tudom (tudjuk), ez a lány erre képes – erre is. 

A társakkal együtt. 

Mert ez az arany igazi csapatmunka eredménye. 

A négy lány (nem lehet elégszer leírni a nevüket: Battai Sugár, Katona Renáta, Spiesz Anna, Szűcs Luca), edzőik, a stábtagok közös sikere. 

Még a képernyőn keresztül is átjött, mekkora az összhang a csapaton belül, hogy fent is, lent is mindenki ugyanarra húz – a páston lévő a lentiekből is erőt meríthetett, no meg persze abból a kemény munkából és sok gyakorlásból, amely az előző heteket, hónapokat jellemezte. 

Valahogy benne volt a levegőben (már a rajt előtt!), hogy ezek a lányok valami nagy dobásra készülnek. 

Újra. 

Négy éve Kairóban sokan mondták, csak elsült a lányok keze, aztán, amikor egy évvel később Milánóban megvédték világbajnoki címüket, már azok is ódákat zengtek róluk, akik addig a kétkedők táborát erősítették. Az olimpia nem sikerült jól (hatodik hely), de tavaly Tbilisziben is ott állt a dobogón, annak harmadik fokán a női kardcsapat, hogy szerdán Hongkongban jöjjön az újabb vb-arany – kell egy ilyen elképesztő sorozatot még bármilyen jelzővel, dicsérettel alátámasztani?

Az, mondjuk, eléggé szürreális (megdöbbentő, hihetetlen, mégis igaz), hogy Battai Sugár és Szűcs Luca 23 évesen háromszoros világbajnoknak mondhatja magát. Utóbbit éveken keresztül úgy figyeltem a versenyeken, hogy a pást mellől nevelőedzője, Fehér Gábor „vezényelte” őt – sokak nagybetűs mestere fájóan korán és hirtelen ment el ebből a földi világból január közepén: hiszem, hogy kackiás bajsza alatt szája mosolyra szaladt a csodálatos siker láttán ott, fent is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!