Kleinheisler László: Nem éreztem úgy, hogy a saját hazám kellőképpen megbecsül és tisztel

2026.10.13. 10:06

Címkék

Csíkszeredai szerződése lejárta óta nincs csapata Kleinheisler Lászlónak, de edzésben van, Ausztriában készül, hogy minél előbb bizonyítsa: 32 évesen sem szabad leírni.

– Edzésről?
– Pontosan! Egyéni tréningem volt a személyi edzőmmel, Lukács Patrikkal, hálás vagyok neki, hogy foglalkozik velem – válaszolta lapunk megkeresésére Kleinheisler László, a 32 éves, 53-szoros magyar válogatott középpályás, akinek jelenleg nincs csapata. – Új klubot keresek, hiszem, hogy hamarosan meg is lesz, és ismét visszatérhetek arra a szintre, ahol korábban voltam. Annak érdekében, hogy formában maradjak, mindennap edzek, időnként naponta kétszer is.

– Ausztriában?
– Igen, Graz mellett élünk most, a házamhoz közel van a harmadosztályú Deutschlandsberg SC stadionja, ezúton is köszönöm Andreas Kohlberger sportigazgatónak, aki lehetővé teszi számomra, hogy a csapatukkal eddzek, sokat segít ez a szinten tartásban. Szeretnék bevetésre készen állni, ha érkezik az új lehetőség, mert akkor rögtön a csapat hasznára lehetek, s nem kell heteket-hónapokat tölteni azzal, hogy újra formába lendüljek.

– Május tizenhatodikán lépett legutóbb pályára, a Csíkszereda színeiben a Botosani elleni román élvonalbeli bajnokin. A meccshiányt hogyan tudja pótolni?
– Csúcsformában, valamint jó életkorban vagyok, optimális a testsúlyom, remekül érzem magam, készen állok a kihívásra!

– Mit lehet tudni a csíkszeredai távozásáról?
– Csíkszeredában kezdtem el a felkészülést, három hétig ott dolgoztam a nyáron. Június harmincadikán lejárt a szerződésem, elváltak az útjaink, mert nem tudtunk megegyezni a folytatásról.

– Csíkszereda előtt Grazban futballozott, ahol most is él. Elsősorban osztrák csapatba szerződne?
– Nem feltétlenül, nyitott vagyok mindenre, mindamellett meg kell jegyeznem, egyetlen magyar klub sem mutatott konkrét érdeklődést. Főként külföldről kerestek.

– Mi lehet ennek az oka?

– Sokszor kérdezik, miért nem térek vissza Magyarországra, különösen most, amikor nincs csapatom. Hát akkor elárulom: bizonyos időszakokban nem éreztem úgy, hogy a saját hazám kellőképpen megbecsül és tisztel. Különösen az fájt, amikor eljutott hozzám, méghozzá magyar kluboktól, hogy állítólag a fiam – aki autista – az oka, hogy nem akarnak engem, meg hogy ez a helyzet problémát jelent nekik.

– Nekik?!
– Őszintén szólva nehéz és fájdalmas ezt hallani. Nem tudom elhinni, hogy valakinek a családi helyzete, különösen egy autista gyermek ok lehet arra, hogy valakit szakmailag elutasítsanak. A fiam számomra nem probléma. Ő a legnagyobb áldásom és motivációm. Éppen miatta akarok még többet dolgozni, még erősebb lenni, és mindent elérni, amit kitűzök magam elé. Ő nem visszatart, hanem még inkább előrevisz. Természetesen vannak nehéz pillanatok, időnként különleges kihívást jelent, de mellettem van egy csodálatos feleség, aki óriási segítséget és a legnagyobb támogatást jelenti számomra mindenben. Erőt ad a családom.

Germany v Hungary: Group A - UEFA EURO 2024 — A 2024-es Eb, amikor a németek ellen is játszott, ma már csak emlék... (Fotó: Imago)

– Tavaly nyilatkozott arról, hogy a második gyermeke születésénél komplikáció lépett fel. Ő azóta jól van?
– Igen, szerencsére! Kórházban kellett maradnia sokáig, mert lenyelte a magzatvizet, és tüdőgyulladása lett, de azóta szerencsére teljesen egészséges. Doriánnak hívják, nagyon jó gyerek! Az időm nagy részét edzéssel töltöm, de számomra a legértékesebb az, amit a családommal töltök.

– Éveken át alapember volt a válogatottban, de legutóbb a 2024-es Eb németek elleni csoportmeccsén szerepelt címeres mezben. Milyen érzésekkel figyelte most a Nemzetek Ligája-mérkőzéseket?
– Természetesen követem a csapat szereplését, nagyon szurkolok a fiúknak. Úgy gondolom, sokat adtam a válogatottnak: 2015-ben győztes gólt szereztem Norvégiában, amellyel nagy lépést tettünk a negyvennégy év utáni első Eb-szereplés felé. Erre rendkívül büszke vagyok. Voltak más nagy pillanataim is, például amikor 2021-ben az Eb-n a franciák ellen a legjobb játékosnak választottak. Ötvenhárom alkalommal szerepeltem a nemzeti csapatban, ez nagy eredmény, és őszintén sajnálom, hogy nem érzem a megbecsültséget. Tudomásom szerint azon kevés játékos egyike vagyok, ha nem az egyetlen, aki semmilyen külön elismerést vagy díjat nem kapott ötvenedik válogatottsága alkalmából.

– Álmodik még arról, hogy újra magára ölti a címeres mezt?
– Persze! Marco Rossit nagyra becsülöm és tisztelem, ahogyan a hazámat is. Számomra mindig is megtisztelő volt, és mindig az is lesz, ha meghívást kapok tőle. Hiszem, ha a pályán nyújtott teljesítményemmel megmutatom, hogy ismét készen állok, újra lehetőséget és bizalmat kapok a kapitánytól. És abban is hiszek, hogy ha megmutatom, ismét az a Kleinheisler László vagyok, akit ő ismer, és azon a szinten tudok játszani, amelyen korábban, újra meghív.