Légiósok: Többet érdemeltem volna – Varga Kevin

– Még Svájcban értem utol?
– Nem, hétfő óta már Magyarországon vagyok – válaszolta lapunknak Varga Kevin, a 26 éves, 13-szoros válogatott szélső, aki a tavaszt kölcsönben a svájci Young Boysnál töltötte a török Kasimpasa játékosaként.

– Vasárnap, az utolsó fordulóban három-nullára legyőzték a Bolla Bendegúzt is bevető Grasshopperst. Ennyire sima volt?
– Hamar megszereztük a vezetést, ami megadta a találkozó alaphangját. Az ellenfelünk előtt túlzottan sok lehetőség nem adódott, igaz, egyszer eltalálta a kapufát, majd rögtön utána a kapusunknak kellett védenie. Nagyjából negyedórával a vége előtt megdupláztuk az előnyünket, azzal el is dőlt minden.

– Matteo Vanetta vezetőedző a hetvenkettedik percben küldte pályára, akkor még csak egy góllal vezetett a Young Boys. Hozzá tudott tenni a csapat játékához?
– Örültem a lehetőségnek, és bár gólt nem szereztem, és gólpasszt sem adtam, nem ment rosszul a játék.

– Amikor februárban Bernbe került, azt mondta, nagy lehetőséget kapott, hiszen a Young Boys célja a bajnoki cím megszerzése, és persze lesznek válogatott mérkőzések is. Utólag kijelenthető, hogy az idény nem úgy alakult, ahogyan remélte.
– Amikor a klub kölcsönvett, az első helyezett FC Zürich már tíz pontra volt, de tulajdonképpen még lőtávolon belül. Rögtön megnyertük az FC Basel elleni rangadót, de utána hullámvölgybe kerültünk, elúszott a címvédés lehetősége, tulajdonképpen az volt a kérdés, másodikként vagy harmadikként zárunk-e. A cél nyilván az ezüstérem volt, de mert időközben edzőt is váltottunk, a pályaedzői szerepből előrelépő Matteo Vanetta próbálta a jövő csapatát is kialakítani. Látni akarta, hogy a fiatalok közül ki tud hozzátenni a játékhoz, kire lehet közülük számítani – a bronzérem megszerzése nyilván nem siker.

– Néhány napja volt a klub játékosa, ám az akkori vezetőedzőtől, David Wagnertől lehetőséget kapott a már említett, FC Basel ellen három egyre megnyert bajnokin. Akkor aligha fordult meg a fejében, hogy a folytatásban csak egyszer lesz kezdő, csereként pedig még négyszer futballozhat.
– Egyértelmű, több játékot reméltem. Februárban hirtelen jött a klubváltás, ugyanakkor a Young Boys nagyon meg akart szerezni. A keretből több játékos sérüléssel bajlódott, a vezetők úgy látták, szükség van új igazolásokra, nem csupán engem szerződtettek akkor. Amikor lehetőséget kaptam, rendre pozitív visszajelzés érkezett, ezért is esett rosszul, hogy kevés időt tölthettem a pályán. Azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a csapat ott volt a Bajnokok Ligája csoportkörében, a Manchester Unitedet, a Villarrealt és az Atalantát fölvonultató csoportban öt pontot szerzett, ez jelzi az erejét. Tiszta a lelkiismeretem, megtettem mindent, hogy több játékpercet kapjak, biztosra veszem, már az edzéseken is fejlődtem, viszont a kevés lehetőség miatt a válogatott meghívónak nem lehetett realitása. Itt nem dédelgetik a labdarúgót, ha kimarad, egy ilyen klubnál csupa jó képességű futballista van a keretben, de ettől még úgy érzem, többet érdemeltem volna. A szeretteim sokat segítettek abban, hogy megfelelően kezeljem a helyzetet, tudom, sokat tanultam, de azzal is tisztában vagyok, minden a játéktéren dől el, nekem ott kell megmutatnom, hogy fejlődtem, erősebb lettem mentálisan.

– Össze lehet hasonlítani a Young Boys és a Kasimpasa játékerejét?
– Az ősszel, amikor még a török bajnokságban futballoztam, álltunk az utolsó helyen is, aztán edzőváltás történt, a tavasz pedig már jól sikerült, ráadásul a Kasimpasából került ki a gólkirály is. A két bajnokság között nincs nagy különbség. Svájcban rengeteg tehetséges fiatal szerepel, Törökországban több a nagy név, a tapasztalt labdarúgó. Svájc egyik legnagyobb klubjánál lehettem, ez akkor is jó ajánlólevél lehet, ha kevesebbet játszottam.

– A tavasz ismeretében mit gondol: jó döntést hozott februárban?
– A télen nem voltam egyszerű helyzetben, ám helyes választ csak akkor adhatnék, ha valamennyi lehetőségemet megéltem volna. Azt mondom, ez így volt megírva, örülök, hogy a Young Boys játékosa lehettem.

– A nyári szabadsága hosszabb lesz a megszokottnál, bár ennek aligha örül. Ha nem is kívülállóként, milyen lesz a televízióban nézni a válogatott Nemzetek Ligája-meccseit?
– Amikor lehetőséget kapok a válogatottban, próbálok segíteni, s amikor a cserepadon ülök, vagy esetleg csak a lelátóról nézhetem a többieket, akkor is szurkolok nagyon. Mindig más, amikor a barátaiért szorít az ember, talán mondanom sem kell, nagyon várom a mérkőzéseket, és persze bízom benne, hogy jó eredményeket érünk el. No meg abban is, hogy szeptemberben már velem is számol Marco Rossi szövetségi kapitány.

– A szerződése még a Kasimpasához köti: lehet valamit tudni a folytatásról?
– Valóban érvényes szerződésem van még a klubbal, a felkészülés rajtjára megyek vissza Isztambulba, aztán majd kiderül, hogyan tovább.