Megyeri áll a sors legnagyobb kihívása elé

MEGYERI ÁLL A KIHÍVÁS ELÉ

A 22 éves labdarúgó az előző idényben bajnokságot és Görög Kupát is nyert az Olympiakosszal, védett a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában, alig kapott gólt, a szezon végén megválasztották a legjobb görögországi kapusnak, meghívót kapott válogatottunkba, s bevallottan nagy reményekkel várta az új idényt, amelyben együttese alanyi jogon főtáblás a BL-ben, ma sorsolják ki a leendő ellenfeleit.

Csak éppen az előző szezont követően edzőváltás történt a pireusziaknál, Ernesto Valverde ment, a kevésbé ismert és eredményes Leonardo Jardim érkezett – és a 38 esztendős szakember a nála négy évvel fiatalabb Roy Carrollt állította a gólvonalra, aki aztán a hét végén, az első bajnoki fordulóban jókorát hibázott az újonc Veria ellen, szerencséjére az Olympiakosz végül 2–1-re győzött. De hát ha eredmény kell, jöjjön a rutin, meg ilyenek... Csakhogy számunkra nem Carroll az érdekes, hanem Megyeri, aki nem is titkolja csalódottságát.

„Azt gondoltam, hogy a jól sikerült előző szezon után a korábbiakhoz képest más kihívások elé állhatok: megtartani a posztomat a kezdőcsapatban, s nem küzdeni érte – mondta a Nemzeti Sportnak a két évvel ezelőtt a Ferencvárostól igazolt, és a rangsorban egyre feljebb lépő kapus. – Most mondhatnám, hogy fáj a fejem, mert a szerdai edzésen három méterről fejbe lőttek, az orrom is vérzett, de jobban fáj a kialakult helyzet, még emésztenem kell. Új a szakmai stáb, új a kapusedző, a jelek szerint a felállás is új, de nem dobom be a törülközőt, sőt még többet fogok dolgozni, pedig eddig is igen sokat robotoltam. Sportszakmailag akkora pofont kaptam, mint még soha, mindenesetre az élet megy tovább – állok a sors legnagyobb kihívása elé!”

Az eddigi csatáit megnyerte – mi most is rá fogadunk.

LENCSE: NEM MINDIG IGAZSÁGOS A FUTBALL

„Nem igazán tudok örülni a gólomnak – sóhajtott fel Lencse László, akinek a csapata az idegenbeli 0–2 után odahaza 1–1-et játszott a BATE Boriszovval, s így nem jutott be a BL-csoportkörbe. – Játszottam két-két meccset kezdőként és csereként a Bajnokok Ligájában, rúgtam két gólt, mégis nagyon bánt, hogy nem jutottunk be a csoportkörbe.

„Egy szót sem szólnék, ha a visszavágón rúg nekünk egy hármast a BATE, de nem így történt, lefutballoztuk a pályáról a fehéroroszokat. Miután megszereztük a vezetést, még jobban rákapcsoltunk, érezhető közelségben volt a BL-főtábla. Aztán kaptunk egy gólt a hosszabbításban… Nem mindig igazságos a futball” – tette hozzá a támadó, aki kitért a góljára is.

„Korábban volt egy-két próbálkozásunk a meccsen, azok nem sikerültek túl jól, aztán az edzőnk bekiabált, hogy „Lázló, Lázló”. Megfogtam a labdát, és letettem – éreztem, hogy bemegy.”

JUHÁSZ EGÉSZ NAP ÉREZTE, NEM LESZ BAJ

Hat év után ismét a Bajnokok Ligája csoportkörében játszik Juhász Roland, az Anderlecht hátvédje. A 29 éves futballista nyerő cserének bizonyult a ciprusi AEL elleni rájátszás visszavágóján: a 80. percben, 0–0-s állásnál beküldték, csapata végül 2–0-ra nyert.

„Az volt a jó, hogy egész nap éreztem, nem lesz baj. Hiába kaptunk ki kettő egyre a ciprusi odavágón, hiába hagytunk ki helyzeteket, hiába volt nulla nulla még a nyolcvanadik percben is, egy pillanatig sem féltem. A cserék nem játszották a sértődöttet, mindenki hozzá akart tenni valamit. Tőlem is kérdezték előzetesen az újságírók, hogy nem zavar-e, ha kimaradok a kezdőcsapatból, de én nem így álltam hozzá.”

Juhász Roland, az Anderlecht hátvédje a 80. percben állt be, a belga csapat Dieumerci Mbokani 81. és Alekszandr Jakovenko 89. percben szerzett góljával 2–0-ra nyert, és 3–2-es összesítéssel feljutott a Bajnokok Ligája főtáblájára. Igaz, a második félidő közepén becserélt ukrán csatár gólját valaki már megjósolta…

„Mondtam neki az első félidőben, hogy beállsz, és el fogod dönteni a meccset. Igazam lett” – így Juhász Roland, akinek a szerepét külön méltatta a lefújás utáni nyilatkozatában John van den Brom vezetőedző. Azért a trénernek is volt érdeme abban, hogy a 72-szeres válogatott védő megkavarta az ellenfelet: sokak meglepetésére csatárként vetette be.

„Számítottam rá, hogy előreküld az edző, mert a csapattársaim és a segédedző már korábban javasolta ezt neki – folytatta a 29 éves játékos. – Valószínűleg nem tudta, hogy annak idején csatárként kezdtem a pályafutásomat, de az asszisztense tisztában volt vele. Egy idényben kétszer-háromszor fordul elő, hogy mint jobban fejelő, magas játékost felküldenek az ellenfél kapuja elé, és amikor a hatvanadik perc körül elmentem melegíteni, sejtettem, hogy ez most is megesik. Öt percig tartott a szerep, aztán visszaálltam hátvédnek.”