Brazília a torna favoritjaként, a papírformát tökéletesen érvényesítve jutott be a fináléba (1984 és 1988 után harmadszor), és Mexikó bejutása is csak félig-meddig tekinthető meglepetésnek – az a korosztály, amelyikre a csapat épül, utánpótlásszinten ért már el szép sikereket.
A mérkőzést nyitó villámgyors mexikói gól alapvetően meghatározta az első félidő menetét. A zöld mezesek viszonylag kényelmes helyzetbe kerültek, és védelmük akkor is jól állt a lábán, amikor a brazilok valamelyest összeszedték magukat a hatalmas hibából kapott gól okozta sokkból.
Hulk korai beállításával erősödött a brazil nyomás, kisebb helyzetek is kialakultak a mexikói kapu előtt, de Coronának csak egyetlen alkalommal kellett igazán nagyot védenie az első félidőben – éppen a becserélt portói csatár távoli bombáját követően.
A második félidő elejét nagyon megnyomták a brazilok, csakhogy nem sikerült egyenlíteniük, és az idő múlásával egyre magabiztosabbá váló mexikóiak – úgy tűnt – Peralta második góljával biztossá tették győzelmüket.
A története első olimpiai bajnoki címét üldöző brazil futballválogatott, bár nem játszott jól, a hajrában képes volt szépíteni Hulk révén, sőt Óscar fejében ott volt a hosszabbítást érő egyenlítő gól is, de labdája fölé szállt – így a végig szervezettebben játszó mexikóiaké lett az aranyérem!
Mexikó jóvoltából a CONCACAF-zóna harmadik ötkarikás érméhez jutott hozzá férfifutballban, az 1904-es játékokon Kanadáé lett az arany, és az Egyesült Államoké az ezüst – 108 év kellett az észak- és közép-amerikai/karibi térség újabb diadalához!
A nyári olimpián tizedszer részt vevő mexikói labdarúgó-válogatott története során másodszor került a legjobb négy közé, 1968-ban, hazai környezetben – amikor Magyarország győzött a döntőben – 2:0-s vereséget szenvedett Japántól a bronzmérkőzésen.
Mexikó a 18. nemzet férfilabdarúgásban, amelyik aranyat nyer az olimpián, és a 32., amelyik érmet szerez – a 31. éremszerző Dél-Korea volt.
A londoni labdarúgótorna gólkirálya a brazil Leandro Damiao lett 6 találattal a szenegáli Moussa Konaté (5) és a fináléban duplázó mexikói Oribe Peralta (4) előtt.
Mano Menezes, a brazilok szövetségi kapitánya: – Az arcomról pontosan leolvashatják, milyen érzések kavarognak bennem. Nagyon szomorú vagyok. Az egész tornát tekintve nagyszerű munkát végeztünk, de ez sajnos nem volt elég. A korán kapott gól után meg kellett változtatnunk a stratégiánkat, korán cserélnünk kellett, és sajnos hiába alakítottunk ki helyzeteket, nem tudtuk megfordítani a meccset. Elismerjük a mexikóiak tudását, gratulálunk a sikerükhöz. Rafael? Nos, valóban hatalmas egyéni hibával kezdődött a mérkőzés, de volt nyolcvankilenc percünk, hogy kijavítsuk. Szóval, csapatként szenvedtünk vereséget. Luis Fernando Tena, a mexikóiak szövetségi kapitánya: – Apámnak ajánlom ezt a diadalt, ő sajnos már csak a mennybéli pályákon rúgja a labdát. Nincs ahhoz fogható érzés, ami akkor önt el, amikor olimpiai aranyéremmel a nyakadban énekled hazád himnuszát. S mindezt a Wembley szent gyepszőnyegén... Az én tizennyolc harcosom nagyon megdolgozott ezért a győzelemért. Neymar, a brazilok első számú csillaga: – Mindenki tudja, hogy a nagy döntők megnyerése általában apróságokon múlik. Mexikó ma jobb volt nálunk, ezért nyerte meg a mérkőzést. Nincs sok értelme azon keseregni, mennyi helyzetet hagytunk ki. Az ilyesmihez már késő van... Óscar, az utolsó percben nagy helyzetet hibázó brazil: – Megkönnyítettük Mexikót dolgát azzal a két góllal, megjött az önbizalmuk. Csalódott vagyok, hogy nem lettünk olimpiai bajnokok, ugyanakkor büszkeséget is érzek, mert kevés ember mondhatja el magáról, hogy életében olimpiai érmet szerzett. Természetesen nem tesz boldoggá a végén kihagyott nagy helyzet, de nem ezen múlt. Nulla egynél is voltak lehetőségeink, amelyek kihasználása mindent megváltoztathatott volna. Oribe Peralta, a kétgólos mexikói támadó: – Nem tudom, hogy ez volt-e életem mérkőzése, de hogy ez volt a legfontosabb, abban biztos vagyok, bizonyíték erre a nyakamban lógó aranyérem. Sokat álmodoztam erről a pillanatról, nagyon ritkán adódik alkalom arra, hogy egy ember átéljen ilyesmit. A brazilok voltak a favoritok, de tudtuk, hogy képesek vagyunk megszorongatni őket. |
BRAZÍLIA–MEXIKÓ 1–2 (0–1) |
London, Wembley Stadion. Vezette: Clattenburg (brit) |
BRAZÍLIA: Gabriel – Rafael (Lucas, 85.), Thiago Silva, Juan Jesus, Marcelo, Sandro (Alexandre Pato, 71.), Romulo, Alex Sandro (Hulk, 32.), Óscar, Leandro Damiao, Neymar. Szövetségi kapitány: Mano Menezes |
MEXIKÓ: Corona – I. Jiménez (Vidrio, 81.), Salcido, Mier, Chávez, D. Reyes, Herrera, Aquino (Ponce, 57.), Enríquez, Fabián, Peralta (R. Jiménez, 86.). Szövetségi kapitány: Luis Fernando Tena |
Gólszerző: Hulk (91.), ill. Peralta (1., 75.) |
Ob: | Mexikó |
2. | Brazília |
3. | Dél-Korea |
4. | Japán |
5. | Nagy-Britannia |
6. | Szenegál |
7. | Honduras |
8. | Egyiptom |
9. | Uruguay |
10. | Fehéroroszország |
11. | Marokkó |
12. | Gabon |
13. | Svájc |
14. | Spanyolország |
15. | Arab Emírségek |
16. | Új-Zéland |