A hibátlan horvátok a döntőben is legyőzték Olaszországot

A nyolcadik mérkőzésüket is megnyerték a londoni olimpián a horvátok (Fotó: Action Images)

Az olaszok tavaly világbajnokságot nyertek, a közmegegyezés szerint messze nem a legerősebb kerettel. Aztán idén januárban az Európa-bajnokságon is eljutottak az elődöntőig, méghozzá legjobb játékosuk, a vitathatatlanul világklasszis kapus, de a télen sérült Stefano Tempesti nélkül. És akkor itt van az olimpia, amelyen Tempesti visszatértével ismét finalista lett az olasz gárda, méghozzá a címvédő magyar válogatott és határainkon túli szakvélemények alapján favorit Szerbia kiejtésével.

A finálé Alessandro Campagna és Ratko Rudic csatáját is hozta, a horvátok szövetségi kapitánya szerint a sikerük alapja a kemény védekezés, ekképpen fogalmazott harciasan a kezdés előtt:

„Parádés sorozatban vagyunk, elpusztítjuk az ellenfeleinket. Mindennek az alapja az erős védelmünk, és ha a döntőben is így marad, akkor jó esélyünk lesz az aranyra. Szerintem az olasz válogatott alkalmazkodik majd a mi játékunkhoz, és nem fordítva. Amúgy élvezem a munkámat, a sportágat és a sportot úgy általában, ez a titka annak, hogy eddig bírtam, nincs semmi köze a táplálkozástudományhoz vagy egyebekhez.″

A két csapat a csoportkör során már találkozott egymással, akkor a horvátok 11–6-ra nyertek.

A harmadik helyért a szerbek 12–11-re legyőzték az öt perccel a vége előtt még három góllal vezető Montenegrót.

A MÉRKŐZÉS

1. negyed

Elkezdődött az összecsapás, Deni Fiorentini révén az olaszok hozták el a labdát, és Damir Buric kiállítása után Valentino Gallo meg is szerezte a vezetést – jobbról lőtt a jobb felső sarokba. 0–1

A találkozó elején a védelmek domináltak, rossz bejátszások és szép labdaszerzések váltakoztak, mielőtt Gallo újabb távoli löketét védte Josip Pavic, majd Samir Barac próbálkozását Tempesti hárította.

Niccolo Gitto távoli melléje után egy percre rá a kiállítás sorsára jutott, de Sandro Sukno emberfóros távoli löketét is magabiztosan húzta le az olasz kapus.

A horvátok aztán a hetedik percben csak bevették az ellenállhatatlannak tűnő Tempesti kapuját, bár Ivan Buljubasic jobb szélről leadott lövése épphogy csak átcsúszott a hálóvédőn, majd egy fölé szálló olasz próbálkozás után és egy hasonlóan eredménytelen támadást követően kétszer is az egyenlítésért úszhattak fel a horvátok, két kontrafault után azonban maradt az eredmény. 1–2

2. negyed

Ezúttal a horvátok vezethették az első támadást a ráúszást követően, Petar Muslim utolsó másodperces lövése azonban nem okozott gondot Tempestinek.

Mindkét válogatott sokat szabálytalankodott támadás közben, amelynek ékes jele volt két újabb kontra, de Felugo lövése sem veszélyeztette a kaput. Nem úgy a kiállítása a sajátját, amely után Maro Jokovic a jobb szélről a bal sarokba pattintott. 2–2

A másik oldalon Andro Buslje két kiszórása után Pietro Figlioli két löketét védte Pavic, de Barac sem tudta venni Tempesti kapuját. Elsőre, merthogy a lekopírozott olasz akció után a horvát attaknál is ugyanaz volt a leosztás, Barac pedig ezúttal balról a bal felsőbe bombázott. Két perccel a szünet előtt először vezettek a horvátok. 3–2

Sukno időn túli bombája és Felugo távoli ejtése után sem növelték a csapatok góljaik számát, majd egy horvát kontra után Christian Presciutti lőtt kapufát, így a nagyszünetre egygólos horvát előny mellett vonultak a csapatok.

3. negyed

Ismét az olaszok hozták el a labdát, és Felugo révén gyorsan ki is egyenlítettek, de Massimo Giacoppo kiállítása után Boskovic 5 méterről a bal felsőbe bombázott. 4–3

Sőt! Egy újabb eredménytelen olasz támadás után (Figlioli átlövését védte Pavic), ötmétereshez jutottak a horvátok, és Boskovic magabiztosan a jobb felsőbe pattintott. 5–3

Az olaszok Paulo Obradovic kiállítását sem tudták kihasználni, Danijel Premus a lécre lőtt, és bár a horvátok sem brillíroztak támadásban, egy újabb kontra után maradt a különbség.

Támadóhiba a horvátoknál is 4 és fél perccel a negyed vége előtt, amelyet követően időt kért Alessandro Campagna mester, de Matteo Aicardi csavarása a blokkon halt el, így nem közeledett az olasz csapat.

Tempesti Buljubasic lövésének védésével próbált új erőt adni csapatának, de a löket után kiszórt horvát kiállítása ellenére sem akart megszületni az olaszok 4. gólja, Felugo lövését Pavic a kapu fölé ütötte.

Az utolsó percre fordulva Obradovic is megmutatta, tud távolról kapuba lőni a támadóidő lejárta után, de ezért azóta sem adnak gólt, ahogy Gallo bődületes kapufája sem ért szépítést.

4. negyed

A találkozó során harmadszor hozták el az olaszok a labdát, de Gitto átlövése a blokkról mellé szállt. A túloldalon hiába tűnt úgy, hogy kivédekezik az olaszok a horvát támadást, Jokovic 5 méterről, jobbról pár másodperccel a támadóidő lejárta előtt kilőtte a jobb felső sarkot – Tempesti most nem volt a helyzet magaslatán. 6–3

Az olaszoknak pedig sehogyan sem ment, sem azonos létszámban, sem páros kiállítás után, igaz, a horvátok is kihagytak egy előnyt, de 4 és fél perccel a vége előtt még így is hárommal vezettek. Az újabb horvát fór előtt egy időkérés Rudic részéről, majd a gyorsan kiszórt Alex Giorgetti kiállítása után kialakuló kettős előnyt Jokovic használta ki kíméletlenül. 7–3

Négy perccel a vége előtt csak megtört az olasz átok, Buljubasic kiállítása után Giorgetti vette be hosszú idő után Pavic kapuját. 7–4

Újabb szépítés helyett Sukno emberelőnyös gólja után végleg eldőlni látszott a mérkőzés, sőt Niksa Dobud bődületes blokkot osztott ki Gallo előnyben leadott lövésénél, az idő így telt, a különbség viszont nem csökkent. 8–4

Két perccel a vége előtt Presciutti centerből húzta be a labdát a horvát kapuba. 8–5

Az utolsó fél percre Pavic előny utáni védésével fordultak a horvátok, akik már nem erőltették a befejezést, a nagy ünneplés során pedig még Felugo ugyan lőtt egy távoli gólt a bal felsőbe (8–6), ez már nem számított, a horvátok az olimpiai bajnokok, méghozzá hibátlan mérleggel!

Ratko Rudic negyedszer ért fel edzőként a csúcsra, korábban Jugoszláviával kétszer (1984, 1988) és épp az olasz válogatottal (1992) nyert olimpiai bajnoki címet a mostani siker előtt, ezzel megelőzte a 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban a magyar válogatottal diadalmaskodó Kemény Dénest a vonatkozó örökrangsorban.