Szép emléknek jó a döntetlen

Akkor, huszonegy esztendeje, 1981-ben, 54 évesen címeres mezben a magyar–angol vb-selejtező előtt Puskás Ferenc gólt is szerzett a nosztalgiázó és a magyar futball dicsőségeire oly szívesen emlékező drukkerek nagy-nagy örömére.
A szerda este ennél jóval ünnepélyesebb volt, hiszen – ha megkésve is – a magyar és a spanyol válogatott köszöntötte a hetvenöt esztendős Öcsi bácsit, akinek (miután 1956-tól emigrációban élt) Magyarország után Spanyolország lett az új hazája. Nos, Puskás Ferenc a jelenkori magyar futball legjobbjaitól, a spanyol labdarúgás sztárjaitól, valamint ifjú reprezentánsaitól (a vendégeknél több újonc is lehetőséget kapott a Budapesten debütáló kapitánytól, Inaki Sáeztől) kaphatott neki tetsző ajándékot, vagyis egy gálameccshez illő, szép játékot.
Azonban ami Öcsi bácsinak rögvest feltűnhetett: hajdanán az Aranycsapat tagjai nagyobb barátságban voltak a labdával, mint a maiak, ráadásul – bár sokan, sokszor leszólták az ötvenes évek futballjának tempóját – a régiek a technikát sokkal lendületesebb összjátékkal ötvözték.
Ahogyan arra számítani lehetett, a vb-t is megjárt vendégek voltak vehemensebbek, és tízpercnyi játék után két helyzet is volt a magyar kapu előtt (aztán jött még fél tucat). A találkozó kezdetén inkább az tűnt fel, hogy a védők (a zalaegerszegi tengelyből az erre a meccsre jobb oldalra vont Urbán Flórián és mellette Dragóner Attila, valamint Gyepes Gábor) kapkodva ívelgettek, Lisztes Krisztián és Vasile Miriuta így csak a budapesti, csillagos eget kémlelte – hiszen a fejük fölött szállt el majd minden alkalommal a labda. Az ellenfélnél ennél tudatosabban szőtték az akciókat, a középpályás Gaizka Mendieta, avagy a szélről beljebb lépő Rodriguez Vicente nem maradhatott ki egyetlen támadásból sem. Az elején tán még Bodnár Lászlóban volt még valamelyest nagyobb kezdeményezőkészség (később benne sem), de ha megiramodott, akkor hosszú másodpercekig várakozott arra, míg a csatárok mögüle (!), mélységből feltűntek…

Később passzolhatott egyet-egyet Vasile Miriuta is, de ő csak kopírozta a védőket – ívelgetett, és többnyire átlőtte a labdát Gera Zoltánon, aki a keményebb védők szorításában az első húsz percben többet volt a füvön, mint talpon. A támadójáték így féloldalas volt, hiszen elöl egyedül Tököli Attila posztolt, ám hozzá el sem jutott a labda. Persze a labdáért a gólkirály vissza sem lépett, nem úgy, mint az ellenoldalon egy másik király, Raúl, aki viszont jókora alázatot mutatva minden akcióban benne volt egy pöccintés, pörgetés, lefordulás, megindulás erejéig, így szolgálva ki a mellé felzárkózó Fernando Morientest.
Az első félidőben e gálameccsből már csupán egyvalami hiányzott – a játék…
A spanyol kapitány – ígéretéhez híven – többet is cserélt a szünetben, Inaki Sáez a magyar fővárosban kezdte el kísérletezgetését egy új csapat kialakítása érdekében. A helyzete irigylésre méltó, hiszen minőségi alapból válogathat. Gellei Imre is váltott, az erőtlenül focizgató Gera Zoltán és a visszafogottan teljesítő Lisztes Krisztiánt, valamint a Manchester United elleni BL-selejtező-visszavágóra készülő Urbán Flóriánt cserélte frissebb erőkre, de ezzel együtt sem sikerült felfrissítenie a csapat játékát.
Király Gábor vérét azonban felpezsdítették a spanyolok: előbb Sanchez Joaquín, majd Rodriguez Vicente tesztelte a kapus reflexeit. Aztán ez a próbálkozás góllá érett, a Morientes helyére beállt támadó, Raúl Tamudo egy csúsztatott fejessel jutatta a hálóba a labdát. Azt a labdát, amelyik néhány perccel később kegyesebb volt a vendégekhez, mégpedig akkor, amikor az újkori magyar válogatott egyetlen felfedezettje, Lőw Zsolt perdítette el a cserekapus, Lopez Ricardo felett, de végül nem a hálót rezgette meg, hanem a bal kapufát érintette, és pattant onnan vissza a mezőnybe. Na, de a szerencsét érdemes kísérteni, mégpedig a futballban aktív, támadóbb szellemű játékkal. És mivel Vasile Miriuta órányi kocogás elteltével rádöbbent arra, hogy neki nem védekeznie, hanem támadnia kell, feljebb merészkedett, és teli csüddel a jobb felső sarokba bombázta a labdát. Ugyanezt nem tudta megtenni Sanchez Joaquín, így Fortuna kiegyenlítette a számláját mindkét oldalon.

Az eredménynek – a döntetlennek – feltétlenül örülni kell, azért is, mert így a Puskás Ferenc tiszteletére rendezett gála apropóján senkiben sem lehet hiányérzet, és azért is, mert válogatottunk az európai porondon magasabb értéken jegyzett nemzeti csapat ellen állt helyt, még ha jócskán szenvedve is. Egy biztos azonban: jóval támadóbb szellemben kellene futballoznia a Gellei Imre által dirigált csapatnak ahhoz, hogy az őszi első díjmérkőzésen, az októberi Európa-bajnoki selejtezőn a csoportfavorit Svédország ellen esélye legyen egy hasonló eredményre.
Merthogy ne feledjük, ez gálameccs volt – és ezt a vendégek tisztelettudóan tudomásul is vették szerda este a magyar és a spanyol futballban legendaként tisztelt Puskás Ferencről elnevezett stadionban…


Mestermérleg
Gellei Imre: Az első játékrészben védekeznünk kellett, és erre fordítottuk a legtöbb energiát, de a szünet után kiegyenlítettebb, nyíltabb lett a játék, ezért úgy gondolom, a döntetlent megérdemeltük. A nagyszerű közönségnek szeretném megköszönni a buzdítást.
Inaki Sáez: Úgy érzem, hogy a szünet után megnyerhettük volna ezt a mérkőzést, de nem kell nagyon elkeserednünk, hiszen ez a találkozó volt a csapatunk első lépése.


Percről percre

23. perc: Nagy spanyol helyzet, de megúsztuk: Raúl Bravo emelt balról a középen kibújó Morientes elé, aki mellre vette a labdát, majd ballal, tizenkét méterről lőtt. Gyepes nagyon jó ütemben belelépett a kapu közepébe tartó labda útjába, így az visszapattant a mezőnybe.
29. perc: Raúl forgolódott a tizenhatos jobb oldali vonalánál, három védő között próbált lövőhelyzetbe jutni, de Dragóner becsúszva odébb kotorta a labdát. Éppen a támadást kísérő Morientes elé, aki nem vacakolt sokat, hanem tizenöt méterről, eléggé jobbra sodródva egyből kapura lőtt, de a labda jócskán elkerülte a bal felső sarkot.
30. perc: Az első – és negyvenöt perc alatt sajnos az utolsó – magyar helyzet: a balösszekötő helyéről Miriuta ívelte be szabadrúgásból a labdát, éppen az ötösön feltűnő Gera fejére. A ferencvárosi csatár elég kényelmetlen helyzetből alig néhány centivel csúsztatott a léc fölé.
32. perc: Vicente a bal oldalon elszaladt az alapvonalig, komótosan felnézett, majd középre adott, de a teljesen üresen maradt Morientes nagy magányában szép gólt akart lőni – ehhez képest nyolc méterről, ollózva csúnyán eltörte a labdát.
39. perc: Vicente megint a bal oldalon kevergetett, ám ezúttal laposan adott középre, és az érkező Mendieta tizennégy méterről, ballal alig lőtt a jobb alsó sarok mellé.
52. perc: Xavi tette jobbra a labdát Joaquín elé, aki a tizenhatos jobb sarkáról kapura lőtt, ám Király vetődve védett – az rendben, hogy barátságos meccs meg ünnepi hangulat, de mégiscsak szomorú, hogy ez volt az első alkalom, amikor valamelyik kapusnak komolyabban kellett játékba avatkoznia…
53. perc: A spanyolok nagyon belemelegedtek, mert ezúttal Vicente küldte kapura jó húszról a labdát, és Király Gábornak most nagyot kellett nyújtóznia, hogy kipiszkálja azt a bal alsó elől.
55. perc: Lássuk be, ez már nagyon érett. Joaquín egy biciklicsellel elment Lőw mellett a jobb oldalon, középre ívelte a labdát, és az üresen maradt Tamudo hat méterről nagyon szépen csúsztatott a kapu jobb oldalába.
0–1
63. perc: Miriuta jobbról csavarta szabadrúgásból középre a labdát, amit Dragóner megcsúsztatott, és az ötösön üresen maradt Gyepes alig maradt le róla.
64. perc: Miriuta remek labdával indította a bal oldalon Lőwöt, Ricardo fölöslegesen futott ki kapujából, és bár a cottbusi középpályás huszonkét méterről ügyesen emelte át fölötte a labdát, az végül a bal oldali kapufáról nem befelé, hanem kifelé pattant. Balszerencse volt a javából.
72. perc: Miriuta indult meg középen, laposan Kenesei elé passzolt, aki ügyesen ugratta ki a tizenhatos előtt három védő között megiramodó középpályást, és Miriuta nyolc méterről ballal a jobb felső sarokba vágta a labdát.
1–1
75. perc: Valerón remekül szöktette Joaquínt, aki a rosszul kimozduló Király mellett elvitte a labdát, ám tizenöt méterről, balra sodródva az ötösig visszafutó Lőwtől talán kicsit megijedve elhamarkodottan a kapu helyett az oldalhálóba lőtt.
77. perc: Válasz a másik oldalon: Kenesei elfutott a bal oldalon, majd jobbal középre ívelte a labdát, éppen az üresen maradt Fehér Miklós elé, aki hatalmas helyzetbe került – azaz került volna, de a Benfica csatára nyolc méterre a kaputól nagyon rosszul vette le a labdát, így Ricardo menteni tudott.