Hiába a rosszkedv, ünnep jön

A különbség csak annyi, hogy akkor még álmodozhattak a fejlődésről, arról, hogy lesznek klasszisaink, hogy egyszer láthatunk majd Aranycsapatot, ma viszont nehéz bármiféle optimista gondolattal előrukkolni. Pedig a válogatottnak még mindig van esélye a továbbjutásra az Európa-bajnoki selejtezőkből, jóllehet a sorsdöntőnek kikiáltott, felfokozott várakozással kísért Svédország elleni meccset Budapesten bukta el a nemzeti csapat. Szóval a helyzet, no meg a hangulat nem azt sugallja, hogy szerdán este zsúfolt lelátók előtt lép pályára a Gellei Imre vezette válogatott a Megyeri úti stadionban. Igaz, Luxemburg válogatottja nem az a közönségvonzó alakulat, bár nekünk most nem velük, sokkal inkább a saját csapatunkkal, a saját gondjainkkal kell foglalkoznunk. A szövetségi kapitány pontosan érzékeli a helyzetet, ő is tisztában van vele: ha legyőztük volna a svédeket, talán minden másként alakul, lehet, hogy több néző figyeli a bajnoki meccseket, és a szurkolók nem fütyülnek, fenyegetőznek és tüntetőleg távol maradnak – hanem szurkolnak. Csak ez lehet az óhaj most is, menjenek ki minél többen a Luxemburg elleni meccsre, jelezve, még nem halt meg a magyar futball, igenis van kiért és van miért szorítanunk. A szövetségi kapitány kedden délután a margitszigeti Thermál Hotelben – itt lakott most a válogatott – nyilatkozott a helyzetről, az esélyekről s a reményeiről. – Kapitány úr, mielőtt a Luxemburg elleni taktikáról és a meccsről beszélne, árulja el, miként éli meg a magyar futball legújabb válságát, az üres nézőtereket, a gyengécske színvonalú, hangulattalan bajnoki meccseket, azt a közeget, ahonnan önnek a legjobbakat kell kiválasztania?
– Csak azt tudom mondani erre a kérdésre, hogy rendkívül nehéz ebben a közegben itthon jól, eredményesen vagy látványosan futballozni – kezdte Gellei Imre. – Tönkremennek klubok, és majd mindenhol rendkívül bizonytalan a helyzet, ugyanakkor az elvárások maximálisak. Úgy látom, az idegesség, a kapkodás jellemző, a légkör a legtöbb csapatnál feszült, hiszen mindenhol várják az eredményt, és várják a közönséget. A válogatottnál ugyanezzel szembesülök, egészen más a külföldön játszó futballisták hangulata, mint a hazaiaké. Jönnek az edzőtáborba, a szemükbe nézek, és az itthoniakon látom, érzékelem a feszültséget. Nem egyszerű maradandót alkotni.
– Lehet, hogy túl sarkos ez a vélemény, de ha a válogatott legyőzte volna Svédországot, fontos lépést téve az évek óta hőn áhított továbbjutás felé, akkor talán most minden másként alakul. Nincs ez a letargia…
– A svédek elleni selejtező valóban döntően meghatározta az elmúlt időszak történéseit, tudtuk ezt valamenynyien, és úgy gondolom, minden tőlünk telhetőt megtettünk, ám a végén elbuktunk. Azt mondom, ma sem csinálnék másként semmit, mint akkor.
– Mit gondol, néhány fanatikuson és megszállott futballőrültön kívül kinek lehet fontos a szerdai, tét nélküli, Luxemburg elleni találkozó? Nem fél attól, hogy negatív nézőcsúcs születik?
– Nekünk az a feladatunk, hogy a szürke hétköznapokon, az érezhető rosszkedv ellenére is ünneplőbe öltözzünk, és úgy is teljesítsünk. Az a legfontosabb, hogy mindezt a játékosaimon is érzem. Lehet bárki az ellenfél, valamennyi futballistánk százszázalékos odafigyeléssel készül, és szeretne minél jobb teljesítménnyel megfelelni. Nekünk a svédek ellen sikerült harmincezer nézőt a lelátóra ültetnünk, bízom abban, hogy a szurkolóink szerdán is a csapat mellett lesznek.

– Az összeállítást nézve egyértelműen támadó szellemű csapatot küld a pályára. Luxemburg amolyan kísérleti nyúl lehet a magyar offenzívában?
– Azért óvatosan a jelzőkkel, szerdai ellenfelünket a dánok, a norvégok és a bosnyákok is csak két góllal verték, a luxemburgiaknál véd Stephane Gillet, aki a Paris Saint-Germain labdarúgója, no meg ahol egy Jeff Strasser, aki pedig a Mönchengladbachban szerepel. Nem vehetjük ellenfelünket félvállról, de azt elismerem, hogy azért hívtuk meg éppen a luxemburgiakat, mert ellenük hasonló felfogásban futballozhatunk, mint a lettek elleni Eb-selejtezőn.
– Szabics Imrét szinte bekövetelte a közvélemény a válogatottba. Játéklehetőséghez jut az utánpótlás-válogatottban remeklő támadó?
– Látja, itt az újabb gond, Szabics Imre tehetséges labdarúgó, és én pontosan tisztában vagyok a képességeivel, hiszen nálam is játszott már az utánpótlás-válogatottban, és úgy éreztem, eljött az ideje, hogy kipróbáljam, ám most engedélyt kell kérnünk klubjától, hogy szerepeltethessük. A Sturm Graz vezetői ugyanis levelet írtak nekünk, amelyben az áll, hogy Szabics három hétig sérüléssel bajlódott, ezért engedjük őt vissza gyógykezelésre. A játékos azonban egészségesnek tűnik, az edzéseken százszázalékos munkát végez, ezért leültetem a kispadra.
– Mire számíthat az a szurkoló, aki a szerda estét a Megyeri úti stadionban tölti?
– Arra, hogy az a magyar játékos, aki pályára lép, mindent megtesz a győzelemért. A korábbi huszonkettes keretből nyolcan nincsenek itt, különböző okok miatt, de nem leszünk tartalékosak, a válogatottra ilyet nem mondhat az ember, most két nap alatt kellett felépítenünk a játékunkat. Ez a meccs érzelmileg lesz fontos nekünk, hiszen ne szépítsük, csaknem a nulláról kell újrakezdeni. Tudja, a közömbösség jobban bánt engem és a játékosaimat, mintha kórusban szidnának bennünket…