Légióssors: Testvércsapatot keresnének

Merthogy Hollandiában, de még Belgiumban is sztárként tisztelik a fent említett úriembert, ám mert nem a Benelux-államokban élünk, álljon itt néhány fontosabb adat cikkünk főszereplőjéről. Először is, Peter Ressel labdarúgó volt, mégpedig nem is akármilyen: az 58 esztendős hajdani jobbszélső legnagyobb sikereit a Feyenoorddal és az Anderlechttel érte el – előbbi együttessel az 1973–74-es idényben bajnokságot és UEFA-kupát nyert, míg Belgiumban kétszeres kupagyőztesként jegyzik. A háromszoros holland válogatott személye manapság azért érdekes, mert Ressel jelenleg az Anderlecht játékosmegfigyelőinek a főnöke, és mint ilyen, a Premier Management ügynöke, Asher Herzkovitz, valamint az iroda magyarországi képviselője, a FIFA-licencszel rendelkező Vladan Filipovic hívására néhány hete négy napot hazánkban töltött, s interjút adott lapunknak.– Furcsa helyzet az öné: sportpályafutása alatt óriási sikereket ért el, mégis kevesen ismerik a világban, talán azért, mert a holland futball legjobb korszaka idején játszott. Van hiányérzete a karrierjére visszatekintve?– Érdekes, mert bár utólag belegondolva szenzációs érzés, hogy világsztárokkal játszhattam, akkoriban egynek hittem magam a sok kiváló labdarúgó között. Gondoljon bele, azért nem véletlen, ha valaki UEFA-kupagyőztes együttesben stabil kezdőjátékosként szerepelhetett, és a válogatottban is pályára lépett. Ám, ha már a hiányérzetről kérdezett: az 1974-es világbajnokságon ott lettem volna, csakhogy néhány héttel a rajt előtt megsérültem, így kimaradtam az utazó keretből. Sebaj, az élet kárpótolt…– Ahogy hallom, elégedett az életével. Miként került az Anderlechthez?– Pályafutásom befejezése után a feleségemmel Németországba költöztünk, és alapítottunk egy céget, amely később szerencsére sikeres is lett. Elektronikai cikkeket árusítottunk, majd miután túladtunk az üzleten, csak golfoztam. Aztán egyszer csak unalmassá vált ez az életforma, ekkor hívtak a belgák, hogy legyek játékosmegfigyelő, és kutassak tehetségek után, főleg Hollan-diában. Amikor pedig megüresedett a "főmegfigyelői” poszt, megpályáztam, és meg is kaptam azt.– Arra soha nem gondolt, hogy edző legyen?– Isten ments! Már játékoskoromban is úgy gondoltam, ez a világ legrettenetesebb foglalkozása. Gondoljon bele: állandó stresszhelyzet, megfelelési kényszer, ráadásul nagymértékben másoktól függ a sikere. No, meg a nejemnek is megígértem, soha nem edzősködnék. – Marad tehát menedzser, aki sportszakmai és gazdasági kérdésekben is dönthet. Bizonyára nem véletlenül érkezett Magyarországra…– Nem tagadom, több fiatal iránt is érdeklődünk. Az U19-es Eb-selejtezőn Kanta József futballozott biztatóan, míg a debreceni Tőzsér Dániellel már komolyabb a kapcsolatunk. A tehetséges középpályás ezekben a napokban másodszor van próbajátékon, és elképzelhető a leigazolása. Elárulom, nem csupán játékosokban gondolkozunk, hiszen nem zárjuk ki, hogy kapcsolatba lépjünk egy komoly magyar egyesülettel.– Milyen együttműködésről lehet szó?– Ez még képlékeny ugyan, de szívesen segítenénk a magyaroknak. Higgye el, nem olyan nehéz játék ez a futball: kell egy igazán jó szakember, néhány megfizethető, ám jónevű játékos, és a siker garantált. Én már csak tudom…Visszatérve Tőzsérre, a 18 éves labdarúgó egy éve már látogatást tett Brüsszelben, tetszett neki, amit látott, s vélhetően ő sem szomorította el a szakembereket, legalábbis az újabb invitálás ezt bizonyítja. – Az első csapattal edzek, és ha minden jól megy, a második gárda pénteki, Beveren elleni meccsén még pályára is léphetek az Anderlecht színeiben – mondta a már a magyar élvonalban is bemutatkozott középpályás. – Úgy tudom, ha nyer a csapat, akkor aranyérmes a sorozatban. Hogy kapok-e én is az érmek közül egyet, ha játszom és győzünk? Fogalmam sincs. Jól érzem itt magam, és azt hiszem, az első csapat edzője, Hugo Broos is elégedett velem. Konkrétumokról még nem beszélhetek, mindenesetre jó lenne itt futballozni a jövőben, az ugyanis biztos, hogy szerződésem lejártával nem maradok Debrecenben. Az Anderlechtén kívül több ajánlatom is van, külföldről és otthonról egyaránt, szóval nem tartok attól, hogy a nyáron csapat nélkül maradok.