A boldogságtól ordítani tudna

– Magam is úgy gondolom, hogy tökéletes karácsonyom lesz, tudniillik boldog vagyok, de nagyon – mondta a 47-szeres válogatott Lisztes Krisztián, aki a Werder Bremennel ragyogó szezont tudhat maga mögött, hiszen a csapat az első a Bundesligában. – Sőt… Nem is jó szó ez a boldogság, túlságosan megfoghatatlan. Inkább azt mondanám, tökéletes harmóniában élek, úgy jó az életem, ahogy van. Csodálatos társat találtam Szilvi személyében, ő minden terhet levesz a vállamról, ha csekket kell fizetni, megteszi, ha kőművessel, burkolóval, áccsal-állványozóval kell tárgyalni, abban is profi, egyszóval nekem csak a futballra kell koncentrálnom. És akkor még nem is beszéltem Lilikéről, aki két és fél éves, és – ha szabad ilyet mondanom, de szabad, hiszen az édesapja vagyok – szerelmes vagyok belé. Már a csapattársaim is észrevették, mennyire rajongok a lányomért, Brémában egyszerűen úgy hívnak a többiek: Lili.
– Ha már így belelendült, árulja el, milyen körülmények között él?
– Mármint Magyarországon? Tudja, nem szívesen beszélek erről, mert itthon sajnos rengeteg az irigy ember, aki azt mondhatja, itt van ez a huszonnyolc éves fiatalember, úszómedencés háza van, én meg egész életemben gürcöltem, robotoltam, és itt élek egy panelben.
– Szóval úszómedencés háza van…
– Igen, Újpesten építkeztem, itt is születtem, a negyedik kerületben, így eszembe sem jutott, hogy mondjuk a Rózsadombra költözzek. Amit futballal kerestem, abból épült ez a ház, nem nagy, nem hivalkodó, éppen olyan, amilyenben igazán jól érzem magam. Persze ez is Szilvinek köszönhető, az ő ötletei alapján dolgoztak a munkások. Az év nagy részében persze Bérmában élünk, de a család, a rokonság vigyáz a házra.
– Egyébként mennyiben más az élete Brémában, mint volt Stuttgartban?
– Nincs túl sok különbség, talán csak annyi, hogy Bréma kisebb város, és kevesebb itt a magyar. Amíg Stuttgartban sok honfitársammal találkozhattam, addig az új helyemen mindössze egy idős úr jelenti az otthont számomra. Sanyi bácsi sokszor kijön az edzésre, beszélget velem, és szurkol nekem. Brémában is társasházi lakásban élünk, van kis kert hozzá, jól érezzük ott magunkat.
– Ezek szerint hosszú távra tervez Brémában?
– Nem tudom. Nyáron lejár a szerződésem, és szabadon igazolható leszek, de a Werder vezetői már megkezdték a tárgyalásokat velem. Magam is hallottam a Sampdoria érdeklődéséről, de egyelőre sem Olaszországból, sem máshonnan nem kaptam konkrét ajánlatot. A menedzserem persze biztat, és mondja, hogy Krisztián, majd a legjobbat választjuk ki.
– És? Mi lenne a legjobb?
– Most mondjam azt, hogy Real Madrid?
– Ha úgy érzi…
– Nézze, nem akarok szerénykedni, de… Az európai sztárcsapatokat leszámítva bármelyik klubban megállnám a helyem. Tökéletes fizikai állapotban és a legjobb korban vagyok. Ha bizalmat kapok, nem vallanék szégyent Európa egyetlen bajnokságában sem, és szívem szerint Spanyolországban játszanék. Ha sikerül megegyezni Brémában, nem feltétlenül változtatok. Ahogy mondtam, huszonnyolc éves leszek, és most olyan szerződést kell kötnöm, amellyel végképp megalapozhatom a jövőmet, és nyugodt életet biztosíthatok a családomnak. Sajnos a Werder vezetői egyelőre kevesebbet kínáltak, mint amennyit elfogadhatónak tartok. Tudom, mennyit érek.

– Hát még mennyit érne, ha a magyar válogatott kijutott volna a portugáliai Európa-bajnokságra! Ott aztán trükközhetne kedvére, és az ára is felmehetne a csillagos égig.
– Banánhéjon csúsztunk el. Lettország jutott tovább, holott mi semmivel sem vagyunk rosszabbak náluk. De ezt már százszor átbeszéltük. Egyébként is új év kezdődik, ahogy hallottam. Sajnálom Gellei Imrét, remek kapcsolatban voltunk, kitűnő pedagógusnak és szakembernek tartom.
– És mit jelent az ön számára, hogy Lothar Matthäus került a válogatott élére?
– Kellemes emlékeim vannak Lothar Matthäusról, a Stuttgart játékosaként kétszer is játszottam ellene, mindkétszer mi győztünk, sőt még gólt is lőttem a Bayern hálójába. Fogalmam sincs, hogy ő emlékszik-e ezekre a meccsekre, de tartom annyira profinak, hogy rólam már sok mindent tud. Amúgy azt várom, hogy Matthäusnak nem egyedül kell megvívnia a harcot. Olvastam a Nemzeti Sportban Egervári Sándor nyilatkozatát, és maximálisan egyetértek vele, mindenkinek segítenie és támogatnia kell a német szakembert. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert ahogy hallom, máris vannak olyanok, akik ellene beszélnek, akik nem szívesen látják őt a válogatott élén.
– Németországban mennyire volt téma Matthäus magyarországi szerepvállalása?
– Szinte minden újság foglalkozott vele, kisebb-nagyobb cikkek jelentek meg, és persze a csapattársaim is gratuláltak, volt, aki engem is Lotharnak szólított. Egyértelműen jó ötlet volt Matthäus kinevezése, az ő vezetésével és persze hatalmas összefogással kijuthatunk a világbajnokságra.
– Jaj ne! Már bocsánat, de ezt a fogadkozást hagyjuk. Az Európa-bajnoki selejtezők során mást sem hallottunk, mást sem írtunk, hogy majd most mi jövünk, aztán tessék, negyedik helyre futott be a válogatott.
– Akkor mondjam azt, hogy eleve reménytelen a helyzetünk? Ilyet sohasem jelentenék ki. Tisztában vagyok az erőviszonyokkal, ezért is állítom, ott lehetnénk az Európa-bajnokságon, ha mondjuk Urbán Flórián és Gyepes Gábor nem sérül meg, akkor nem kell átvariálni a védelmet a sorsdöntő, lettek elleni meccsre, és minden másként alakul.
– Hát… Na, ezt hagyjuk, ez már tényleg a múlt. Nézzük, ön szerint hogyan alakul a Bremen sorsa tavasszal?
– Elsők vagyunk, és ahogy nyáron indultunk, ez bizony óriási bravúr. A rajt előtt csúfos kudarcot szenvedtünk az Intertotó-kupában, az osztrák Paschingtól négy nullára kaptunk ki, és akkor nem tagadom, óriási botrány volt a klubon belül. Szerencsére gyorsan egyenesbe jöttünk, hiszen a nyitó fordulóban három góllal nyertünk Berlinben a Hertha ellen.
– Látja, ez mindenkit érdekel itthon. Németországban játszanak, ön Brémában, Király Gábor és Dárdai Pál a Herthában, aztán egyszer csak ellenfélként csapnak össze. Mit gondolt, amikor csapatával három nullára vezettek Berlinben?
– Azt, hogy jó lenne belőni a negyediket meg az ötödiket. A meccsek előtt és után jókat beszélgetünk, barátok vagyunk, de a pályán csak egyvalami fontos, a győzelem. Nem mondom, ha olyan szituáció adódik, sohasem csúsznék rá magyar futballista lábára, de gólt bármikor örömmel lövök még Király Gábornak is. Nincs idő vagy lehetőség lelkizni, sajnálni mondjuk Dárdai Pált, amiért jól elvertük őket.
– Tudom, hogy a Bremen listavezető, de mégis megkérdezném, nem vágyik-e viszsza Stuttgartba. A VfB-nél fantasztikus most a hangulat, és együtt játszhatna Szabics Imrével.
– Eszemben sincs visszamenni Stuttgartba. Négy és fél évet nyomtam le ott, és az elején, amikor még Fredi Bobic, Giovane Elber és Kraszimir Balakov szerepelt ott, hasonló futballőrület jellemezte a várost. Kupát nyertünk, sőt bejutottunk az UEFA-kupa döntőjébe. Most a Bajnokok Ligája miatt fokozódik a városban a hangulat.
– Ott tart, ahol tartania kell?
– Nem vagyok merengős típus. Nem álmodoztam arról, hogy egyszer majd a Milanban játszom. Mindig az érdekel, hogy ahol éppen vagyok, ott jól érezzem magam, és a legtöbbet hozzam ki magamból. Tarthatnék előrébb, ha Stuttgartban nem ültetnek hosszú ideig a kispadra. Ez visszavetett a fejlődésemben.
– Nem lehet, hogy korán ment ki, ahogyan Varga Zoltán is megjósolta?
– Ha itthon maradok, aligha vált volna belőlem európai szinten is elismert futballista.
– Azt kizárja, hogy valaha Magyarországon játsszon?
– Jó lenne, ha Bréma Magyarországon lenne. Látja, akkor ordítanék is a boldogságtól.

Ez még nem a csúcs

Az edzők mindig mondják a magáét – Lisztes Krisztiánról, a futballista lehetőségeiről. Novák Dezső, Nyilasi Tibor és Varga Zoltán egykor mestere volt a Werder Bremen 8-as számú mezben szereplő játékosának. Varga Zoltán – aki a Dortmundban és a Hertha színeiben maga is játszott a Bundesligában – féltette a középpályást, mondván, túl korai a VfB Stuttgarthoz szerződnie. Novák Dezső a BL-ben is szerepeltette az irányítót, míg Nyilasi Tibor volt az, aki a zöld-fehérek felnőttcsapatához vitte a tehetséget. A kérdés az: a 47-szeres válogatott Lisztes Krisztián milyen csúcsig juthat?
"Ha Krisztián továbbra is jól játszik, még karakteresebb csapathoz szerződhet, ahol feltehetően a csapattársak a jelenleginél is jobb képességűek – mondta Novák Dezső. – Nehogy bárki is félreértse, de remélem, nem a Werder jelenti számára a csúcsot. Olyan bajnokságban tudom őt elképzelni, ahol játsszák a futballt, mert ez Krisztián stílusa, nem az ütés-vágás."
Nézzük Nyilasi Tibor véleményét, aki beleélheti magát Lisztes helyzetébe, hiszen ő az osztrák bajnokságban érezhette, milyen, ha ütnek-vágnak az ellenfelek.
"Krisztián huszonnyolc éves, úgy hiszem, most van a csúcson, remélem, hosszú ideig tudja tartani mostani formáját. Amennyiben másik gárdába igazolna, megfelelő közegbe kerülve talán lenne rá lehetősége, hogy fejlődjön, de ez rizikós. A Stuttgart nem jött be neki, a Bréma igen. Itt megtalálta a számítását, rendszeresen játszik, szóval ez lehet csúcs. Amúgy pedig az, aki a hazai háttérrel ilyen karriert képes befutni, annak nincs miért pironkodnia, hiszen művész."