Király Grosicsnak köszönheti a talpra állást

– Minek volt köszönhető ez a hangulat?
– Önkritikus alkat vagyok, az elejétől kezdve a saját hibáimat próbáltam javítani, mérlegelni. A bajnokság elején például a Werder elleni három nullás vereségünket követően háromszor játszottunk nulla nullát, mégsem voltam elégedett, negatív élményeim voltak, holott gólt sem kaptam. Utána pedig semmi sem jött össze… A Köln elleni meccs utolsó gólja jellemző volt mindenre: kifutottam egy bedobáshoz, érti, én, a kapus, egy bedobáshoz, a tizenhatos oldalvonalához, mert egyedül akartam megoldani a helyzetet, senki másra nem akartam bízni. Persze, hogy becsúsztatták a labdát. Az igazán nagy fordulat ezután jött, a válogatottal december huszonkettedikén együtt ebédeltünk, és ezen részt vett Grosics Gyula is. Azt mondta, olvasott rólam egy cikket, amelyben elmondtam, milyen rossz állapotban vagyok. Azt tanácsolta, lábaljak ki ebből minél gyorsabban, mert különben még nehezebb lesz.
– Mi volt a tanács lényege?
– Hogy zárjak ki mindent, ne foglalkozzak azzal, ki mit mond és mit ír rólam, csak a családdal és az edzéssel törődjek. Dolgozzak még többet, mert ha nem, senki sem tud visszahozni.
– Emellett azért kellett egy döntő lökés is, ha jól sejtem.
– Éppen a karácsonyi készülődés közepén voltam, lehajoltam valamiért, amikor bevillant valami. Hogy véget kell vetnem a hét évnek. Nyolcvan százalékban pozitív élményekkel gazdagodtam Berlinben, jól éreztem magam, függetlenül attól, hogy védtem vagy sem. De rájöttem, váltani kell. Akkor már csak arra vágytam, hogy jól alapozzak. Jól is ment minden, kezdtem feldolgozni, hogy megyek, amikor jött a sérüléshullám. A család volt akkor a legfőbb támaszom, pedig mindent próbáltam egyedül megoldani. Otthonról is kaptam telefonokat, egykori kapuskolléga ajánlott pszichiátert, és így tovább. Én azonban inkább a Grosics-féle gondolatmenetet követtem, és így jöttem ki a mélyből. ---- – Mégis, hogyan sikerült?
– Gyula bácsi azon a decemberi napon háromszor beszélt velem. Mindig belenézett a szemembe, és mondta, látja, nem értem, miről beszél. Én azt feleltem, dehogynem, Gyula bácsi, értem. Utána még egyszer eljátszottuk ezt, a végén pedig megszakította a Sport1-nek adott interjúját, odalépett hozzám, sok sikert kívánt, és azt mondta, szorítani fog nekem. Így váltunk el.
– Akkor érezte, hogy új kihívásra van szüksége?
– Akkor kezdődött. Aztán volt a Sport1-en egy kapusokkal foglalkozó műsor, és Andrusch József azt mondta, nekem már két évvel korábban váltanom kellett volna. Ezzel csak megerősödött bennem a gondolat, hiszen ő is jó kapus, én pedig mindig is támaszkodtam a szakma véleményére. Az is segített, hogy nem védtem, így nem voltam nyomás alatt, csak a család és az edzés létezett a számomra. Talán Isten is így akarta, hogy lehetőségem se legyen védeni, csak önmagam építésével törődhettem.
– Mióta vannak ajánlatai?
– Januártól. Angol, spanyol, francia és német klubok kerestek, éreztem, hogy lesznek lehetőségeim. Még nem értem el mindent az életben és a sportban, de kiindulási pontnak nem rossz a múltam. Az elszakadás nagy dolog, de nem egyszerű. Fél évig készültem rá, hogy ki tudjam mondani a nemet. Ilyen vagyok, nem tudok azonnal dönteni. De most már biztos vagyok benne, hogy országot kell váltanom, utána pedig megyek vissza Szombathelyre, ott akarok védeni, aztán élni. És most már a saját káromon megtanultam, hogy a munka az egészség rovására is mehet. ---- – Mit szóltak a Herthánál a lépéséhez?
– Dieter Hoeness menedzsernek május tizedikén mondtam meg, hogy elmegyek. Azt felelte, a hét év alatt sokat segítettem a csapatnak, játékosként nem volt velem probléma. Ô egyébként még bízik abban, hogy aláírok, Michael Preetz sportigazgató nem hiszi el, hogy távozom, de ez van. A szívemhez közel áll a klub, most is rengeteg ajándékot kaptam a szurkolóktól, még a július elején születendő kisfiamra is gondoltak, a kislányom itt született Berlinben, a feleségem barátnőket talált, de megújulásra van szükségem.
– Hol tudna megújulni?
– Úgy érzem, Angliában. Több ajánlatom is van, sehol sem kell próbaedzéseket végeznem, csak az orvosi vizsgálatokon kell megfelelnem.
– Ha ez összejön, aláír?
– Elképzelhető.
– Mit vár az új csapatától?
– Hogy bevezessen egy új kultúrába, hogy megismertesse velem az angol labdarúgás fortélyait. Ha Angliába megyek, ezer százalék, hogy nem számít, első vagy második számú kapus leszek-e. Van negyven-ötven tétmeccs a szezonban, és tudom, ha harmincon a padon ülök is, a többin megkapom a lehetőséget. Ezt el kell fogadnom, és el is fogadom. Annak idején Fiedler is védett néhány meccsen a bajnokságban, amikor a BL-ben szerepeltünk. Kellett, hogy tompítsa a keménységet. És még valami: tudom, hogy mindig a formához képesti legjobb kapus fog védeni. Azért dolgozom, hogy mindig csúcsformában legyek. ---- A spanyol Marca című lap információi szerint az Atlético Madrid szemet vetett Lisztes Krisztiánra, a Werder Bremen jelenleg sérült magyar középpályására. A szaklap szerint a madridiak már kapcsolatba léptek a futballistával, akivel stabilizálni szeretnék a középpályássorukat. A spanyol egyesület helyzetét nehezíti, hogy a lábadozó Lisztesnek több ajánlata is van, elsősorban a Werdertől, amellyel a hosszabbításról tárgyal, másodsorban pedig a Liverpool, PSG, VfB Stuttgart triótól.