A szurkolóktól még elbúcsúzik

- Egy pillanat türelmét kérem, csak elköszönök a franciáktól - mondta Vadócz Krisztián.

- Most szerződött ki és már búcsúzkodik?!
- Persze, rohanok haza, máris honvágyam van… Pedig az elmúlt két napban eleget ámultam itt Auxerre-ben, hiszen természetesen még ezt a francia középcsapatot sem lehet magyar mércével mérni. Edzőpályák tömege, tökéletes gyep, szépen karbantartott lelátók, de nem is sorolom tovább.

- Ne is sorolja: majdnem olyan lehet, mint a Bozsik-stadion…
- Számomra a kispesti pályánál nincs szebb. Én Kispesten nőttem fel, ott lettem futballista, úgyhogy mindig szeretettel gondolok majd a Honvédra. De… Ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki.

- Miért éppen az Auxerre?
- Azt hiszem, még az utánpótlás-válogatottban a bolgárok elleni meccsen figyeltek fel rám, de azóta többször is járt az Auxerre egy-egy volt játékosa Magyarországon, hogy megnézze a teljesítményemet. Tetszhettem nekik, mert nemrég ugye maga Guy Roux is Pestre utazott, és lám, máris megkötöttük az ötéves szerződést.

- Öt év. Nekem soknak tűnik.
- Most még nekem is, hiszen Magyarországon az a játékos célja, hogy minél rövidebb szerződéseket kössön… Külföldön viszont más a helyzet. Az Auxerre az egyik legjobb utánpótlás-nevelő központtal rendelkezik, innen indult Laurent Blanc vagy Djibril Cissé is. A csapat megnyerte a francia kupát, így minden adott, hogy öt szép évet töltsek itt.

- Nem akarok ünneprontó lenni, de emlékszem a múlt hétről egy hét nullás bajnoki vereségre a Lens-tól…
- Na, igen, az együttes új klubrekordot állított fel. Egy okkal több, hogy legközelebb a Lyon ellen még inkább odategyék magukat a srácok.

- Ön nem teszi magát oda?
- Még nem tehetem, a papírokat kell intézni, de a jövő heti válogatott meccsek után talán már bemutatkozhatom az Auxerre-ben.

- Csalódott lenne, ha a kispadon kezdene?
- Nyilvánvalóan kemény harc lesz a csapatba kerülésért, és nem javítja az esélyeimet, hogy a franciák mosolyogva közölték: éppen most vesznek meg egy középpályást az Aston Villától… Kicsit felhúztam magam. De mindegy, majd megnyugszom, és még jobban iparkodom.

- A Honvéd szurkolói viszont alighanem idegesek lehetnek, hiszen a csapat a vezérét veszítette el. Pápán egy jutalomjáték azért még belefér?
- Sajnos nem, éppen az adminisztráció felgyorsítása érdekében én szerda óta már az Auxerre futballistája vagyok. De ha tudok, mindenképpen elkísérem Pápára a csapatot, annál is inkább, mert mint hallottam, bankettféleséget rendeznek miattam. Ezt előre is nagyon köszönöm.

- Nocsak, ennyire jóban lett a kispesti vezetőkkel? Mert mintha Piero Pinivel esetenként vitázott volna egy sort. Tartozik még önnek a tulajdonos?
- Ô mindig tartozik… De semmi rosszat nem mondhatok róla, hiszen a végére partner lett abban, hogy eligazolhassak. Pedig a Livorno is keresett a nyár elején, ám akkor Piero Pini még minden lehetséges eszközzel marasztalt… De vezetőtársai és Aldo Dolcetti a lelkére beszéltek, így még jóval kedvezőtlenebb feltételekkel is elengedett. Szóval, mára a vitáinkból az lett, hogy ezennel ünnepélyesen köszönetet mondok neki a segítségéért… ---- M ---- V