Koman Vladimir: Azt hittem, elsírom magam

– Egervári Sándor a stockholmi találkozót követően úgy nyilatkozott, hogy egy-két fiatal játékossal volt elégedett. Önre gondolt?
– Mivel sok a fiatal ebben a csapatban, fogalmam sincs, kire célzott a kapitány, csak remélni tudom, hogy rám is – kezdte a Nemzeti Sportnak adott interjúját Koman Vladimir.

– Ne legyünk álszentek: a szakértők is az Ön produkcióját emelték ki.
– Megtisztelő, ha egyesek úgy vélekednek, hogy jól futballoztam. Én azért nem vagyok elájulva magamtól. Nem azt mondom, hogy gyenge voltam, sőt, összességében nincs okom panaszra, de még van mit javulnom. Az első félidőben kevesebbet voltam játékban, mint a másodikban, noha mindvégig igyekeztem bátran, fegyelmezetten, a tudásomnak megfelelően teljesíteni.

– A vereséget egyesek mentális, mások fizikai fáradtsággal magyarázták, de Juhász Roland például mindkettőt felfedezni vélte a csapaton. Osztja a védő véleményét?
– Ami a fizikait illeti, én csak a saját nevemben beszélhetek: miután a felkészülési meccseken rendre pályára léptem, nincs játékhiányom, vagyis ilyen jellegű gondom sincs. A mentális fáradtságban lehet valami. A svédek első gólja valóban megzavart bennünket, azt követően szétszakadtunk, ezen azt értem, hogy túl nagy területet hagytunk a védő-, illetve támadósor között, a hazaiak meg átfutottak rajtunk. A második góljuk után eldőlt a meccs, és bár próbálkoztunk becsülettel, nem volt esélyünk.

– Nulla egynél a lábában volt az egyenlítés...
– Ne is mondja! Elek Ákossal kényszerítőztünk, jó helyzetbe kerültem, gondoltam, a kapus támaszkodó lába mellé lövöm a labdát, mert akkor nehezen hárít, sajnos lecsúszott... Látja, ezért is említettem, hogy még fejlődnöm kell: többek között a helyzetkihasználás terén is van mit csiszolni.

– Gyanítom, szombaton megnézte az U21-es csapat mérkőzését.
– Azt hittem, elsírom magam a végén... Noha a két válogatottat nem érdemes összehasonlítani, a vereségük után ugyanolyan keserűséget éreztem, mint Stockholmban. Rettentően bántott, hogy nem tudták megverni Walest. Ahogy ültem a tévé előtt, nemegyszer eszembe jutott, Istenem, ha köztük lehetnék, talán segíthetnék nekik...

– Erre aligha lesz már módja: úgy tűnik, az A-válogatott stabil tagjává válik. Beilleszkedett már?
– Nem volt gond vele. Tizenöt esztendős korom óta a nálam idősebbekkel, az elmúlt években pedig már felnőttekkel készültem, úgyhogy van már rutinom ezen a téren. Egyébként sem vagyok az az ijedős fajta, a pályán és azon kívül egyaránt könnyen feltalálom magam.

A KOMAN VLADIMIRREL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT – AMELYBEN A KÖZÉPPÁLYÁS A MOLDOVA ELLENI TALÁLKOZÓRÓL IS ELMONDJA VÉLEMÉNYÉT – A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!