Priskin az 1–6-os mérkőzésen Mathijsennel küzd (Fotó: Szabó Miklós)

GONDOK ITT…

Már csak azért sem, mert nálunk is van elég gond, a kiesők pótlására pedig (nagyon finoman fogalmazva is) jobbak a hollandok lehetőségei. Az alapvető probléma: csapatkapitányunk (Gera Zoltán) lelátóra szorult a klubjában, az egyetlen európai topligában rendszeresen játszó valódi centerünk (Szalai Ádám) hónapokra kidőlt, az első mérkőzésen nem játszhat a formája alapján a csapatban magának helyet követelő támadó középpályás (Hajnal Tamás), no meg a szélsőhátvéd-tartalékok (Vermes Krisztián, Kádár Tamás) kidőltek és Gerán kívül is többen meccshiánnyal küszködnek. Nem a legjobb helyzet.

A legnagyobb hiányzó kétségkívül Szalai, akihez hasonló képességű, Bundesliga-szintű bajnokságban rendszeresen játszó centerünk nincs. Egervári Sándor szövetségi kapitánynak és stábjának olyan csatár kellett, aki adott esetben 15-20 perces taktikai feladatok megoldására tökéletesen alkalmas – a kiválasztott a hét év után visszakerülő, 34 éves Tököli Attila lett. Összehasonlításképp: a hollandok előbb „kiszűkített”, majd a sorozatos sérülések után visszahívott veteránja Ruud van Nistelrooy névre hallgat.

Tököli meghívása nyilván egyrészt bizalmi kérdés is, másrészt viszont – ezzel a témával foglalkoztunk korábban – jelzi a rendkívül szűk magyar csatárfelhozatalt. Priskin Tamás és az inkább „árnyékék" Rudolf Gergely ott van a keretben, légiósként rendszeresen játszó és jó formában levő légiós csatár nincs (a Bundesliga 2.-ben villogó Stieber Zoltán elsősorban szélső támadó, bár ebben a szezonban előretolták, viszont egyedüli éket ő sem játszik).

Németh Krisztián ugyan egyre többet játszik, de így sem eleget (hosszú távon ennek ellenére ő lehet Szalai és Priskin mellett állandó kerettag), Feczesin Róbert kölcsönadása óta az Ascoliban végre rendszeres játéklehetőséget kap (gólmutatója 8/2), Torghelle Sándor eleve kegyvesztett és klubjában sem kap sok lehetőséget, Futács Márkó a német másodosztályú Ingolstadtot figyeli a kispadról/lelátóról, Kovács Péter meg sem közelíti azt a teljesítményt, amellyel Norvégiában a liga legeredményesebb csatárai között volt, Szabics Imrét pedig gyakorlatilag elfelejtették.

A helyzet ugyanilyen sivár itthon: a góllövőlistát hatalmas fölénnyel vezető André Alves mögött Goran Marics, Oláh Lóránt és Tököli Attila áll, ez a négy csatár tudta elérni a tízgólos „álomhatárt” eddig. Az első nyolc helyezettből négy légiós (Alves, Marics, Rajcomar, Schembri), egy középpályás (Czvitkovics), három pedig rutinos – ha jobban tetszik, veterán – csatár (Oláh, Tököli, Ferenczi)…

Látszik, hogy anno Erwin Koeman se jókedvéből tolta előre a szélső Huszti Szabolcsot csatárnak néhány meccsen.

Egy sorral hátrább, a támadó középpályások között már kicsit jobb a helyzet, igaz, ez a magyar csapat egyértelműen legerősebb pozíciója. Dzsudzsák Balázs helye teljesen biztos, 2011-es teljesítményét sem érheti kritika, kérdés, mennyire viselte meg a kellemetlen bordasérülés.

Ha Rudolf Gergely nem előretolt ék lesz – erre nagy az esély, bár nem ez a legjobb pozíciója –, ő is ide kerül, a támadó Bariban rendszeresen játszik, a Juventusnak és a Milannak is gólt lőtt, kezdőcsapatbeli tagsága szintén megkérdőjelezhetetlennek látszik.

Valószínűleg négy tagja lesz a kifejezetten támadó szekciónak – Dzsudzsák és Rudolf helye biztosnak tűnik, két hely pedig „kiadó”. Egervári Sándor egyértelműsítette korábban is, hogy Gera Zoltán bizalmi ember, a csapatkapitány kezdő tizenegybeli helyét eddig semmi sem fenyegette. Kérdés, változott-e a helyzet azzal, hogy meccshiánya akut lett, hisz Mark Hughes menedzser újabban már a lelátóra ülteti a Fulham tavalyi Európa-liga-menetelésben kulcsszerepet játszó Gerát. Gera 2011-ben kilenc mérkőzésen játszott mindössze, átlagban 31 percet, bajnokin pedig leghosszabb idei bevetése 27 perc volt…

Pozitív dolog ebben az lehet, hogy bizonyítási vágya biztosan nagy – mivel még nincs új csapata a következő szezonra, saját magának is segítene egy villanással – és még nem szipolyozta ki a szezon. Sajnos Koman Vladimir is kevesebbet játszik az őszihez képest a Sampdoriában, az ismét játszó és jó formába lendülő Hajnal Tamás pedig a pesti mérkőzésről kiesett sérülése miatt.

A válogatott egyik legnagyobb gondja egyébként is hosszú ideje az, hogy rendkívül szűk a merítési lehetőség, és ha kiesik valaki a sorból vagy nem játszik csapatában, vagy az otthon rendszeresen játszókhoz kell nyúlni, akik kisebb intenzitású és alacsonyabb színvonalú meccseken játszanak, vagy a meccshiányosokat kell pályára küldeni. Van olyan légiós is, akinek sem a meccshiánnyal, sem a formával nincs gondja, az Aachenből a nyáron az élvonalbeli Mainzhoz tartó Stieber Zoltán viszont egyelőre nem kapott meghívót – nyitott kérdés, hogy „státusemelkedése” meghozza-e ezt neki.

A hollandok ellen vélhetően a Gera, Koman, Dzsudzsák – Rudolf négyes szövi a támadásokat, bár elképzelhető Rudolf legjobb posztjára állításával egy Gera, Dzsudzsák – Rudolf – Priskin kvartett is, ez a támadónégyes szerepelt Azerbajdzsán ellen. Akkor Koman is a kezdőben kapott helyet, tehát egy védekező középpályással állt fel a válogatott, ezt a kockázatot viszont Egervári Sándor sem Finnország, sem Svédország ellen nem vállalta fel, így minden bizonnyal az oranje ellen sem fogja.

A két szűrő mindkét említett mérkőzésen Elek Ákos és Vadócz Krisztián volt, valószínűsíthető ismét ez a páros – Elek helye biztos, Vadócz pedig az Osasuna egyik legjobbja volt a hétvégén, góllal és gólpasszal. A védelemben sok kérdés nincs, lévén a szélsőhátvédeket sújtó sérülések alaposan szűkítettek a kereten: Király Gábor előtt a Lázár, Lipták, Juhász, Laczkó négyes szerepeltetése tűnik szinte biztosnak. A kvartettből Laczkó Zsolt meccshiánnyal küzd, szerencsére két Serie A-mérkőzésen bevetették, de így is csak három tétmérkőzése és 138 játékperce van 2011-ben.

A „fegyelmi helyzet” jó, a válogatottból mindössze Elek Ákost és Lipták Zoltánt fenyegeti a sárga lapok miatti eltiltás, ha beszed egy figyelmeztetést pénteken. Ha Lipták beszed egy újabb sárgát (ezzel pedig automatikus eltiltást), egyrészt már másodszor „pontozódik ki” a selejtezőkön, másrészt könnyen lehet, hogy vésztartalék behívására kerül sor, mert mindössze öt védő marad (Lázár, Juhász, Laczkó, Vanczák, Pintér Á.).

A magyar válogatott valószínű kezdőcsapata: Király – Lázár, Lipták, Juhász, Laczkó – Elek Á., Vadócz – Gera, Koman, Dzsudzsák – Rudolf.

…GONDOK OTT

A hollandokat erős sérüléshullám sújtja, négy kezdőjátékosuk s egyben kulcsemberük (Stekelenburg, Van Bommel, Robben, Huntelaar) dőlt ki, a „második sorból” pedig Janssen és Maduro. A pótlás azért valamivel könnyebb volt, és néhány valószínű helyettes (Van der Vaart, Van Persie) láttán sem sóhajt megkönnyebbülten senki.

Ennek ellenére Van Marwijk nem lehet boldog a keret-összeállítási problémák miatt, főleg, mert egy posztra – kapus – nem tud megfelelő válogatott rutinnal rendelkező játékost állítani. Stekelenburg mögött nagy az űr, az ötszörös válogatott, tétmeccsen csupán egy oranjefellépést jegyző Michel Vorm lesz a kezdő, mögötte a 40 éves, klubjában is csak második számú kapusnak számító Sander Boschker és az abszolút újonc Jelle ten Rouwelaar a tartalék.

Vorm kiváló reflexekkel rendelkező, atletikus kapus, aki viszont nem túl magas (183 centis), és nem is túl tapasztalt.

„Készen állok rá, hogy megtegyem a lépést előre. Külföldre szeretnék már igazolni, az angol bajnokság alighanem kizárható az alkatom és a magasságom miatt, de Németországban vagy Spanyolországban elférnék. Nem vagyok ideges amiatt, hogy én lettem az első számú kapus, már két éve kerettag vagyok” – mondta a holland válogatott hivatalos honlapjának.

Van Bommel kiesésével valószínűleg nem még egy klasszikus szűrő kerül az oranjéba, hanem egy „box-to-box középpályás”, hisz Nigel de Jong belső eltiltása alatt is ez volt a megoldás. Van Marwijk érdekes módon Rafael van der Vaartot hozta hátrébb a svédek és a törökök ellen, Theo Janssent játszatta Van Bommel mellett az osztrákok ellen, Ibrahim Afellay pedig Sneijder és Kuyt mellé került.

Janssen sérülésével szűkültek a lehetőségek, De Jong mellett megint Van der Vaart kaphat szerepet. A jobb szélről kiesett Robben helyettese valószínűleg Afellay lesz, Huntelaaré pedig Van Persie. Elképzelhető, hogy Van der Vaart Robben helyén játszik, ekkor Sneijder vagy Afellay kap visszavont szerepkörben feladatot.

A holland válogatott valószínű kezdőcsapata:Vorm – Van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, Pieters – N. de Jong, Van der Vaart – Kuyt, Sneijder, Afellay – Van Persie.

A KEGYETLENEK

Hollandia nem az a válogatott, amely ellazsálja a selejtezősorozatokat – Dirk Kuyt is megmondta, a cél az, hogy minél hamarabb behozhatatlan előnyre tegyen szert az oranje. A 2002–2010 közötti kvalifikációs időszakban a holland válogatott Európa legjobbja, a selejtezőin megszerezhető pontok 80.7 százalékát begyűjtötte – a kontinensen egyedüliként van 80 százalék fölött az eredményességi mutatója, a regnáló világ- és Európa-bajnok Spanyolországot (79.9 százalék) megelőzve.

Az utóbbi évtizedben hat csapat tudta selejtezőn legyőzni az oranjét, Portugália, Írország, Csehország, Skócia, Románia és Fehéroroszország, legutóbbi európai selejtezős vereségük a fehéroroszokhoz kötődik (2007. november 21., 2–1 Minszkben).

Ezzel áll szemben a magyar válogatott első kalapos csapatokkal szembeni gyenge mérlege – az utóbbi évtizedben Horvátországot, Svédországot és Olaszországot sikerült elkapni egy-egy iksz erejéig. A legutóbbi, első kalapos csapat elleni, tétmeccsen aratott siker időpontja továbbra is 1995. április 26. (Magyarország–Svédország 1–0). A statisztika szerencsére nem dönt semmiről, csak sokatmondó – nézzük, miben lehet bízni!

PLUSZERŐ A PONTOKÉRT

A válogatott szerencsére kifejezetten jó formában van, öt mérkőzést nyert meg egymás után (Moldova, San Marino, Finnország, Litvánia, Azerbajdzsán), hasonló győzelmi szériája legutóbb 26 éve volt a nemzeti csapatnak. Ez azért gyökeres változást jelent a 2010. nyárihoz képest, amikor pocsék széria (1–1–6) után ment a csapat a hollandiai „vágóhídra”.

A játékosok önbizalmával nincs gond, a hangulat jó, veszítenivaló nincs, a meccs atmoszférája is feldobhatja a mieinket, ez pluszerőt adhat – nézzünk szembe vele, itt csak akkor van esély a pontszerzésre is, ha a válogatott tagjai maximumon pörögnek.

A hollandok őszi meccseit és az osztrákok elleni felkészülési találkozót megvizsgálva védekezésben egy igazán gyenge pont látható: a rögzített szituációk elhárítása. Az oranje Finnországtól szöglet, Svédország ellen egy jobb oldali beívelt szabadrúgás, Ausztria ellen pedig szintén egy jobb oldali beívelt szabadrúgás (és egy ezt követő büntető) után kapott gólt.

Nem csak a gólok számítanak: az ellenfelek kidolgozta ziccerek többsége is rögzített helyzetből jött, a holland védelmet akcióból „lenullázni” leginkább a finnek tudták (két kijátszott és kihagyott ziccer), a moldovaiaknak és a svédeknek egy-egy tiszta lehetőségük alakult ki nyílt játékból. Mivel Vorm nem a légtér ura, ez erősíti azt a hitet, hogy lehet keresnivalónk szabadrúgások vagy szögletek után – persze a puding próbája most is az evés. Főleg, hogy nem ez a mieink legnagyobb erőssége.

Ami szintén megállapítható az eddigi holland selejtezőmérkőzéseket nézve: egy védelemben, labdakihozatal közben vagy 40 méteren belül eladott labda azzal ér fel, hogy a csapat „bárd alá hajtja a fejét”: az oranje a durva, kapuhoz közeli hibákat rendszeresen ziccerig kijátszott akciókkal büntette, no meg adott esetben gólokkal is.

A hollandok a finneknek egy szögletkombináció és egy büntető után találtak be (utóbbi egy látványos, jobb oldali akció után született), a moldovaiak ellen középen nyitották ki gólt érően a védelmet, a svédek ellen látványos akciók – no meg előtte az említett hátsó alakzatbeli svéd hibák – után jöttek a találatok. Mindent elmond a holland kontrák sebességéről, hogy egy megszerzett labda után 14 másodperc alatt passzolták végig a pályát, majd rúgtak gólt a kezdőnek nem nevezhető svédek hálójába… San Marino ellen egy büntető és négy teljesen kijátszott akció volt terítéken.

Nem meglepő tény, de érdemes figyelni: a holland válogatott eddigi góljainak felében benne volt Wesley Sneijder vagy gólszerzőként, vagy gólpasszt, illetve az azt megelőző passzt adó játékosként.

Ne áltassuk magunkat: rendkívül közönségvonzó, de a mieink számára kevés eséllyel kecsegtető mérkőzések jönnek. Ezt a játékosok is látják, nem egyszer hangzott el: tíz mérkőzésből kilencet biztosan a hollandok nyernek. A feladat: megtegyenek mindent azért, hogy a pénteki legyen a tizedik alkalom. Mert ismerjük el: egy képzeletbeli magyar-holland vegyes, huszonhármas keretbe tőlünk valószínűleg csak Dzsudzsák és Juhász férne be (és talán Király).

Viszont a labdarúgásnak épp az a varázsa, hogy hiába ér többet Sneijder, mint az egész magyar válogatott, hiába sokkal erősebb még az oranje megfogyatkozott kerete is, a gólok relatív alacsony száma miatt a futballban nem mindig jön ki a tudáskülönbség. Ha a hollandok kevés számú selejtezős vereségét megnézzük, látjuk: Portugália és a mostaninál lényegesen jobb korszakát élő Csehország kivételével minden ellenfelüknél (Írország, Skócia, Románia, Fehéroroszország) papíron erősebbek voltak.

Az erőviszonyokat megváltoztatni nem lehet, viszont mindent megtenni egy meglepetésért igen – már egy pont megszerzése is a magyar válogatott kétezres évekbeli legjobb eredményei közé számítana, méltán.

A magyar–hollandon az iksz már bravúr, de kimenni a játékosoknak úgy érdemes, ahogy Rudolf Gergely nyilatkozta:„Sorakozzon fel bárki velünk szemben, kizárólag a siker érdekel..."

Önök szerint van-e esély rá?