– Az aktív futball utáni életben edzőként, menedzserként, netán tulajdonosként tevékenykedne?
– Edzőként. Ez áll hozzám a legközelebb. Még két és fél, három év és meglesznek a papírjaim.
– Korábbi játékostársai, Király Gábor létesítményt, Illés Béla és Halmai Gábor futballakadémiát üzemeltet Szombathelyen. Önnek nincs ilyen irányú elképzelése?
– Nem vagyok otthon, ahhoz meg nem adom a nevem és a pénzem, hogy a távollétemben ne úgy történjenek a dolgok, ahogyan én szeretném.
– Edzőként sincsen itthon...
– Nem, bár otthon kezdtem az edzői tanfolyamokat, s otthon is fejezem be a pro licenccel. Talán Németországban előbb megszereztem volna a papírokat, de ez most lényegtelen. Ami viszont fontosabb, hogy a képzés színvonala itt is, ott is egyformán jó. Hallottam otthonról hangokat, hogy a magyar módi biztosan más, ám ez nem igaz! Csak éppen a tanfolyamok elvégzése után Németországban kellene dolgozni.
– Ezt hogy érti?
– Nem a képzésen csúszik el a program.
– Hanem hol?
– A német gyereknek a születése után a párnája alá teszik a labdát. Átvitt értelemben persze. De megszerettetik vele, míg a magyar gyerek elmegy mellette. Lássuk be, hat-hétévesen már mínuszban vagyunk. Ezzel nehéz mit kezdeni, mert ez egy folyamat eredménye. Hogy egy kellemetlen kérdést feltegyek: nem tudom, kiknek az érdeke volt szétverni a magyarországi futballt?
A híres magyar futballisták közül dr. Sárosi György, Mészöly Kálmán és Détári Lajos után Dárdai Pál is 61 válogatottságig jutott.
A csatár Sárosi „Gyurka", akiről pályát neveztek el az FTC népligeti létesítményében, válogatott meccsei alkalmával (1931–1943) 42 gólt szerzett. Két vb-n vett részt (1934, 1938), 1948-ban még a Fradi-szurkolók szeretete kísérte az öltözőbe, majd nem sokkal később Olaszországba távozott, ahol edzőként a Juventusszal 1952-ben scudettót nyert!
A középhátvéd Mészöly Kálmán tízéves (1961–1971) válogatottbeli karrierje alatt szintén két vb-n játszott (1962, 1966), 6 gólig jutott, szövetségi kapitányként is 61-szeres „válogatott", sorsát három részletben (1980–83, 1990–91, 1994–95) „ülte le" a kispadon, 24 győzelem, 12 döntetlen és 25 vereség a mérlege. Egy vb-re vezette ki a csapatot (1982). Volt többek között a Békéscsaba, a Vasas és a Fenerbahce edzője, a török válogatott kapitánya (1985).
Détári Lajos nyolc klub játékosaként gyűjtötte a válogatottságokat (1984–1994), 13 gólt szerzett egy vb-n játszott (1986), hatszoros (!) világválogatott. A Honvéddal háromszoros bajnok (1984, '85, '86), az Eintrachttal Német Kupa-győztes (1988). Megfordult az Olympiakosznál (Görög Kupát nyert, 1990-ben), a Bolognánál, a Genoánál, Anconában, a Neuchatelnél és a Fradiban is. Edzőként a nem teljes lista: Honvéd, Nyíregyháza, Diósgyőr, Tatabánya, Sopron, Szombathely, a válogatott pályaedzője (2006). Jelenleg az NB II-es Vecsés szakmai munkájáért felel.
Dárdai Pál Magyarországon a Pécsben és a BVSC-ben játszott, már a Hertha futballistájaként lett válogatott (1998–2010), és ötgólos a legjobbak között. A berlini csapatban 286 (!) alkalommal lépett pályára élvonalbeli mérkőzésen, és 17 gólt szerzett – ehhez jön további tíz találkozó a második vonalban. |
– Nem biztos, hogy tudatos volt, csak így alakult. A rendszerváltozás időszakában a problémák között nem a futball volt az első.
– Nem politizálok, de a labdarúgás helyzetét a következő példával szoktam jellemezni: Puskásék idejében még grundok voltak, míg az én időmben, amikor kissrác voltam, a dühöngőkben volt presztízse a játéknak. Várnod kellett, hogy kihívhasd a győztest. Aztán egyre kevesebb csapat játszott, majd már ritkábban fociztak, egyszer csak eltűntek a csapatok, s az öcsémmel azon kaptuk magunkat, hogy csak ketten egyérintőztünk. Itt-ott kibújt a gaz az aszfalt repedésein, aztán már nemcsak gaz volt, hanem eldobott injekciós tűk is... Később – legjobb esetben – játszóterek épültek, a dühöngők végleg bezártak. Én így vezetem le a magyar futball hanyatlását, aminek az is a következménye, hogy mára a válogatott meccseket kivéve eltűntek a nézők, s nagyon nehéz lesz őket visszacsalogatni.
– A magyar futball hanyatlásáért gyakran a sajtót is felelőssé teszik, meg azért is, hogy nagy terhet rak a játékosok vállára. Mi erről a véleménye?
– A jelenlegi sajtóval nincsen semmi baj, igaz, korábban volt szennylap a piacon. De Németországban is van szemét, más kérdés, hogy nem csámcsognak rajta, hamar leveszik a napirendről, mert a szponzor megunná, hogy a rossz hírű sportágba tegye a pénzét. Mert a félreértések elkerülése végett jó, ha tisztázzuk: a labdarúgás nemcsak azért van, hogy a játékosok jól keressenek, hanem hogy működjön a futballbiznisz.
– Dárdai Pál miként tudná segíteni a magyar labdarúgás felemelkedését?
– Jelenleg semmiben.
– Hogy-hogy?
– Nem ajánlgatom magam senkinek, otthonról pedig nem kerestek meg. Nem csörgött a telefonom. Tehát innentől kezdve filozofálhatunk arról, mi lenne ha, de én ezt nem szeretem.
– Talán azért nem keresik, mert tudják, hogy Berlinben él, ide köti az egzisztenciája. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem ad egyértelmű életjelet az új MLSZ-vezetésnek, hogy ha hívják, jön.
– Valóban a német fővároshoz köt az egzisztenciám, de nemhogy senki sem keresett meg, hogy menjek haza, fel sem hívtak. Egyébként édesapámnak se volt stílusa a kuncsorgás.
– Hangsúlyozom, én kezdeményeztem a beszélgetést, míg ön azok után, hogy nem keresték itthonról, akár okafogyottnak ítélheti az interjút, de én azért folytatnám.
– Rendben, de a jelenlegi hazai szerepvállalásom nem aktuális.
– Mit csinál Berlinben?
– Az amatőröknél játszom és szakmai kérdésekkel is foglalkozhatok. Fiamat, Palkót ügyesnek tartják, hétfőnként van a tehetséges fiataloknak egy összetartásféle. Majd elszorul a szívem, amikor fehér mezben látom, de nem vesszük fel a német állampolgárságot, pedig nem ütközne nehézségbe. Feleségemmel magyarnak neveljük a gyerekeket. Azt azért ne várja tőlem senki, hogy vigyem haza, meg a kisebbeket, s a játékot Mázaszászváron vagy Kozármislenyben folytassák. De visszatérve a szakmára, látok rá esélyt, hogy a Bundesligában edző legyek, s ezzel elérjek egy szintet. Ám nem akarok végleg Németországban letelepedni.
– Akkor, akár... ...de nem folytatom.
– Ne is! Ha eljön a pillanat, csöng a telefon.
Legszebb gól a Herthában: „A Bayern Münchennek lőttem győztes gólt 2001-ben, nem sokkal a meccs vége előtt, ezzel nyertünk 2–1-re." Legszebb gól a válogatottban: „Anglia ellen az Old Traffordon jól eltaláltam a labdát, nagy gól lett belőle." Legjobb meccs a Herthában: „Tizenhétszer voltam eredményes, mindegyik, amelyen győztünk." Legjobb meccs a válogatottban: „A 2008-as Eb-selejtezőn idegenben 3–1-re győztünk Bosznia-Hercegovina ellen." Legrosszabb meccs a Herthában: „Nem szoktam rosszul játszani... De a tréfát félretéve, hamar elfelejtem." Legrosszabb meccs a válogatottban: „Mint az előbb." Legjobb barát a Herthában: „Az csak természetes, hogy Király Gábor." Legjobb barát a válogatottban: „Itt Szélesi Zolira szavazok." Legjobb futballista, akivel együtt játszott a Herthában: „Dariusz Wosz és Sebastian Deisler igazi spílerek voltak." Legjobb futballista, akivel együtt játszott a válogatottban: „Egyértelműen Lisztes Krisztián." Legjobb játékos, aki ellenfele volt a Herthában: „Ribéry a Bayernhez kerülése évében." Legjobb játékos, aki ellenfele volt a válogatottban: „Cristiano Ronaldo. Piszok gyors." Legnagyobb élmény a Herthával: „A két Ligakupa-siker és a bajnoki bronz között nem tudok különbséget tenni." Legnagyobb élmény a válogatottal: „Amikor Ubrankovics Mihály vezetésével megnyertük a 16 éves korosztályban az Aranykalász Kupát. Komolyan." Legnagyobb csalódás a Herthával: „A tavalyi kiesés." Legnagyobb csalódás a válogatottal: „A Koeman-érában a svédek és a portugálok elleni budapesti vb-selejtezők." Legjobb edző, akivel dolgozott a Herthában: „Hans Meyer és Jürgen Röber között nem tudok dönteni. Legjobb edző, akivel dolgozott a válogatottban: „Egy magyar és egy külföldi: Gellei Imre és Erwin Koeman." |