A magyar labdarúgó-válogatott védője, Korcsmár Zsolt az MLSZ Tv-nek adott nyilatkozatában elmondta, sajnálja, hogy sérülés miatt le kellett cserélni az 1–1-gyel záródó törökök elleni világbajnoki selejtezőn, és nem elégedetlen a döntetlennel, mert így a saját kezünkben maradt a sorsunk.
„Sokszor beszorítottak minket a törökök, de azt gondolom, hogy a védelem elég stabilan állt a lábán, tényleg csapatként működtünk ma, próbáltuk segíteni egymást. A nagy nyomás ellenére így is megvoltak a helyzeteink ahhoz, hogy megszerezzük a vezetést, több nagy helyzetet is kialakítottunk – nyilatkozta Korcsmár Zsolt a MLSZ Tv-nek. – Nem vagyok elégedetlen ezzel az egy ponttal, mert még mindig a saját kezünkben van a sorsunk, és megvan a reális esélyünk ahhoz, hogy továbbmenjünk, csak folytatni kell ezt az elkezdett utat, és akkor nem lesz gond.”
„Senki nem szeret lejönni a pályáról, főleg nem sérülés miatt. Kicsit csalódott voltam, mert kimondva kimondatlanul úgy éreztem, kicsit cserben hagytam a csapatot – önhibámon kívül,de szerettem volna segíteni, és éreztem, hogy nem is ment rosszul a játék. Utána maradt az, hogy az oldalvonalon kívülről tudtam nézni a játékot, ami sokkal rosszabb, mert sokkal lassabban telnek a másodpercek – főleg, amikor az ellenfél támad. Nagyon örülök, hogy a helyemre beálló Guzmics Ricsi nagyon jól megoldotta a feladatát, erre van szükségünk, hogy aki bejön, segíteni tud a csapaton” – tette hozzá a védő.
„Nagyszerű volt a hangulat, igazából, a kezdő sípszó után én ki tudtam zárni. Profi játékosok vagyunk, erre fel kell készülni, hogy ötvenezer ember szid, vagy éppen az ellenfélnek szurkol, én ha tehetném, minden héten ilyen hangulatban játszanék” – tért ki a török atmoszférára Korcsmár.
„Nyertünk egy pontot a törökök ellen – nyomatékosította ezt már a végig jól védő Király Gábor. – Nagyon egységes volt a csapat, főleg védekezésben, zártak voltunk, kevés lehetőséget adtunk a törököknek, emellett azért nekik is, nekünk is voltak lehetőségeink. Nulla egy után mindent elmond a csapat erősségéről és tartásáról, hogy ki tudtunk egyenlíteni, és megtartottuk ezt az eredményt.”
„A román és a török meccs a két véglet, az egyik szurkolók nélkül, a másik meg egy felélénkült szurkolótábor előtt. Úgy érzem, hogy ezt a helyzetet a csapat mind a két meccsen jól tudta kezelni. Véleményem szerint ez a két selejtező arra volt elég, hogy tartsuk a távolságot a konkurenciától, sőt, egy ponttal növelni is tudtuk az előnyt. Lehetett volna több, de én úgy érzem, hogy valahol visszaadta a sors, hogy a románok ellen az utolsó percben gólt kaptunk, és a törökök ellen nagyon értékes pontot szereztünk.