Halmai: Az i-n a pont megvan, csak nincs alatta az i betű...

– Mi a baj a magyar futballal?
– Elsőre könnyű kis kérdés – mondta sóhajtva a Nemzeti Sportnak Halmai Gábor.

– A bukaresti 0–3, az amszterdami 1–8 óta arról faggatjuk a magyar futballban élőket, azokat ismerőket, mi lehet a megoldás. Hogyan léphetnénk előre?
– Sokat gondolkoztam ezen én is, nem ez az első beszélgetésem, amelynek ez a témája. Amikor válogatott játékosként az edzőtáborban készültünk, már sokan külföldön, a Bundesligában játszottak, persze hogy az volt a téma, mi megy ott, mit csinálnak másképp? És mindenki szinte minden esetben azt felelte, hogy az edzések hasonlók, ám az egymás közötti játék! Abban van a különbség. Ott vérre megy a játék, hatalmas a presztízs. Hogy lehet ez? Amikor egy kis belga csapathoz kerültem, én is ezt tapasztaltam, a játékosok szétrúgták egymást, azt hittem, haragban vannak. Azt mondták, nem, ez mindig így megy. A kreativitás, a váratlan megoldás, a csibészség, az a bizonyos pont a i-n megvan – csak nincs alatta meg az i betű.

– Ez érdekes.
– Ne mondja nekem, hogy a szlovénok, a szlovákok, a bosnyákok bajnoksága jobb, stadionjaik, edzéskörülményeik jobbak, több gyerekből válogatnak – ne már! Az alázat, a szemlélet, a mentalitás lök annyit ezeken a csapatokon, hogy eljutnak egy-egy világversenyre. Nemrég több napon át a Galatasaray vendége voltam, sok korosztály edzését láttam, és ugyanazt éreztem, mint húsz éve, hogy az edzés végi játékuk élet-halál harc, de legalábbis hatalmas presztízskérdés.

(...)

– Kétségkívül fontos, amit mond, a mentalitásbeli különbözőséget sokan említik problémaként – hogyan változtassunk?
– Sok gyerekmeccset látok, vannak ügyes srácok. Nemrég megesett, hogy a tizenkét éves két védő között kiugratta a társát, aki ziccerbe került volna, de az egyik bekk éppen csak beleért a labdába, így az nem ért célba. Hová adod? – üvöltött az edzője. A folytatásban ez a fiú csak oldalra, hátrafelé passzolt, nehogy megint leszúrják – mi lesz ebből a kudarckerülőnek nevelt gyerekből? Én azt mondtam volna neki: nem baj, jót akartál, örülök, hogy észrevetted a lehetőséget, tessék továbbra is kísérletezni, vállalkozni, próbálkozni. Előre tíz kockázatos rossz passzért sem kár, ha a tizenegyedikből gól lesz, és azzal nyerünk. Izraelben voltam gyerektornán, a bronzérem tizenegyesekkel dőlt el, na, ki lövi őket? A magyar gyerekek sorban fordultak el, csak ne nézzen rájuk az edző, az izraeliek a pólót leszaggatták a mesterről, úgy jelentkeztek egymást túllicitálva. Érti a különbséget? Csaknem ugyanezt láttam a Győr–Maccabi BL-selejtezőn, a Hapoel régi riválisát magam jól ismertem. Az ETO tologatta a labdát, vállalkozzon a másik, az ellenfélből meg mindenki címlapra akart kerülni és úgy játszani, hogy húsz mikrofont toljanak az orra elé a meccs után.

– A fizikai képesség is sokat számít. Nálunk Albertéket Puskásékhoz hasonlították, Nyilasiékat Albertékhez, és így tovább, ma már önöket, Illés Bélával, Lisztes Krisztiánnal, Fehér Csabával, akikkel szintén sehová sem jutottak el a válogatottal, sokan visszasírják, mondván, önök azért még tudtak futballozni.
– Az idő mindent megszépít, csak a szépre emlékezünk, ez talán később is így lesz.

– Húsz év múlva visszasírjuk Devecseri Szilárdot?
– Jó, elismerem, ez magas labda volt… Gyors fiú, ebben bízhatott Egervári Sándor, neki NB I-es tapasztala sincs sok, csakhogy… Az öngóljával lett hat-egy, ez mégis mit döntött el? A nyolc kapott gól miatt akar most mindenki reformot, és értem én, látványos hiba volt, de ha szögletre bólintja a labdát, és marad az öt-egy, akkor minden rendben van a labdarúgásunkban? Sokan támadják Guzmics Richárdot is, vele kapcsolatban két megjegyzésem lenne. Szerintem játszik ő még színvonalas európai bajnokságban, másfelől magamról tudom, a magyar bajnokságban hányszor lépsz pályára olyan hőfokú, olyan intenzitású meccsen, mint Bukarestben vagy Amszterdamban. Robin van Persie vagy Arjen Robben egy évben harminc-negyven meccset játszik csúcsszinten, abban az iramban. Mi egyszer, ha velük találkozunk – Szombathely, Mezőkövesd, Kaposvár, de bármelyik várost mondhatom, nem készít fel erre a tempóra.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN OLVASHATJA! EBBŐL KIDERÜL, HOGY HALMAI SZERINT MI A KÜLÖNDBSÉG A MAGYAR ÉS A KÜLFÖLDI EDZŐK KÖZÖTT, S HOGY MI A VÉLEMÉNYE RADÓ ANDRÁSRÓL. S EGY GUMICSIZMÁS SZTORI IS ELŐKERÜL SKÓCIÁBÓL.