Ha csak annyit írnánk Kocsis Sándorról, hogy 68 válogatott mérkőzésén 75 gólt szerzett, az is eleget elmondana a képességeiről. A pályafutása során a Kőbányai TC-t, a Ferencvárost/ÉDOSZ-t, a Bp. Honvédot, a Young Fellows Zürichet és a Barcelonát erősítő csatár az 1954-es svájci világbajnokságon 5 mérkőzésen 11-szer talált be, amivel a torna gólkirálya lett. Ezzel a meccsenkénti 2.2-es átlaggal a mai napig a vb-k történetének legjobb gólszerzőjének számít azon játékosok között, akik több vb-mérkőzésen is pályára léptek. (A lengyel Ernst Wilimowski egyetlen világbajnoki találkozóján 4-szer volt eredményes a brazilok ellen 1938-ban.)
Kocsis a magyar válogatottban is tart egy alighanem utolérhetetlen rekordot: hét alkalommal szerzett legalább három gólt – először 1949-ben, utoljára 1955-ben –, hatszor mesterhármasig, egyszer pedig mesternégyesig (1954-es vb, NSZK, 8:3) jutott.
„Senki sem volt jobb nála fejjel. Nagyon magasra tudott ugrani, és aztán nagy erővel, hajszálpontosan célzott – nyilatkozta róla egyszer az Aranycsapatot irányító Sebes Gusztáv. – Nagyon sokoldalú csatár volt, aki meg tudta tartani a labdát, és mindkét lábával életveszélyes volt. A teljesítményével rászolgált a trófeára.”
A Magyarországon Kockának, Spanyolországban Aranyfejűnek becézett korábbi klasszis néhány hónappal 50. születésnapja előtt Barcelonában hunyt el, miután tisztázatlan körülmények között kizuhant egy kórház negyedik emeletéről.
A Tempó Fradi! emlékezése ITT olvasható.