Válogatott: „Dárdai öt lépcsőfokot átugorva topedző lehetne”

Andrusch József úgy véli, a válogatottat körülvevő jó hangulat és eredményesség Dárdai Pálnak köszönhető, az ő szemléletének és munkamódszerének.

„Tudja, hogy mit akar, és semmi mást nem mond és nem csinál, csak azt, ami a fejében van. Tudja, hol tartunk, tudja, milyen alkotóelemei vannak ennek a válogatottnak, milyen tudásszintet képvisel, ehhez igazít mindent, és ezt következetesen végigcsinálja. Nem mondja azt a szürkére, hogy sárga, a sárgára, hogy kék. A szürkére azt mondja, hogy szürke, a feketére, hogy fekete, és ez a magyar futballközegben egy óriási eredmény” – méltatta kollégáját Andrusch József, majd hozzátette, bár nincs Dárdainak Pro-licence, rengeteg tudás halmozódott fel benne a Herthánál profi pályafutása során.

Andrusch kiemelte azt is, hogy ő még nem találkozott olyan edzővel, akinek ilyen jó szeme van. Ráadásul mindig nyitott szemmel is jár.

„Két-három perc alatt mondja meg egy játékosról, egy kapusról, egy edzésről, hogy az jó, vagy nem. Megállítja, nyugodtan, higgadtan letolja a játékosokat, ha nem abban a tempóban, precizitással csinálják. Konkrétan volt olyan válogatott szinten, hogy »gyerekek, ez kiscsoport«, és senki nem sértődött meg rajta. Majd elmondta, hogyan kellene úgy csinálni, hogy ne kiscsoport legyen, hanem profi felnőtt futball” – emlékezett vissza Andrusch egy szituációra, majd felidézett egy másikat is, de már azzal kapcsolatban, hogy Dárdainál minden a csapat előtt zajlik, ahogyan korábban megígérte.

„Ha valakivel nem elégedett, bármekkora név is, akkor teljesen nyugodtan megkéri az értekezleten, hogy »három másodperc alatt döntsd el, hogy beállsz a sorba, vagy összepakolsz és elmész!«, mindenféle harag nélkül. Az illető három másodperc után azt mondja, hogy beáll, és szó nélkül azt csinálja, amit ő megkövetel.”

Személyiségéhez a precizitás is hozzátartozik. A Románia elleni selejtező előtt a védők gyorsaságától tette függővé, milyen távol védekeznek a kaputól, felmérték őket.

„Kijelölte, hogy huszonhat méterre fogunk védekezni, és az egész felkészülés alatt a pályán huszonhat méterre a kaputól bója volt leszúrva. Mivel a stadionban nem lesz leszúrva, azt meg kell szokni. Nem huszonhetet, nem is huszonhat és felet, hanem huszonhat métert.”

Andrusch szerint az sem véletlen, hogy a selejtezőkön a játékosok annyit ki tudtak adni magukból, amennyi bennük van, és nem fáradtak el a meccsek végére.

„Pali játékrendszere arra épül, amit a játékosok tudnak. Ő nem akar vályogtéglából toronyházat építeni, ő abból szép parasztházat akar, amit szép fehérre lefestünk, és muskátli van az ablakában.”

„Egészen más tizenöt éves gyerekek egyéni edzését vezetni, illetve Drezdában nyolcvan néző előtt egy U15-ös meccs edzőjének lenni, mint amikor huszonöt ezer néző skandálja a nevét, hogy »Pali, maradj, Pali, maradj!«, vagy amikor Capellóval kell kezet fogni a mérkőzés után. Ő egy ugrással Európa topedzői közé tudna tartozni átugorva öt lépcsőfokot, mert úgy gondolom, hogy megvan az esélye, hogy ezt a válogatottat kijuttassa az Eb-re, és attól kezdve ő egy elismert edző” – ezt már arra mondta Andrusch József, szerinte miért kellene Dárdainak a magyar válogatott élén maradnia.