– Az azért elég kellemetlen, hogy ez a görög válogatott egyetlen másikat sem tudott legyőzni a csoportban, csak a magyart.
– Csakhogy előtte nyolcszor veretlenek maradtunk, szóval várható volt, hogy előbb-utóbb valakitől kikapunk – még ha Athénban sem nagyon szerettünk volna veszíteni, sőt mindvégig győzelemre játszottunk – mondta a nemzeti csapat immár kilencvenkilencszeres válogatott kapusa, Király Gábor. – Tegyük hozzá, a románok egyszer sem győztek le bennünket, a finneket oda-vissza megvertük, és ha végigfutunk a görög névsoron, a játékosok mellett szereplő csapatnevek elég impozánsak.
– Vasárnapig mégsem nyertek egyszer sem.
– Valóban, de a keretük akkor is erős, az egyik legjobb a csoportban, és van úgy, hogy egyszer csak megfordul a szerencse, és ami korábban nem ment be, az egyszer csak utat talál a kapuba.
– Ezúttal négy ilyen labda is akadt. Bravúrral valamelyiket védhette volna?
– Szakmailag én már végigzongoráztam a történteket, de eddig is megtartottam magamnak a teljesítményem értékelését. Azt persze elmondhatom, hogy ha egy csapat négy gólt kap, ott hibának kell lennie.
– Önnek hány volt?
– Tényleg csak azt mondhatom, hogy ha egy csapat beszed négy gólt, valami nem stimmelt védekezésben, úgyhogy én és a hátvédek is felelősek vagyunk az eredményért. De higgye el, én vagyok a legkritikusabb a saját teljesítményemmel szemben, épp elég reálisan tudom értékelni.
– Ez legalább a csapattársakról is elmondható volt, akik közül többen bevallották, elfáradt a csapat.
– Éreztem én is, de abból is fakadhatott, hogy ezt a meccset is meg akartuk nyerni, mindent beleadtunk, három–kettes vezetésünknél is mentünk előre. Az idegenben szerzett három gólunk dicséretes is, csak hát négyet kaptunk, úgyhogy pont nem járt érte, márpedig ebből is tanulnunk kell.
– Akkor nem osztja azt a talán túlzottan is jóindulatú feltételezést, amely szerint ha a szünetben történetesen arról értesülünk, Feröer vezet kettő–nullára Románia ellen, megnyerjük az athéni selejtezőt?
– Nem, mert a románok meccsétől függetlenül győzelemre játszottunk. Nyílt sisakkal mentünk előre, ahogy Feröer ellen is. Hogy ez hiba lett volna? Utólag persze okos az ember, örök igazság, hogy az adott pillanatban a pályán kell jól dönteni.