A KEZDŐCSAPATBAN ROBBANT A BOMBA

Alaposan meglepett mindenkit Bernd Storck a kezdő tizeneggyel. A mérkőzés előtti cikkünkben jeleztük, van rá esély, hogy Kádár Tamás bal oldalra helyezésével magasíthatja meg a védelmet, így kimaradt Leandro, középre Lang Ádám került, akinek a Videotonban voltak ugyan gyengébb mérkőzései, ám a válogatottban a korábbiakhoz hasonló, remek teljesítményt nyújtott.

Csatárposzton Szalai Ádám kezdett, a legnagyobb megrökönyödést azonban az váltotta ki – ne tagadjuk, sokaknál kiverte a biztosítékot –, hogy Kleinheisler László, aki a 2015–2016-os szezonban eddig csak az U21-es válogatottban lépett pályára, bajnokin nem, a mérkőzés elejétől a pályán volt.

Itt álljunk is meg egy pillanatra, mert ha ez a húzása nem jön be Storcknak, joggal vágta volna mindenki a fejéhez, hogy teljesen következetlen, ad hoc döntéseket hoz. Mert ha az az elve, hogy mindegy, a klubjukban mit csinálnak a játékosok, csak a képességek számítanak, akkor legutóbb miért maradt ki a keretből Szalai Ádám és Stieber Zoltán? Az azóta lejátszott 95 perc – úgy tűnik – elég volt a centernek ahhoz, hogy visszaverekedje magát.

A csapat felállása 4–1–4–1 volt, az eredetileg, az UEFA által felrajzolthoz képest Kleinheisler nem a szélen, hanem középen játszott, és érdekes – ahogy az alábbi képeken is látszik – nem Elek, hanem Gera futballozott hátrébb kettejük közül.

KIRÁLY BIZONYÍTOTT, KLEINHEISLER MEGOLDOTT EGY KULCSKÉRDÉST

Igencsak fontos volt az, hogy a 3. percben Király Gábor hatalmas bravúrral védte Per Skjelbred lövését. Tudniillik több magyar futball-összeomlás is azzal kezdődött, hogy az ellenfél első helyzetéből gólt kaptunk. Elég, ha csak azt említjük: az 1986-os, irapuatói szovjet–magyar (6–0) mérkőzésen Jakovenko a 2. percben talált be Disztl Péternek, a budapesti magyar–jugoszláv pótselejtezőn (1–7) Brnovics szintén a 2. percben emelt Sáfár Szabolcs kapujába.

Eltekintve ettől a helyzettől, az első félidő első felére nem az volt jellemző, amire számítottunk, a norvég válogatott nem szorította be a mieinket, és mi nem csak bekkeltünk. Ehelyett a válogatott megmutatta, tud támadni is, ha kell. A csúcspontja ennek a 26. perc volt, amikor Király felívelése után Szalai – bár nem sokszor tette meg ezt a meccsen – jó helyre tette vissza a labdát, Kleinheisler pedig bátran indult meg vele. Németh és Elek összjátéka után a vörös hajú középpályás ballal lőtt a kapuba. Ekkor tényleg úgy éreztük, lesz még Oslo Hajdúszoboszló, és egy szempillantásra elfelejtette Magyarország, hogy mi volt ezzel a sráccal az előző hónapokban.

Kleinheisler beállítása azért bizonyult kiváló húzásnak, mert a selejtezősorozat alatt a válogatott sokszor küszködött azzal, hogy a középpálya és a támadósor között nem volt egy játékos, aki a kapcsot jelentette volna, amilyen a korábbi években Hajnal Tamás vagy Koman Vladimir volt.

A „magyar Scholes” ezen a meccsen megoldotta ezt, többször bátran indult meg, azon kevés játékosunk közé tartozott, aki cselezett (erről bővebben később), és megszerezte a meccs egyetlen gólját – élete első A-válogatott mérkőzésén nem is kívánhatott volna szebb estét magának.

Az első félidő végén volt még két, Kleinheislerrel kapcsolatos kulcsmomentum, a 41. és a 45. percben kiválóan adott középre, előbb ballal, akkor Elek messzebbről fejelt, utóbb ismét a Csangcsun Jataj középpályását találta meg, ezúttal azonban sokkal nagyobb helyzetet puskázott el.

A norvég válogatott – eltekintve az első ziccerétől – adott nekünk egy félidőnyi előnyt. A játékosokon rajta volt a nagy mellény, és nagyon jó, hogy ezt egy góllal megbosszultuk, de Elek révén lehetett volna kettővel. Az 55. percben meglehetett volna a harmadik is, amikor Dzsudzsák az egy az egy elleni szituációt nem úgy oldotta meg, ahogy azt csúcsformájában tette volna, szerencsével került elé a labda lövőhelyzetbe, ám addigra már kisodródott és a kapusba lőtt.

MEGÚSZTUK, MEGAKADÁLYOZTUK, TÚLÉLTÜK

A második játékrészben – de volt, hogy már az elsőben is – be kellett nagyon húzódnunk, olyannyira, hogy – ahogy a fentebbi képeken is látszik – Dzsudzsák Balázs sokszor bal-, Németh Krisztián pedig jobbhátvédet játszott. Ez egyben magyarázatot adna arra is, miért volt halványabb támadásban a csapatkapitány, ám Németh Krisztiánhoz képest így is visszafogott volt.

Dzsudzsák ziccere után már nem rólunk szólt a meccs. Ahogy a lentebbi képeken látható, két alkalommal is hálát rebeghettünk Mark Clattenburg játékvezetőnek, hogy nem ítélt büntetőt ellenünk.

Előbb Kádár rántotta le ellenfelét, majd Elek buktatott a tizenhatoson belül, hála istennek az angol játékvezető sípja néma maradt. A 88. percben egy pillanatra megállt az élet Magyarországon, a lécről azonban kifelé pattant Helland fejese után a labda, így megtartottuk 1–0-s előnyünket.

KULCSPASSZOK, CSELEK SEHOL – NEGATÍVUMOK

A meccs előtti cikkünkben megírtuk, mérkőzésenként átlagosan 13-szor vettük célba a kaput, ebből ötször találtuk el. Az oslói találkozón hat kísérletünkből négy találta el a norvégok kapuját. A kulcspasszok terén az eddigi meccsenkénti hétnél is rosszabbat produkáltunk, csupán öt ilyen megoldásunk volt a mérkőzésen.

Ennél is rosszabb a helyzet a sikeres cselek terén, az eddigi 11-ről háromra (!) estünk vissza. Ezen a téren leginkább Dzsudzsák aktivitását hiányoltuk. Igaz, az egyik az övé volt (Kleinheisler és Nagy Ádám mellett), de ez így is kevés tőle, nem véletlen, hogy Storck őt hozta le, és nem Némethet.

A német szakembert ezért dicséret illeti, le merte cserélni csapatkapitányát, ettől függetlenül valószínű, hogy a visszavágón ismét bizalmat ad neki. A másik, csalódást keltő produkció Szalai Ádámé volt, aki veszélyt nem teremtett a norvég kapura, elvesztett 11 labdát is, és a második félidőben nem járt az ellenfél tizenhatosán belül.

REND, FEGYELEM, VÁLASZOK A KRITIKÁKRA – POZITÍVUMOK

„Megítélésünk szerint az dönti el a párharcot, hogy csapatként melyik gárda működik jobban, fegyelmezettebben, illetve, hogy visszaáll-e a Dárdai Pálnál megszokott »rend«, és megfelelően bírjuk-e erővel és koncentrációval a mérkőzések végét is, mert az utóbbi időben ezen a téren voltak gondjaink” – írtuk a találkozó előtt, és a meccs képe alapján ezt elég jól megvalósítottuk.

Ismét szokatlan páros állt össze a védelem tengelyében, a Guzmics Richárd, Lang Ádám kettős először játszott együtt, de Fiola Attilával és Kádár Tamással kiegészülve kiválóan megoldották a norvégok támadásainak, valamint tizenhat (!) szögletének hatástalanítását.

Véleményünk szerint a mérkőzés három legjobbja olyan labdarúgó volt, aki csattanós választ adott a kritikusoknak. Kleinheisler Lászlóról már fentebb írtunk, a középpályást nemhogy a kezdőbe, a keretbe sem várta senki, mégis gólt szerzett.

Király Gábort sokan már lecserélték volna, a „százados” kapus azonban kiváló mérkőzést produkált, csakúgy, mint Guzmics Richárd. A védő azokkal is elfelejtette bukaresti emlékeit, akik az előző meccsek után is még azt vágták a fejéhez.…

MÉG NINCS MEG A TOVÁBBJUTÁS!

Az első és legfontosabb: egyáltalán nincs meg még a továbbjutás! Ugyanakkor elmondhatjuk, kedvező pozícióból várhatjuk a visszavágót, ezt az eredményt előre sokan aláírtuk volna. A védekezésünk néhány kivételtől eltekintve nagyon rendben volt, és az első félidei támadójátékért is dicséret illeti a válogatottat.

Ugyanakkor néhány esetben csak a pontatlan norvégok, a léc vagy éppen Clattenburg mentett meg minket a góltól és nem saját magunknak köszönhettük azt. A második félidőben szinte teljesen háttérbe szorult a támadójátékunk, és ha Budapesten az egész találkozón ilyen lesz, csak a csoda menthet meg minket a kapott góltól.

Bernd Storck többször is hangsúlyozta, a kulcskérdés az lesz a pótselejtezővel kapcsolatban, hogyan tudnak regenerálódni a játékosok. A veszélyeztetett labdarúgók közül „csak” Gera Zoltánt veszítettük el sárga lapjai miatt, Juhász Rolandot azonban visszakapjuk. Ezekkel együtt még nehezebb lesz megtippelni, hogyan állunk fel a visszavágón és milyen taktikát alkalmazunk.

Mi a magunk részéről az első félideire szavaznánk, de néhány nap múlva okosabbak leszünk.

EB 2016
PÓTSELEJTEZŐ, ELSŐ MÉRKŐZÉS

NORVÉGIA–MAGYARORSZÁG 0–1 (0–1)
Oslo, Ullevaal Stadion, 27 182 néző. Vezette: Clattenburg (angol)
NORVÉGIA: Nyland – Elabdellaoui, Hovland, Forren, Högli – Skjelbred (Helland, 86.), Tettey, Johansen, Berget (Elyonoussi, 74.) – Söderlund (Pedersen, 60.), Henriksen. Szövetségi kapitány: Per-Mathias Högmo
MAGYARORSZÁG: Király G. – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Gera – Németh K., Kleinheisler (Nagy Á., 72.), Elek Á., Dzsudzsák (Lovrencsics, 76.) – Szalai Á. (Priskin, 92.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
Gólszerző: Kleinheisler (26.)

EB-PÓTSELEJTEZŐ – A HÁTRALÉVŐ PROGRAM
VISSZAVÁGÓ
November 15., 20.45: Magyarország–Norvégia (Tv: M4)

A TOVÁBBI PÁROSÍTÁSOK

November 13., 20.45: Bosznia-Hercegovina–Írország (Tv: Sport1)
November 16., 20.45: Írország–Bosznia-Hercegovina (Tv: Sport1)

November 14., 18.00: Ukrajna–Szlovénia (Tv: Sport2)
November 17., 20.45: Szlovénia–Ukrajna

November 14., 20.45: Svédország–Dánia (Tv: Sport2)
November 17., 20.45: Dánia–Svédország (Tv: Sport1)