Horváth Ferencet nyomasztotta valami, mestermunkával reagált

„NA, EZ IGEN! EZT KELLETT ELVÁLLALNI!”„NA, EZ IGEN! EZT KELLETT ELVÁLLALNI!”

Kommentátor: id. Knézy Jenő

GÓLSZERZŐ KERESTETIK

„Gólszerző kerestetik, Belfastban új támadó taktikát próbál ki Bicskei Bertalan” – ezzel vezette fel a Nemzeti Sport az Észak-Írország elleni felkészülési mérkőzést, érzékeltetve, hogy a gólszerzéssel akkoriban akadtak gondjaink.

De még mekkorák… A belfasti fellépés előtt a mieink 305 perce nem találtak a kapuba (Portugália, 0–3; Ausztrália, 0–3; Lengyelország, 0–0), és amikor Horváth Ferenc megszakította a rossz szériát, már 366 percnél tartott a számláló. Ilyen hosszú „csatársor-kiszáradás” azóta sem fordult elő válogatottunknál.

Egyszer, 2005 három világbajnoki selejtezője idején (Svédország, 0–2; Bulgária 0–1; Horvátország, 0–0) megközelítettük ezt a mélységet, de akkor egy Kenesei Krisztián-féle büntető 352 percnél megállította a süllyedést – bár azon a meccsen is kikaptunk 2–1-re a görögöktől.

De itt még nem tartunk.

AZÓTA SEM HAGYTA NYUGODNI

„Ha ma kezdődnének a selejtezők, Király Gábor lenne a kapus” – mint Bicskei nyilatkozatából kiderül, ez már 2000 tavaszán is evidencia volt. A védelem szintén véglegesnek volt tekinthető, a középpályán is adva volt a választék, a csatársorral azonban sürgősen kezdenie kellett valamint a kapitánynak.

„A két középcsatáros játékot akarom kipróbálni” – ígért kísérletezést Belfastra a Bicskei, akinek választása a két belgiumi légiósra, Preisinger Sándorra (Geel) és Horváth Ferencre (Genk) esett. Az egyikük győztes gólt szerzett, de a másik sem kapott rossz kritikát lapunktól.

„Preisinger Sándor kezdett aktívabban a két ék közül, megtartotta a labdát, rendre bekapcsolódott az összjátékba. Állandó figyelemre késztette az északír védőket” – olvashattuk a gyorsértékelésben.

„Horváth Ferenc sokáig eltűnt a mezőnyben, a gólja viszont mestermunka volt. A csel és a lövés is tökéletesen sikerült” – vonta meg a gólszerző teljesítményének mérlegét a Nemzeti Sport, míg a támadó így summázott:

„Liechtensteinben egy hatalmas helyzetet kihagytam, ami azóta sem hagyott nyugodni, de remélem, ez a gól szintén fordulópont lesz, csak éppen ellenkező előjellel.” Hát igen, az a jó fél évvel korábbi liechtensteini 0–0 sokakat nem hagyott nyugodni…

A VÁLOGATOTTBAN A HELYÜK

„Preisinger és Horváth bizonyította, hogy itt a hely a válogatottban” – értékelt a meccs után Bicskei, ezzel együtt a korábbi NB I-es gólkirály, Preisinger ezt követően már csak kétszer lépett pályára a nemzeti csapatban (5/0 a mérlege).

Horváth neve mellé viszont további 14 meccset és nyolc gólt jegyeztek fel a statisztikusok (32/11) – például azt a kettőt, amit Francesco Toldónak lőtt az olaszok elleni 2–2-es vb-selejtezőn 2000 őszén. Mint arra többségünk jól emlékszik, a bravúr ellenére nem jutottunk tovább a csoportból.

A belfasti mérkőzés előtt Bicskei hangsúlyozta: kapóra jött az északírek meccsajánlata, hiszen a közelgő vb-selejtezőkre kisorsolt egyik ellenfél, Grúzia brit felfogásban játszik. A hazai felvonással nem is volt gond (4–1), de a 2001 szeptemberében, Tbilisziben elszenvedett váratlan, 3–1-es vereséget a sajtó és a szakma is nehezen emésztette meg.

Bicskei Bertalan – aki lassan már öt éve nincs közöttünk – nem maradhatott kapitány, a négy nappal későbbi, románok elleni vereség (0–2) immár a beugró kapitány, Gellei Imre statisztikáját rontotta.