Egy szerény fradista nagy napjai – az osztrákok is bánták

FENYVESI FEJEL, GÓL, GÓL, ÓRIÁSI GÓL! FENYVESI FEJEL, GÓL, GÓL, ÓRIÁSI GÓL!

Kommentátor: Szepesi György

KALAPLEVÉVE ISMERIK EL

„Nagy küzdelemben aratott győzelmet minden részében jobb csapatunk” – állapította meg címoldalán a meccs másnapján megjelenő Népsport. „Sokkal többet támadtunk, de kimaradtak a gólhelyzetek – szólt az értékelés. – Mi is, az osztrákok is győzelmet vártak. Nos, a csatát mi nyertük meg. Aligha lehet elvitatni, hogy teljesen megérdemelten.”

Még egy nappal később is az öröm betűtengere töltötte meg lapunk hasábjait: „Bécs megadta magát! Kalaplevéve ismerik el, hogy a magyar válogatott teljesen megérdemelten törte szét álmaikat, s csak a szerencse mentette meg őket a súlyos vereségtől”.

Pedig aggasztó előjelekből nálunk sem volt hiány.

ELKÉRTE BARÓTITÓL AZ OSZTRÁK TÉVÉ

A betegeskedő Mészöly Kálmán játékáról „kétnapos izzadás és fekvés” miatt szó sem lehetett, Mátrai Sándor lett a középhátvéd. A Ferencváros játékosa „akár a védelem legjobbja is lehetett volna, ha nincs egy könnyelmű labdavesztése” – no de azt még a szigorú elemző sem vitathatta el, hogy Mátrainak volt némi szerepe abban, hogy megúsztuk gól nélkül a kilencven percet.

Baróti Lajos a kapuba Géczi Istvánt szerette volna állítani, de a fiatal fradista megsérült, így a válogatott szinten szintén kevéssé rutinos Gelei József állt a gólvonal elé. Mit állt – repült! A két nagy bravúrt bemutató tatabányai kapus olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy – tudósított a Népsport – „a hétfő esti kerekasztal-értekezletre elkérte Barótitól az osztrák televíziós társaság”.

Rákosi Gyula és Nagy István feladata volt kikapcsolni Gerhard Sturmbergert és Erich Hofot; nos, „a taktikai terv bevált, az osztrákok jobbára védekezésre kényszerültek, mert támadáskezdeményezésüket a mieink rendszerint már a középső harmadban megállították.”

S persze ott volt az alacsony termetű, szemfüles Fenyvesi dr., aki – miközben Bene szabadrúgásánál az osztrákok Albertre figyeltek – előrevetődve a hálóba fejelte a meccset eldöntő gólt.

JÓL KIVETTE RÉSZÉT

„Fenyvesi dr.-t a mérkőzés elején nem sokat foglalkoztatták – kezdődött lapunk rövid, személyre szabott értékelése. – Később egyre jobban belelendült. Gólja dicséretes csatárteljesítmény volt. A második félidőben már azt a Fenyvesit láttuk, aki sokszor hátrament labdáért. Jól kivette részét az összjátékból is.”

Összességében a magyar válogatott „minden tekintetben jobbnak bizonyult, csiszoltabb együttes benyomását keltette… Nagy küzdelemben értékes győzelem született, amely kedvező előjelnek számít a további erőpróbák előtt.”

MINDEN IDEGSZÁLAMMAL FIGYELTEM

A bécsi győzelem után Fenyvesi és a keret fradistái nem sokat pihenhettek: három nappal később várt rájuk a Manchester United elleni Vásárvárosok Kupája-elődöntő, annak is a harmadik, mindent eldöntő összecsapása a Népstadion 70 000 nézője előtt.

A felgyógyuló Géczi már ott volt a kapuban, a beszámoló szerint pompásan őrizte, a hátvédhármasból kimagaslott Mátrai játéka, Albert bátran harcolt, bár a cselezést néha túlzásba vitte, Rákosit munkabírása, küzdőképessége dicsérte.

S habár a Denis Law-val, Bobby Charltonnal és George Besttel felálló MU elleni 2:1-es győzelem elsősorban Karába János 25 méteres bombájáról emlékezetes („Beleadtam mindent ebbe a lövésbe. Összegyűlt bennem minden keserűség. Szerettem volna ugyanis már végre bemutatni, hogy tudok futballozni…”), a győzelmet jelentő második Fradi-gólt Fenyvesi lőtte – nem mellesleg Karába beadása és Rákosi kipattanó lövése nyomán, „tizenegy méterről, félmagasan, védhetetlenül a jobb sarokba”. Fenyvesi gólját John Connelly hajrábeli szépítése tette döntő fontosságúvá.

„Várható volt, hogy a tömörülő angol játékosokról visszapattan a labda, ezért minden idegszálammal figyeltem: merre perdül. Jól számítottam, láttam, hogy felém jön vissza… – idézte fel gólját a lefújás után Fenyvesi dr. – Örülök, hogy négy nap alatt két alkalommal is olyan fontos gólt szereztem, amivel hasznára lehettem a csapatnak.”

A JUVENTUS ELLENI VVK-DÖNTŐ, FENYVESI GÓLJA AZ ELEJÉN, MAJD 1:43-TÓL

MOST JÓ SOROZATBAN VAGYOK

A következő bajnokin a Ferencváros 4:2-re kikapott az MTK-tól – a tartalékos zöld-fehér csapatban Máté öccse, Fenyvesi II József képviselte a családot –, de a vereség hamar feledésbe merült, hiszen június 23-án jött a VVK döntője. Egyetlen meccs, ráadásul az ellenfél, az olasz Juventus otthonában.

A Fradi nyert 1:0-ra. Az Il Giorno úgy látta, hogy „a zöld-fehérek által diktált iramot a Juventus nem bírta átvenni”. Az olasz lap szerint a 33 éves Mátrai óriássá nőtt ezen a mérkőzésen, és elismerést váltott ki a két középcsatáros játék Albert Flóriánnal és Varga Zoltánnal.

A kupa sorsáról döntő egyetlen gólt azonban nem Albert, nem Varga és nem is Mátrai szerezte a 74. percben, hanem a Novák Dezső beadását a hálóba fejelő Fenyvesi Máté…

„Számomra az a legnagyobb öröm, hogy dicsőséget szereztünk a magyar labdarúgásnak. Úgy látszik, most jó sorozatban vagyok. Gólt fejeltem az osztrákoknak, s most is…” – idézte a Népsport a mindig szerény balszélsőt.

AZ OSZTRÁKOK ELLENI 1965. ŐSZI VB-SELEJTEZŐ