Storck válogatottja még „billeg”, de nem kis csapatként lép fel

• AZ OKTÓBERI VB-SELEJTEZŐKÖN SZERZETT 3 PONTTAL A B-CSOPORT 3. HELYÉN ÁLL A MAGYAR VÁLOGATOTT
• A PAPÍRFORMA SZERINT EZ A HELYEZÉS IS LESZ A VÉGSŐ A CSOPORTBAN
• A VÁLOGATOTT EGYRE PROAKTÍVABB, TÁMADÓBB FUTBALLT JÁTSZIK
• ÁM ENNEK HÁTULÜTŐJE, HOGY SEBEZHETŐ LESZ VÉDEKEZÉSBEN
• A SVÁJCIAK ELLEN A JÁTÉK JOBB VOLT, MINT AZ EREDMÉNY, A LETTEK ELLEN FORDÍTVA. STORCK EGY MECCS UTÁN ALAPOSAN BELENYÚLT A VÉDELEMBE.
• NÉZZÜK ÁT RÉSZLETESEN AZ ELMÚLT HÉT TANULSÁGAIT!

LÉPÉSHÁTRÁNYBAN

6.38 százalék – az elmúlt napokban már többször idézett We Global Football statisztikai csapata ennyire teszi a magyar válogatott továbbjutási esélyeit az októberi vb-selejtezők után. Nem sok, nem véletlenül soroltak be a „looking unlikely”, azaz „nem valószínű, hogy kijut” kategóriába. Svájc 80.66 százalékkal (és a két közvetlen rivális legyőzésével) a „szinte biztos kijutó” besorolást kapta, a portugálok pedig 62.32 százalékkal a „jó úton halad” minősítést.

Ezzel nem nagyon lehet vitatkozni, mert tetszik vagy sem, mindkét csoportrivális erősebb kerettel, sokkal több topligás játékossal és nagyobb merítési lehetőséggel dolgozik, ráadásul a pályán is fórban van. Svájcnak a továbbjutáshoz „csak” a csoport alsó hármasát (Feröer, Lettország, Andorra) kell oda-vissza kipipálnia, és vagy Magyarország, vagy Portugália ellen egy ikszet elcsípnie – ez teljesen reális szcenárió. A portugálok meg azért vannak előnyben, mert ők rúgtak egy hatost Feröeren, a mieink meg elhullajtottak két pontot. Meg persze erősebbek is…

A következő forduló programja novemberben három „fix egyes” (Magyarország–Andorra, Portugália–Lettország, Svájc–Feröer), azt, hogy érdemes-e egyáltalán a továbbjutási esélyekről beszélnünk, valószínűleg a március 25-i Portugália–Magyarország találkozó határozza meg. Ha beigazolódik a papírforma és győznek az Európa-bajnok portugálok, akkor reálisan csak a csoportharmadik hely lehet a cél, no nem mintha nem ez lenne a realitás. Keresztbeverésekre aligha kell számítani, a csoport szinte biztosan kettészakad.

TRANSZFORMÁCIÓ

Amikor Dárdai Pál 2014 őszén, Pintér Attila menesztése után átvette a nemzeti csapat irányítását, hátul fogott hozzá a munkához – azaz alaposan rendbe rakta a csapatvédekezést. Tette ezt azért, mert egyrészt erre az alapra épül minden – a Herthánál is így nyitott szükséghelyzetben –, másrészt meg az Eb-selejtezőkön a 3. hely is továbbjutást ért, így a zárt játék és a kevés gólos meccsek alapot biztosítottak a pótselejtezős pozíció megszerzéséhez. Neki stabilizáló tevékenységet kellett végrehajtania, amit teljes sikerrel tett meg – azt, hogy merre lépett volna tovább, leginkább a berliniek fejlődésében látjuk.

A számítás bejött, no meg a továbbjutás is. Miután Bernd Storck átvette Dárdaitól a stafétabotot, elkezdett a stabil alapra építeni, illetve a saját képére formálni a játékot. Ehhez idő kellett: a 2015. őszi mérkőzések szinte egytől egyig reaktív magyar csapatot mutattak, kevés labdabirtoklással és passzal. Ez változott 2016-ra.

A magyar válogatott egyre proaktívabb, kombinációs játékot kezdett játszani, látványosan nőtt a labdabirtoklás aránya, a passzok száma, esett a kontratámadásoké. Storck csapata továbbra is európai középmezőnybeli válogatott, ám játékban kezdi felvenni a felső középmezőny jegyeit, és megpróbál dominánsan és támadóan fellépni. Ehhez persze hozzájárulhat az is, hogy megnövekedett a válogatott respektje, és ellenfelei is óvatosabban közelítik meg.

„Megpróbáltunk focizni, magunkhoz venni a kezdeményezést, és dominálni a mezőnyben” – mondta maga Storck is a Lettország elleni mérkőzést követően.

Nézzük meg a számokat, mert jól mutatják a változást a nemzeti csapat játékában. Tegyük hozzá: 2016-ban szinte az összes meccsét erős ellenfelekkel szemben vívta a válogatott, tehát nem arról van szó, hogy „szelektáltan gyenge” nemzeti csapatokkal szemben harcol ki egyenlő vagy domináns szerepet.

A Svájc elleni találkozó a 2–3 ellenére mutatta a játékképben, hogy mire tör(ne) Storck: egy, az európai top 15-be tartozó csapat ellen sikerült végig élvezetes és kiélezett meccset játszani, teljesen egyenrangú félként fellépve. A hátulütő: a vereség és a három kapott gól… Más kérdés, hogy ha összehasonlítjuk a játék képét a rigaival, akkor inkább a Svájc ellenit szeretnénk látni – Lettországban az eredmény jó volt, ám a játék nem feltétlenül, ráadásul a házigazdák több tiszta helyzetet tudtak kidolgozni. Mindenesetre labdabirtoklásban, passzjátékban Rigában magyar fölény volt – a ziccerek számában viszont nem, és ez figyelmeztető.

TÁMADUNK, DE „BILLEG”

Az aktívabb támadójáték természetesen több teret és lehetőséget biztosít az ellenfeleknek is, amelyek élni is tudnak ezzel. A labdavesztések utáni visszarendeződés nem a legerősebb pontja a magyar csapatnak, ráadásul a védekező középpályások nem is tudják mindig megfelelően óvni a védőket. A lettek tiszta ziccerek sorát tudták kidolgozni, és ez elsősorban a védők kiszolgáltatottságára mutatott rá.

A proaktív játékhoz nagyban hozzájárul, hogy a két védekező középpályás Nagy Ádám és Gera Zoltán – a csapat talán két leginkább labdabiztos futballistája, két kitűnő passzoló. Viszont egyikük sem „midfield enforcer”, aki a hátsó sor védelme érdekében szétcsapna a középpályán.

Nagy Ádám a magyar futball egyik legnagyobb értéke, aki ráadásul zökkenőmentesen illeszkedett be egy Serie A-csapatba, viszont fizikailag továbbra is van jócskán fejlődési lehetősége, és párharcok megvívásában szintén. A legalább az európai középmezőnybe tartozó ellenfelekkel megvívott meccseken Nagy párharcmutatója rendre negatív, néha súlyosan negatív – Ausztria ellen 36, Belgium ellen csak 21 százalékban jött ki jól a párharcokból. Az októberi két mérkőzésen is több párharcot vesztett el, mint nyert meg. Nagy erényei – kiváló passzjáték, a játék jó olvasása, labdaelfogások okos helyezkedéssel – mellett ez a terület egyértelműen fejleszthető.

Mivel Nagy mellett ugyancsak egy „játszó” középpályás van, nem pedig romboló, ez „billegőssé” tudja tenni a csapatvédekezést, különösen, ha a magyar csapat kezdeményező szerepben lép fel. A közeljövő egyik fontos kérdése, hogy az alapemberré vált Nagy Ádám mellé megtalálja a szakmai stáb azt a középpályás párt, akivel a legkiegyensúlyozottabb lehet a csapat játéka. Mivel a szellemi vezér Gera Zoltán a 100. válogatottság és a 38. életév felé tart, ez a kérdés egyre sürgetőbb is lesz.

TÜKRÖM, SZÉLSŐM

Bernd Storck Lettországban 4–4–1–1 (4–4–2-es) formációban küldte fel a csapatot, hogy beillessze Nikolics Nemanját is. Nikolics egy félidőt kapott – eddigi válogatott meccsei közül csak egyet játszott végig, az InStat Football adatai szerint a kezdőcsapat tagjai közül ő volt a magyarok leggyengébb láncszeme –, a második félidőre Kleinheisler László beállításával visszaállt a szokott 4–2–3–1. Ami érdekes, Storck most is tükörszélsőkkel dolgozott, tehát a ballábas Dzsudzsák Balázs maradt jobbszélsőben, a jobblábas Gyurcsó Ádám pedig balról indult.

A „tükörszélsőzés” nyilvánvaló előnyöket biztosít, főleg, ha a csapat legveszélyesebb játékosa játszik ebben a szerepkörben – a szélről befelé húzva lőhet, beadásai (ha az erősebb lábbal hajtja végre őket) a kapu felé csapódnak, a szélső első számú veszélyforrássá válhat. Csakhogy a tükörszélső meg van lőve megfelelő szélső védő támogatás nélkül – Dzsudzsáknak alighanem pont ez az egyik baja.

A Magyarország–Svájc mérkőzésen Fiola Attila alig-alig lépett be az ellenfél védőzónájába. Ez már csak azért sem meglepő, mert sok más magyar játékoshoz hasonlóan Fiola sem szélsőhátvédként „szocializálódott”, és bár egyre bátrabb, korántsem mindig érzi jól, hogy mikor kell belépnie segíteni. Bese Barnabás és Dzsudzsák között az összeszokatlanság volt szembetűnő Rigában. Márpedig ha nincs megfelelő szélsőhátvéd-támogatása a tükörszélsőnek, akkor az ellenfél egyszerűen megoldja a problémát.

Tudják, hogy Dzsudzsák középre, lövőhelyzet irányába fog húzni, ha a vonal felé megy, akkor menjen, lévén jobb lábbal korántsem ad be olyan jól, mint ballal. Mivel nincs mögötte támadásban erős szélső védő, ha befelé húz, kiürül a jobb szél, és várhatóan senki sem érkezik oda. Az ellenfél balhátvédje tehát – egyéb fenyegetés híján – simán elmehet Dzsudzsákkal, blokkolni a lövési avagy passzkísérleteit. Ha ráadásul valamelyik belső középpályás elveszti a türelmét, és kimegy jobbra, az üres területre, akkor egy labdavesztés után egyből veszélyes helyzet alakulhat ki a pálya közepén.

A megoldás? Nyilván a munka annak érdekében, hogy a szélső jobb támogatást kapjon. A Lettország ellen a mezőny legjobbjának bizonyult Gyurcsó Ádám és a mögötte játszó Korhut Mihály sokkal hatékonyabb tükörszélső-szélsőhátvéd duóként működött. Fiola a svájciak ellen akkor jutott veszélyes zónába, ha jobb oldali bedobást végzett el, avagy szabadrúgásnál a tizenhatoson belülre került. Korhut támogató játéka – tegyük hozzá, gyengébb ellenféllel szemben – már hatékonyabb volt.

NINCS KŐBE VÉSVE

Érthető, hogy Bernd Storck az alapcsapatához ragaszkodott a sikeres Európa-bajnoki szereplés után is. Az egyik legstabilabb pont pedig a védőnégyes volt – alaphelyzetben Fiola Attila, Lang Ádám, Guzmics Richárd és Kádár Tamás alkotta a kvartettet. Svájc ellen Fiola és Lang is súlyos, gólhoz vezető egyéni hibát követett el, és mind a ketten ki is kerültek a kezdőből a rigai meccsre – ez nyilván lehet pszichológiai alapú döntés (abszolút érthető lenne, ha a két játékosban „benne maradt” a hiba), de lehet jelzés is arra, hogy nincs kőbe vésve az alapcsapat.

A két új ember közül Korhut Mihály a mezőny egyik legjobbjának bizonyult statisztikái alapján, és alighanem ő az egyik legnagyobb nyertese a találkozónak. Az Izraelbe igazolt, Európa-liga csoportkörben (is) játszó hátvéd ráadásul wingback-szerepkört gyakorol új csapatában, a Hapoel Beer-Sevában – három középhátvédes rendszerben futballozik szélső védőként, amely sokkal nagyobb támadó feladatot ró rá), és ha itt jó teljesítményt tud nyújtani, akkor akár stabilizálhatja a helyét a csapatban.

BETÖRÉSI PONTOK

„Fontosnak tartom, hogy élni tudott a lehetőséggel néhány fiatal játékos, akiknek fontos a szereplése, hiszen ők képviselik a jövőt a válogatottban” – nyilatkozta Bernd Storck a rigai 2–0-s siker után. A német szakvezető egyik fontos feladata már annak a kutatása is, hogy kikkel egészítheti ki keretét, lévén szélsőhátvédben és (főleg Gera visszavonulása után) középső középpályásban is vannak betörési pontok a csapatba.

Nyilván a felmérés és az összehasonlítás is a célja volt az itthon játszók bő keretével és az U21-esekkel megtartott összetartásnak, Storck elmondása szerint az is fontos volt, hogy az utánpótlás-válogatottban játszók megismerjék az A-csapat stílusát. Hogy a most „kiment” U21-esekből – a csapat az 5. helyen végzett selejtezőcsoportjában – hányan kapnak majd lehetőséget az A-csapatban, az kérdés, és nagyban befolyásolhatja, hogy a válogatottnak meddig marad továbbjutási esélye a vb-selejtezőkön.

A realitás ugyanis a 3. hely, és ahogy ez egyre biztosabbá válik, úgy válhat egyre fontosabbá új kerettagok beépítése a rendszerbe. A Svájc elleni vb-selejtező megmutatta, hogy játékban fejlődött és bátrabb is lett a nemzeti csapat, ám súlyos hibák vereséghez vezettek. Rigában gyengébb játékkal is megszerezte a csapat első győzelmét a kvalifikációs sorozatban, novemberben, Andorra ellen feltehetően a másodikat is meg fogja – hogy aztán a portugálok elleni, 2017 tavaszi összecsapáson a csoport talán legnehezebb meccsével folytassa.

Addig is – mostani pozíciójával a helyén van a csoportban.

2016. szeptember 6., kedd
Feröer–Magyarország 0–0
Andorra–Lettország 0–1 (Sabala 48.)
Svájc–Portugália 2–0 (Embolo 24., Mehmedi 30.)

2016. október 7., péntek
Magyarország–Svájc 2–3(Szalai Á. 53., 71., ill. Seferovic 51., R. Rodríguez 67., Stocker 89.)
Portugália–Andorra 6–0(Cristiano Ronaldo 2., 4., 47., 68., Joao Cancelo 44., André Silva 86.)
Lettország–Feröer 0–2(Nattestad 19., Edmundsson 70.)

2016. október 10., hétfő
Andorra–Svájc 1–2(Martínez 91., ill. Schär 19. – 11-esből, Mehmedi 77.)
Feröer–Portugália 0–6(A. Silva 12., 22., 37., C. Ronaldo 65., Moutinho 91., Cancelo 93.)
Lettország–Magyarország 0–2(Gyurcsó 10., Szalai 77.)

2016. november 13., vasárnap
18.00: Magyarország–Andorra
20.45: Portugália–Lettország
20.45: Svájc–Feröer

2017. március 25., szombat
20.45: Portugália–Magyarország
18.00: Andorra–Feröer
18.00: Svájc–Lettország

2017. június 9., péntek
20.45: Andorra–Magyarország
20.45: Feröer–Svájc
20.45: Lettország–Portugália

2017. augusztus 31., csütörtök
20.45: Magyarország–Lettország
20.45: Portugália–Feröer
20.45: Svájc–Andorra

2017. szeptember 3., vasárnap
20.45: Magyarország–Portugália
18.00: Feröer–Andorra
20.45: Lettország–Svájc

2017. október 7., szombat
20.45: Svájc–Magyarország
18.00: Feröer–Lettország
18.00: Andorra–Portugália

2017. október 10., kedd
20.45: Magyarország–Feröer
20.45: Lettország–Andorra
20.45: Portugália–Svájc