A svédek megmutatták a válogatottnak, mitől lesz acélos egy fiatal

ELKÖSZÖNTEK

A svédek elleni mérkőzés sokkal inkább az elköszönésről szólt, mint magáról a meccsről: a pályán búcsúzó Király Gábor (108 válogatottság, rekorder), Juhász Roland (95 válogatottság, 4. a magyar örökranglistán), illetve a találkozó előtt búcsút intő Vanczák Vilmos (79 válogatottság, 11. az örökranglistán) és Hajnal Tamás (59 válogatottság) kapott egy utolsó nagy tapsot a közönségtől. A nemzeti csapatban most bevetett fiatal játékosoknak tényleg csak egyet lehet kívánni: legyen (legalább) ilyen nemzetközi karrierjük. És még egyet: tanuljanak tőlük és a profizmusukból. A búcsú az egész mérkőzést meghatározta, no meg a hangulatot is – persze utóbbihoz a 2016-os év, és főleg az Eb-szereplés is kellett. A szurkolótábor Királyékat, a válogatottat, az évet, meg magát is megünnepelte egy kicsit. 0–2 ide, 0–2 oda.

NEM KIS DIFFERENCIA

Ami nagyon tanulságos – Bernd Storck is ezt a kifejezést használta –, az a különbség a magyar válogatott legerősebb sora és a mögöttük levők között, összehasonlítva a svédek hasonló egységeivel.

„Látnunk kellett, hogyan tudunk teljesíteni egy ilyen csapat ellen, mint a svéd, amelynek jelentős tapasztalata van nemzetközileg, rendre ott van a világversenyeken. A különbségek megmutatkoztak, de ez rendben van, ezekből tudunk tanulni. Jó volt ez a mai, sok tapasztalatot gyűjtöttünk, a magyar játékosok sokat fejlődhetnek azok alapján, amiket láttak a svédektől.

Egy-két futballistának még nincs kellő nemzetközi tapasztalata, nincs meg a kellő ritmusa. Az Eb után sajnos nem mindig volt lehetőség arra, hogy sokat játszassuk őket, ilyenkor a különbségek azért megmutatkoznak. Fontos, hogy nemzetközileg több összecsapást tudjunk játszani, ezek segítenek eggyel tovább lépni, mérkőzésről mérkőzésre fejlődünk” – fogalmazott a magyar szövetségi kapitány.

Storck alaposan felforgatta a csapatot – egy ember sem maradt az Andorra elleni, legerősebb kezdő tizenegyből, és csak három játékos (Stieber Zoltán, Németh Krisztián és Böde Dániel) szerepelt mindkét novemberi találkozón. A csapatjáték is ennek megfelelő volt – a svédek végig kontrollálták a találkozót, a magyar válogatott egy nagy helyzetet tudott csak kidolgozni, és sima vereséget szenvedett.

Egy olyan svéd csapattól (lásd jobbra), amely szintén alaposan fel volt forgatva legjobb összeállításához képest. De volt egy nagy különbség.

FIATAL ÉS FIATAL

A svédek ellen pályára lépő magyar kezdőcsapat nem volt rutintalannak nevezhető (összeszokatlannak viszont igen), majd jöttek a cserék, meg egy sor fiatal. Vida Máté kezdő volt, bejött a debütáló Megyeri Balázs, Hangya Szilveszter, Botka Endre, Berecz Zsombor és Nagy Dominik – a már idősebb Megyerin kívül olyan volt U-válogatott futballisták, akik a jövőben nagyobb szerepet kaphatnak a nemzeti csapatban. A szélsőhátvéd Botka és Hangya hiányposzton játszik – mindketten erre a pozícióra kapták a nevelést, ez pedig előnyt biztosíthat nekik a középhátvédekből vagy középpályásokból átképzett szélsőhátvédekkel szemben. Meglepő lenne, ha nem találkoznánk még velük.

A Vida, Berecz, Nagy Dominik triónak rövid távon kicsit nehezebb a dolga, lévén posztjukon nagyobb a konkurencia – de ne feledjük, a 100. válogatottságát hamarosan elérő, Andorra ellen kiemelkedő produkciót nyújtó Gera Zoltán sem bírja örökké, ez pedig azt jelenti, hogy előbb-utóbb új középső középpályások jelenhetnek meg a rotációban. A sok új arccal a válogatott eléggé esetleges játékkal rukkolt elő – ez nem volt nagy meglepetés –, a svédek viszont hasonlóan felforgatott csapattal…

…sokkal jobbak voltak. Ez pedig nem véletlen.

A svéd válogatott Budapestre utazó keretében hét U21-es Európa-bajnok kapott helyet (Emil Krafth ugyanennek a korosztálynak volt az alapembere, csak sérülés miatt kimaradt az aranyérmes csapatból), a magyar–svéd mindkét gólszerzője, Sam Larsson és Isaac Thelin kontinensbajnok lett Csehországban. A beépítés azonban nem az U21-es Eb után kezdődött: oda úgy utaztak el a svédek, hogy a 23 fős keret 17 (!) tagja szerepelt már az A-válogatottban. A 2016-os felnőtt Eb-n az U21-ben diadalmaskodó keret hat játékosa is részt vehetett. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel több tapasztalatuk van összességében, mint a mi fiataljainknak.

ÓRIÁSI KÜLÖNBSÉG

Ha összehasonlítjuk a novemberi válogatott mérkőzésekre meghívott, 1992. január 1. után született (ez a korosztály játszhatott a legutóbbi, 2015-ös U21-es Eb-n) magyar és svéd játékosokat, feltűnő különbségre figyelhetünk fel. Míg a válogatottsági számok nem mutatnak nagy eltérést (6.1 a válogatottsági átlaga a magyar fiataloknak, 7.5 a svédeknek), a felnőtt élvonalban és első két osztályban lejátszott bajnokik számában óriási a differencia.

A novemberi meccsekre behívott svéd fiatalok ugyanis átlagban 43 százalékkal több élvonalbeli bajnokin szereztek rutint magyar riválisaiknál, és az első két osztályban lejátszott bajnoki mérkőzéseket figyelembe véve is jókora előnyben vannak. Egy kora huszonéves svéd válogatott játékos cirka egy-másfél szezonnal több tapasztalatot szerzett magyar társánál a felnőtt futballban.

Ez azért nem elhanyagolható különbség. Egyébként még csak nem is arról van szó, hogy a svédek korábban debütálnának az élvonalban – a mostani, 24 éven aluli kerettagok 18.67 évesen mutatkoztak be az Allsvenskanban, a magyaroknál ez az átlag 18.88 az NB I-ben –, sokkal inkább arról, hogy ha egyszer bevetik őket, utána meg is kapják a bizalmat és a rendszeres játéklehetőséget.

Ahogy azt a nemrég Magyarországon is megfordult olasz játékosmegfigyelő, Riccardo Guffanti is elmondta nekünk: ez fontos a scoutoknak. Aki hamar rendszeres játéklehetőséghez jut, egyből az „érdekesek” közé kerülhet az előszűrésen, a skandináv bajnokságok a megfigyelők kiemelt célpontjai. A svéd Allsvenskan is az, hiába élt már jóval szebb időszakot is keddi vendégeink első ligája.

A korai bevetés után könnyebb a szintlépés: a Magyarországon járt 12 fiatal, 1992-ben vagy azután született svéd játékos közül 9 már légiósnak állt. Ketten a Serie A-ban játszanak, egy-egy ember szerepel a spanyol, a portugál, a francia, a holland, a dán, illetve a svájci élvonalban, egy játékos a német második ligában. Hárman a svéd első osztályban állnak – alighanem ugrásra készen. Eközben a mieink hasonló korú fiataljai közül Nagy Ádám, Kleinheisler László, illetve Lang Ádám már topligás játékos (az olasz, a német, illetve a francia élvonalban), Bese Barnabás a francia második ligába szerződött, a többiek viszont még NB I-esek.

Ha adminisztratív úton is – Ausztriában sem volt ez másként –, az MLSZ tulajdonképpen ezt a korai bekerülést próbálja meg ösztönözni a „fiatalszabállyal”, érdemes lesz néhány év múlva megnézni egy hasonló összevetést, változik-e valami. Most mindenesetre a svédek tempóelőnnyel kerülnek az élfutball világába – és ez a keddi mérkőzésen is meglátszott.

Tegyük hozzá: és még ott van az U21-es Európa-bajnokok most meg nem hívott „maradéka”, és a 2013-as U17-es vb-bronzérmes csapat, amely már két futballistát (a Budapesten is játszó Linus Wahlqvistet, illetve a most lehetőséget nem kapó Gustav Engvallt) is adott az A-válogatottnak.

TÖBB MÉRKŐZÉST?

Mérkőzés utáni interjújában Bernd Storck utalt arra, hogy a játékosoknak több mérkőzést kellene vívniuk nemzetközi porondon. Itt is érdemes a svéd válogatott stratégiáját megnézni.

A magyar élvonalnál is – időjárási szempontból teljesen érthetően – hosszabb téli szünettel „megáldott” svéd első osztály hosszú pihenője közben a válogatott rendre összepakol, és játszik két meccset. A légiósokat nem kérik ki klubjaiktól – mivel nem FIFA-játéknapon lépnek pályára, nem is kötelező elengedni őket –, a keretet a svéd és más északi bajnokságokban játszókból állítják össze. Ez a két (általában) januári, újabban többnyire a Közel-Keleten lejátszott mérkőzés biztosít lehetőséget arra a mindenkori szövetségi kapitánynak, hogy kísérletezzen, s a fiatalok hamar bemutatkozhatnak a felnőtt nemzetközi porondon is. Hogy aztán megragadnak-e, az más kérdés.

POZITÍV ÉV, NEGATÍV MÉRLEG

A magyar nemzeti csapat negatív mérleggel zárja az évet, először 2009 óta. Ennek oka elsősorban az ellenfelek erősségében kereshető: ha levesszük a Lettország, Andorra és Feröer elleni meccseket, a maradék kilenc ellenfél átlagos világranglistás helyezése 18 volt.

A válogatott öt világranglista top 20-as csapattal, köztük a regnáló világbajnokkal (Németország), a 2016-os Európa-bajnokkal (Portugália) és az év elején még világelső belgákkal is megmérkőzött. Hosszú ideje nem volt ilyen „ütős” ellenfélsora a nemzeti csapatnak, és ez nem meglepő módon lefelé is rántotta az éves mérleget. Az Európa-bajnoki nyolcaddöntő és a nyári eksztázis pedig pozitívba – nagyon rég adott futballév ennyit a válogatottnak és drukkereinek.

Persze ahogy a svédek elleni mérkőzés is rámutatott: rengeteget kell még dolgozni és fejlődni, mert a „kirakat” üvege meglehetősen vékony.

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–SVÉDORSZÁG 0–2 (0–1)
Budapest, Groupama Aréna. Vezette: Valeri (olasz)
MAGYARORSZÁG: Király G. (Megyeri, 29.) – Fiola (Botka, 69.), Juhász R. (Hangya, 45.), Pintér Á., Kádár – Vida M. (Berecz Zs., a szünetben), Elek Á. – Lovrencsics (Nagy Dominik, 76.), Németh K., Stieber Z. – Priskin (Böde, 58.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
SVÉDORSZÁG: Nordfeldt – Krafth (Wahlqvist, 73.), P. Jansson, Granqvist (Lindelöf, a szünetben), Wendt – Rohdén, J. Johansson (Fransson, 81.), Hiljemark, S. Larsson (Claesson, 65.) – Thelin (Guidetti, 74.), Nyman. Szövetségi kapitány: Janne Andersson
Gólszerző: S. Larsson (29.), Thelin (66.)